Levél ahhoz, akinek nehezére esik a megbocsátás

Kedves Barátom!

A megbántottság érzése egyetemes tapasztalatnak tűnik. A körülöttünk lévő emberek gyakran mondanak vagy tesznek olyan dolgokat, amelyek miatt dühösnek, mellőzöttnek, megbántottnak, lenézettnek vagy értéktelennek érezzük magunkat.

Sok évvel ezelőtt valaki megbántott engem az egyházban. Dühös voltam és bosszús, és szerettem volna, ha bocsánatot kér, de erre soha nem került sor. Megpróbáltam elfelejteni a történteket, azt gondolva, hogy az általam érzett fájdalom és harag el fog múlni.

De ezeket a haragos érzéseket éveken át magammal hordoztam. A neheztelés, melyet ezzel az emberrel szemben éreztem, sehogy sem akart elmúlni.

Egy nap az egyik barátommal beszélgettem erről a helyzetről. Felötlött bennem egy gondolat:

Bocsáss meg neki.

A Lélek késztetése arra biztatott, hogy bocsássak meg ennek az embernek, aki iránt oly sok harag volt bennem. Ezen megdöbbentem!

Mégis hogyan kellene megbocsátanom neki? Mivel megbántott engem, először talán járt volna egy bocsánatkérés, nem igaz?

Hosszú ideig küszködtem ezzel a késztetéssel. Elgondolkodtam azonban a Szabadítóm példáján és a megbocsátásról szóló tanításán:

„Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.

Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Máté 6:14–15).

A Szabadító még a kereszten is azért könyörgött az Atyjához, hogy bocsásson meg az Őt keresztre feszítő katonáknak (lásd Lukács 23:34).

Eszembe jutott Russell M. Nelson elnök felhívása is: „Gyakoroljátok az ahhoz szükséges alázatot, bátorságot és erőt, hogy megbocsássatok és megbocsátásért folyamodjatok. […]

Ha a megbocsátás jelenleg lehetetlennek tűnik, fohászkodjatok a Jézus Krisztus engesztelő vére általi erőért, hogy a segítségetekre legyen.”

Mindezt szem előtt tartva sokat imádkoztam. Imádkoztam Mennyei Atyámhoz, mondván: „Ha a Te akaratod az, hogy megbocsássak ennek az embernek, nyisd ki az ajtókat, és segíts nekem, hogy ez bekövetkezzen, mert magamtól nincs erőm hozzá, hogy megtegyem.”

Másnap az istentiszteleten szemtől szemben találtam magam azzal az emberrel, aki megbántott. A Lélek útmutatása által azt éreztem, hogy nekem kell bocsánatot kérnem tőle. Elnézést kértem, amiért időnként nem voltam jó barát, és megkérdeztem, hogy meg tudna-e bocsátani nekem. Megbocsátott, cserében pedig bocsánatot kért azért, amit ő tett. Megbocsátottam neki.

Ezen élmény után megkönnyebbülve távoztam. A megbántott érzéseim nem azonnal múltak el, de jobban éreztem magam. Megszabadultam attól a fájdalomtól és bánattól, amely oly sokáig gyötört. Békében tovább tudtam lépni.

Néha lehetetlennek tűnik megbocsátani. Azonban a haragba kapaszkodás csak tovább árt nekünk. Mennyei Atya nem akarja, hogy továbbra is elszenvedjük azt a fájdalmat, bánatot és haragot, amelyekért Jézus oly nagy árat fizetett, hogy megszabadítson minket tőlük. Mivel szeret minket, azt akarja, hogy örömet érezzünk.

Barátom, kérlek, légy hajlandó feladni azokat a terheket, amelyeket őrizgetsz. Add őket a Szabadítónak, és engedd be az életedbe az Ő szeretetét. Ne dönts úgy, hogy megtartod a fájdalmadat! Válaszd inkább Őt!

Kristin M. Yee nővér, második tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében, a következő bizonyságot tette: „Az Úr a saját érdekünkben követeli meg tőlünk a megbocsátást. Azt azonban nem kéri tőlünk, hogy ezt az Ő segítsége, az Ő szeretete és az Ő megértése nélkül tegyük meg. Az Úrral kötött szövetségeink által mindegyikünk elnyerheti azt a megerősítő hatalmat, útmutatást és segítséget, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megbocsássunk és megbocsátást nyerjünk.”

Drága barátom, annyira szeretnek téged! A megbocsátás felé vezető utad valószínűleg nem úgy fog kinézni, mint az enyém. Mivel azonban mindannyian Isten gyermekei vagyunk és Ő annyira szeret minket, ezért mindannyiunkról gondoskodni fog, egyéni szükségleteink szerint. Meg fogja mutatni nekünk a gyógyulás útját, még akkor is, ha ehhez idő kell.

Remélem, hogy törekedsz arra a megbocsátásra, amelyre a lelkednek oly kétségbeesetten szüksége van. Remélem, hogy a szavaim valamicskét segítettek neked, de ami még ennél is fontosabb: azt remélem, hogy a Lélek bizonyságot tett neked arról az igazságról, hogy a Szabadító békességet, enyhülést és teljességet képes hozni nekünk.

Szeretettel:

A barátod