Mik azok a lelki ajándékok, és hogyan működnek?

A lelki ajándékok és a Szabadító tulajdonságai közötti kapcsolat jobb megértéséhez igen tanulságos, ha megvizsgáljuk a Moróni végső búcsúzásában vázolt alapvető igazságokat (lásd Moróni 10). Moróni öt fő pontot hangsúlyozott ki:

1. A Mormon könyvéről való bizonyság a Szentlélek hatalma által jön.

2. A Lélek ajándékai a hithűeknek adatnak.

3. A hitet mindig lelki ajándékok kísérik.

4. Moróni szavai a porból szólnak.

5. Krisztushoz kell jönnünk, tökéletessé kell válnunk Őbenne, és ezáltal meg kell szentelnünk a lelkünket.

Figyeld meg, hogy a lelki ajándékok annak az előfeltételét és nélkülözhetetlen részét képezik, hogy a Szabadítóhoz jöjjünk, megáldassunk az Ő tulajdonságaival, és olyanná váljunk, mint Ő.

A lelki ajándékok olyan áldások és képességek, amelyeket Isten a Szentlélek hatalma által ad a gyermekeinek. Mindazok az emberek, akik megfelelő papsági felhatalmazás és kézrátétel által megkapják a Szentlélek ajándékát, jogosultak arra, hogy lelki ajándékokat kapjanak. Az ilyen ajándékok azért adatnak, „hogy megáldják és szolgálják azokat, akik szeretik az Urat, és igyekeznek betartani a parancsolatait”.

Már önmagában a „lelki ajándékok” kifejezés is létfontosságú leckét tanít nekünk. Isten minden ilyen ajándékot az Ő akarata és időzítése szerint ad.

Az Úr határozza meg minden lelki ajándék és krisztusi tulajdonság tekintetében, hogy részesülünk-e benne és ha igen, mikor. Mindazonáltal minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy vágyjunk az ilyen ajándékokra, és jogosulttá váljunk rájuk. Nem a saját erőnkből nyerjük el vagy fejlesztjük ki ezeket az ajándékokat és tulajdonságokat.

Mindig emlékezzünk arra, hogy a munka, mely során mindenkit Krisztushoz hívunk, lelki munka. A mi küldetésünk a lelki átalakulás – nem csupán a viselkedésbeli fejlődés. Bármennyi méltánylandó haszonnal járjon is a személyes fegyelem és a célok kitűzése, önmagukban ezek még mind elégtelenek ahhoz, hogy segítsenek nekünk szert tenni Isten ajándékaira és az Úr Jézus Krisztus tulajdonságaira.

Lelki ajándékokat akkor kapunk, amikor Isten bízhat bennünk, hogy az leszünk, aminek lennünk kell, hogy megtesszük, amit meg kell tennünk, valamint hogy a Lélek a megfelelő helyre vezet majd bennünket a megfelelő időben azért, hogy amennyiben ajándékot vagy ajándékokat kapunk, akkor ezek rajtunk keresztül működve meg fognak áldani másokat.

Bizonyára személyesen is javunkra válik a lelki ajándékok és krisztusi tulajdonságok ránk ruházása. Ám az elsődleges vágyainknak Isten és az Ő gyermekei szolgálatára kell irányulniuk, nem pedig a saját növekedésünkre és fejlődésünkre.

A lelki ajándékokra és krisztusi tulajdonságokra való helyénvaló törekvés – és az, hogy megáldassunk ezek elnyerésével – megköveteli, hogy kiemelt erőfeszítést tegyünk, és túltekintsünk az énközpontú vágyainkon, érdeklődésünkön és személyes kívánságainkon.

Azt a parancsolatot kaptuk, hogy minden gondolatban a Szabadítóra tekintsünk – valamint ne kételkedjünk és ne féljünk. Következésképpen a munkánk középpontjában Őneki kell állnia, nem pedig nekünk. Jobban kell értékelnünk az Ő becses ajándékait, mint amennyire az egyéni képességeinktől függünk. Alázatosan kell elismernünk az Ő gyengéd irgalmasságait és áldásait – jobban, mint amennyire az egyéni tehetségeinkre támaszkodunk. Állhatatosan igyekeznünk kell elkerülni az abból fakadó vakságot, ha „túltekintünk a célon”, vagyis az Úr Jézus Krisztuson. Mindig emlékezzünk erre: „Atyám, a te akaratod legyen meg, és a dicsőség legyen tiéd mindörökké.”

Amikor Nefi befejezte tanítását és bizonyságtételét Krisztus tanáról, kihangsúlyozta a Szentlélek áldásainak és ajándékainak az elnyerésére vonatkozó alapvető tantételeket:

„Tehát, szeretett testvéreim, tudom, hogy ha követitek a Fiút, szívetek minden szándékával, nem cselekedvén képmutatást és megtévesztést Isten előtt, hanem igaz szándékkal, bűneiteket megbánva, bizonyítva az Atyának, hogy hajlandók vagytok Krisztus nevét a keresztség által magatokra venni – …íme, akkor elnyeritek majd a Szentlelket…”

Ebben a versben a szívetek minden szándékával azt sugallja számomra, hogy egyfelől kizárólag a Megváltóra összpontosítsunk, másfelől pedig legyünk hajlandóak felajánlani Neki a „teljes lelk[ün]ket”, vagyis a „teljes szívünket, lelkünket, elménket és erőnket”, miközben a tanítványságunk megerősödik, mi pedig előretörekszünk a szövetség ösvényén.

Az igaz szándék a feddhetetlenséget és őszinteséget jelzi az indítékainkban, a vágyainkban és a cselekedeteinkben.

Oliver Cowdery, aki Joseph Smith próféta elsődleges írnokaként működött a Mormon könyve fordítása során, értékes leckét tanult meg arról, hogy egyaránt fontos a kezdés és a folytatás. Oliver arra vágyott, hogy rendelkezzen a fordítás ajándékával.

Úgy tűnik, Oliver késlekedett vagy várt a kapott lelki ajándék használatával. Oliver tehát meg lett intve a fordítás munkájában betöltött szerepével kapcsolatosan.

„És íme, ez azért van, mert nem folytattad úgy, ahogy elkezdted, amikor a fordításhoz hozzáláttál – azért vettem el tőled ezt a kiváltságot.”

Az erkölcsi önrendelkezés igazlelkű, arra irányuló használata, hogy elfogadjuk a lelki felelősségeket és a megígért áldásokat, mindegyikünktől egyaránt megköveteli a kezdést és a folytatást is. Elkezdeni szükséges, de nem elegséges. A kezdéshez hozzátartozik az is, hogy utána továbbra is a tan szerint cselekedjünk, és hithűen törekedjünk előre.

A lelki ajándékok és krisztusi tulajdonságok elnyerése egyaránt megköveteli a kezdést és a folytatást.

Lelki újjászületésünk és a szövetség ösvényén való haladásunk lehetővé teszi számunkra, hogy megszentelődjünk új teremtményekként Krisztusban. Végső soron tehát mi vagyunk elsődlegesen Isten munkájának a középpontjában.

A halandóságban megáldathatunk egy krisztusi jellem nélkülözhetetlen tulajdonságaival, megkaphatjuk ezeket. Igen, halandókként képesek vagyunk igazlelkűségben arra törekedni, hogy megkapjuk azokat a lelki ajándékokat és jellemvonásokat, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy mások felé forduljunk, szeretve, szolgálva és megáldva őket.

A személyes érdemesség jelenti azt az eredendő és elengedhetetlen kulcsot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy állandóan társunk legyen a Szentlélek, valamint megkapjunk minden lelki ajándékot és krisztusi tulajdonságot.

Figyeld meg, hogy az érdemesség szót használtam, nem pedig a tökéletességet. A halandóságban tökéletlenek vagyunk, most és mindig. Egyszerűen nem lehetséges igazlelkű tökéletességet elérni a halandóságban. Lehetünk viszont érdemesek, jobbá válók, bűnbánók és átalakulók – és azoknak is kell lennünk.

Örömteli tanúságomat teszem, hogy Jézus Krisztus az élő Isten élő Fia. Ő minden jó ajándék ajándékozója. És tudom, hogy Ő feltámadt, és hogy Ő él.