A Tan és szövetségek életedre vonatkoztatása
Egy lecke az egyház történetéből megtanította nekem, hogy a hibáink nem határoznak meg minket
William W. Phelps története megtanította nekem, hogy Jézus Krisztus szeretete és áldozata által bocsánatot nyerhetek a bűneimre.
Előfordult már veled, hogy hibát követtél el, és azt kívántad, bárcsak vissza tudnád csinálni? Vagy mondtál valamit, amit bárcsak visszaszívhatnál? Vagy megbocsátásért imádkoztál, de úgy érezted, az nem elég?
Mindannyian éreztünk már efféléket.
Számomra nem ritka az, hogy Mennyei Atyához esedezem bocsánatért. Volt olyan, amikor túlságosan szégyelltem magam, és nem hittem, hogy bárki, még akár a Szabadító is képes lenne megbocsátani nekem.
Az egyház történetéből való tapasztalatokat tanulmányozva rá kellett jönnöm, hogy talán nem én vagyok az egyetlen, aki így érez. Reményre leltem William W. Phelps történetében, aki a visszaállítás korai napjaiban élő író, misszionárius és vezető volt. Jó ember volt. Prédikálta az evangéliumot, bármerre is utazott, és a missouribeli főtanács megbízható tagja lett. William egyben Joseph Smith közeli barátja is volt.
Ezért volt különösen fájdalmas, amikor elárulta Josephet.
Megbocsátást nyerni a tékozló fiúhoz hasonlóan
1838-ban a lakosok összeverődött csoportjai és a polgárőrség tagjai megtámadták és kifosztották a szenteket Missouriban, otthonokat pusztítottak el és megverték a nekik ellenállókat. Ezt követően Joseph Smitht és más egyházi vezetőket megalapozatlan bűncselekményekre hivatkozva letartóztatták. Attól tartva, hogy velük együtt őket is meghurcolják, William W. Phelps és sokan mások alkut kötöttek az ügyésszel: tanúskodnak Joseph Smith ellen, cserében szabadon távozhatnak.
William másokkal együtt eskü alatt vallva hamis tanúságot tett a Próféta ellen. A kihallgatást követően Josephet és más egyházi vezetőket Liberty fogházába zárták. Miközben William szabad emberként távozott a bíróságról, a vállára nehezedett tettei súlya. Évekkel később Joseph Smith levelet kapott Williamtől, amelyben Joseph bocsánatáért esedezett.
„Olyan vagyok, mint a tékozló fiú – írta William. – A porig megalázkodtam.”
A Próféta ezt írta válaszul: „Beismerésedet valósnak, bűnbánatodat őszintének tartva boldogan nyújtom ki feléd a barátság jobbját, és örvendezem a tékozló visszatérésén.”
Joseph Smith telve volt könyörülettel William iránt. Csakúgy, ahogy az apa ünnepelte a tékozló fiú visszatérését a szentírásokban (lásd Lukács 15:11–32), a szentek is visszafogadták William Phelpset a nyájba.
A bűnbánat és a Williamnek való megbocsátás – mely valószínűleg lehetetlennek tűnt számára – immár valósággá vált. És számunkra is valósággá válhat!
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezzel a kérdéssel fordult hozzánk:
„Ki van köztünk olyan, aki nem tért már le a szentség ösvényéről, balgán azt gondolva, hogy több boldogságra lelhetünk, ha a saját önközpontú utunkon megyünk?
Ki van köztünk olyan, aki nem érezte már magát alázatra késztetve, összetört szívvel, kétségbeesetten vágyva megbocsátásra és irgalomra?”
Talán túlságosan szégyelljük a hibáinkat ahhoz, hogy elhiggyük: bocsánatot nyerhetünk. Uchtdorf elder erről biztosít minket: „Mennyei Atyánk oda fog futni hozzánk, szívében túlcsorduló szeretettel és könyörülettel.”
Krisztus szeretete nagyobb
Joseph Smith elismerte, hogy William fájdalmat okozott: „…sokat szenvedtünk viselkedésed miatt – a keserű pohár, mely már amúgy is túlságosan tele volt ahhoz, hogy halandókként kiigyuk, valóban túlcsordult, amikor ellenünk fordultál…”
De Joseph így folytatta: „A pohár azonban kiürült, és Atyánk akarata elvégeztetett.”
Joseph elismerte, hogy William bűnei már meg lettek fizetve, és nincs szükség arra, hogy William tovább szenvedjen. Williamet az tudta megszabadítani a bűntudattól, hogy megbánta bűneit Mennyei Atyának.
Krisztus ezt mondta: „[I]ttam abból a keserű pohárból, amelyet az Atya adott nekem, és megdicsőítettem az Atyát abban, hogy magamra vettem a világ bűneit” (3 Nefi 11:11).
A Szabadító szeretettel nézett szembe minden olyan szenvedéssel, amely szükséges volt ahhoz, hogy megfizessen a bűneinkért és hibáinkért. Így amikor bűnbánatot tartunk és elvégezzük a kellő munkát az életünk megváltoztatásához, Ő azt szeretné, hogy azzal az örömmel haladjunk előre, amelyet biztosított a számunkra. Nem akarja, hogy fájdalomban maradjunk. Azért itta ki a „keserű poharat”, hogy az őszinte bűnbánatunk elegendő lehessen!
A Gecsemánéban Jézus Krisztus átérezte mindazt az árulást, szégyent, megalázottságot és fájdalmat, amelyet bárki valaha is érez majd. Barátaitól elhagyottan kereszthalálba küldték Őt. Tudta, áldozata szükséges, ezért önszántából meghalt érted és értem. Húsvét reggelen azonban diadalmasan feltámadt.
Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke, a következőket mondta: „[E] húsvéti időszak egyik nagy vigasza az, hogy mivel Jézus teljesen egyedül végigjárta ezt a hosszú, magányos utat, ezért nekünk már nem kell így tennünk.”
Bármilyen bűnt vagy hibát vétettünk is, Krisztus szeretete nagyobb. Nem csupán abban fog segíteni nekünk, hogy őszinte bűnbánatot tartva előrehaladjunk, amint azt William W. Phelpstől tanuljuk, hanem abban is segíthet nekünk, hogy Joseph Smithhez hasonlóan megbocsássunk azoknak, akik rosszat tettek velünk.
A világ történelmében nem történt nagyobb szeretetteljes cselekedet, mint Krisztus engesztelése. A tékozló fiúhoz hasonlóan a Szabadítónk és Mennyei Atyánk is szívesen fogad minket minden alkalommal, amikor visszafordulunk Hozzájuk.
Ha tehát úgy érzed, hogy elérhetetlen számodra a megbocsátás, akkor nyújtsd ki a kezedet Feléjük. Ők mindig várni fognak rád.