A feladatok és a fontossági sorrend rendszerezése

Az óra elkezdéséhez kitehetsz valamit, aminek az elvégzése sok lépésből áll (például egy recept, egy kirakós vagy egy barkácsprojekt). Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, milyen módokon közelíthetnétek meg e feladat elvégzését. Például a kirakós befejezéséhez valaki az összes darabkáját egy kupacba kiboríthatja, vagy először kiválogathatja belőle a széleket, vagy szín szerint rendezheti a darabokat.

Hasznos lehet megnyugtatni a tanulókat azzal kapcsolatban, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus tudják, hogy az életünk zsúfolt és sok időt és figyelmet követel. A prófétáikon keresztül tanácsokat adtak nekünk arra, hogy milyen megközelítést alkalmazzunk azon számos elvárásban, amelyekkel szembesülünk.

Miután a tanulóknak lehetőségük volt válaszolni, hasznos lehet rámutatni, hogy Jézus Krisztust szervezettség és rendezettség jellemzi a munkájában. A szentírásokon keresztül minket is erre kér (lásd 1 Korinthusbeliek 14:40; Móziás 4:27).

Ezekből a versekből segíts a tanulóknak felismerni, hogy ha rend van az életünkben, az segít Jézus Krisztus példáját követnünk.

A következőhöz hasonló felhívást intézhetsz, hogy segíts a tanulóidnak személyes kinyilatkoztatásra törekedni a tanulmányozásuk során.

Kitehetsz egy képet az égről és a földünkről. Az arról szóló beszámoló, amikor a Szabadító megteremtette a földet Mennyei Atya irányítása alatt, megtaníthat minket arra, hogyan szervezhetjük meg jobban a feladatainkat és a fontossági sorrendünket.

Azután tedd ki a következő útmutatásokat a tanulóknak, hogy végezzék el azokat. E tevékenységhez kisebb csoportokba is rendezheted a tanulókat.

Amikor magunkra vonatkoztatjuk a szentírásokat, az adott beszámolóban olyan részleteket keresünk, amelyek fontosnak tűnnek, a körülményeinkhez hasonlíthatjuk őket, értékes leckéket fedezünk fel bennük, és alkalmazzuk azokat az életünkben. A tanulók az Ábrahám 4–5-ből megláthatják azokat a részleteket, amelyek a feladataik és a fontossági sorrendjük rendszerezésére irányuló erőfeszítéseikre vonatkoztathatók. Ha a tanulóknak további útmutatásra van szükségük, rámutathatsz a következő versekre és kifejezésekre.

„Legyen világosság” (Ábrahám 4:1–4). A tanulók felismerhetik, hogy fontos, hogy meglegyen az életükben Krisztus világossága.

„…és úgy lett, méghozzá amint elrendelték” (Ábrahám 4:7). A munkánk minden egyes lépésénél beazonosíthatjuk a legfontosabb feladatokat, és fontossági sorrendbe tudjuk őket tenni, mielőtt továbblépnénk valami másra.

„Készítsük elő a földet, hogy füvet hozzon” (Ábrahám 4:11). A föld ültetésre való előkészítése hasonlítható a nagyobb feladatok kisebb, kezelhetőbb lépésekre történő felbontásához.

Mennyei Atya és Jézus Krisztus megállapították, „hogy tervük jó” (Ábrahám 4:21). Hasonlóképpen mi is észrevehetjük a jó dolgokat az életünkben (olyan dolgokat, amelyeket elértünk), és ünnepelhetjük az eredményeinket.

„…megpihenünk” (Ábrahám 5:2). A sabbatot a mi munkálkodásunktól való megpihenésünk napjává szentelhetjük.

Hogy segíts a tanulóknak felmérni, milyen erősségek és gyengeségek jellemzik az iskolai munkájuk megszervezését, kiteheted a következő útmutatásokat. Néhány tanulód elcsüggedhet, amikor kitölti ezt az önértékelést. Biztosítsd őket arról, hogy Isten gyermekeiként Ő szeret minket, türelmes a fejlődésünket illetően, és lelkesen segít nekünk a növekedésben.

Nyugtasd meg a tanulókat, hogy talán többszöri próbálkozást igényel majd, hogy jobban meg tudják szervezni és fontossági sorrendbe tudják állítani az iskolai feladatokat. Megoszthatod a tanúságodat arról, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus szeretik őket, és fokozni fogják az arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy jobban teljesítsenek.