Jeremiás 31: Törvényét a szívünkbe írja. Ószövetség ifjúsági hitoktatói kézikönyv (2026).
Jeremiás 31: Törvényét a szívünkbe írja. Ószövetség ifjúsági hitoktatói kézikönyv.
Jeremiás 31–33; 36–38; Jeremiás siralmai 1; 3: 134. lecke
Jeremiás 31
Törvényét a szívünkbe írja
Hogyan cselekedhet valaki, ha elméletileg ismeri Jézus Krisztus evangéliumát, de nem érzi azt a szívében? Lehetséges-e, hogy anélkül cselekedjen, hogy érezné a Szabadító szeretetének a hatalmát? Hogyan változnak meg a tetteink, amikor érezzük Mennyei Atya és Jézus Krisztus szeretetét a szívünkben? A Jeremiás 31 azt ígéri nekünk, hogy amikor az Úrhoz fordulunk, Ő a szívünkbe fogja írni a törvényét (lásd Jeremiás 31:18, 33). Ez a lecke segíthet a tanulóknak megérteni, mit jelent az, ha a szívükbe van írva a Szabadító evangéliuma.
Tanulói felkészülés: Kérd meg a tanulókat, hogy tegyék fel családtagjaitoknak és barátaiknak ezt a kérdést: Mi a különbség aközött, hogy elméletben tudunk egy evangéliumi igazságot és aközött, hogy a szívünkben érezzük is azt? Felkészülhetnek arra, hogy megosszák, amiről beszélgettek.
Lehetséges tanulási tevékenységek
Tudni valamit az elménkben, és érezni azt a szívünkben
Az óra elkezdéséhez kérd meg a tanulókat, hogy válaszoljanak a következő kérdésre.
-
Milyen helyzetekben fordul elő, hogy tudjuk, hogy valamit meg kellene tennünk, de nehezünkre esik valóban megtenni?
A tanulók felsorolhatnak olyan példákat, mint pl. az időben lefekvés, az egészséges étkezésről meghozott döntések, vagy hogy időben végezzenek a házi feladataikkal. Segíts a tanulóknak megérteni, hogy rendjén való, ha küszködést jelent, hogy a tetteinket összhangba hozzuk azzal, amiről tudjuk, hogy helyes. Ugyanez igaz lehet, amikor arról van szó, hogy tudunk valamit Jézus Krisztus evangéliumáról, de végül aszerint cselekszünk-e. Talán tudjuk, mit követel meg a Szabadító evangéliuma, de nem mindig élünk aszerint. Mindazonáltal törekedhetünk arra, hogy a Szabadító és az Ő evangéliuma befolyással legyen mindarra, amit teszünk.
Amit a Szabadító követéséről tudunk, az nem mindig tükröződik a tetteinkben. D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából feltett egy kérdést, amely olykor felmerülhet ezekben a helyzetekben:
„Miként érhetjük el, hogy Jézus Krisztus evangéliuma ne csak egy hatás legyen az életünkben, hanem ez legyen a vezérlő hatás, ténylegesen az igazi veleje annak, akik vagyunk?” (vö. Te azért idővel megtérvén. Liahóna, 2004. máj. 11.).
A Jeremiás 31 tanulmányozása során kérd meg a Szentlelket, hogy segítsen megtalálni, milyen módokon tehetjük a Szabadító evangéliumát „az igazi velej[évé] annak, akik vagyunk”.
Jeremiás megjövendöli a Szabadító Izráelnek adott áldásait
Ehhez a tevékenységhez háromfős csoportokra oszthatod a tanulókat. Kérd meg a csoport mindegyik tagját, hogy olvassák el az alábbi szentírásrészek egyikét, és osszák meg a kérdésekre adott válaszaikat a csoport többi tagjával.
Miután Jeremiás figyelmeztetett a gonoszokat az utolsó napokban sújtó következményekre (lásd Jeremiás 30:23–24), megjövendölte azt is, hogy az Úr ismét magához fogja gyűjteni a szövetséges népét.
Olvasd el a következő szentírásrészeket, és figyeld meg, mit fog tenni Isten a népéért.
Jeremiás 31:1–3
Jeremiás 31:6–10
Jeremiás 31:17–20
-
Milyen ígéreteket találtál?
-
Mit tanítanak ezek felkérések az Úrról?
Olvasd el a Jeremiás 31:31–33-at, és keresd meg, hogyan fog az Úr kegyelmet tanúsítani szövetséges népe iránt.
-
Hogyan foglalnád össze ezt a tanítást egyetlen igazságként?
Segíts a tanulóknak felismerni, hogy az Úr megígéri, hogy Magához gyűjt minket szövetséges a népeként, és hogy a szívünkbe írja a törvényét.
-
Szerinted mit jelent az, ha a szívünkbe van írva az Úr törvénye?
A tanulók többféle ötletet is megoszthatnak. Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a szívünkbe írt kifejezés (lásd 33. vers) utalhat a megtérésre, a változás megtapasztalására, valamint arra, hogy teljes szívünkkel igyekszünk teljesíteni Mennyei Atya és Jézus Krisztus akaratát. Rámutathatsz, hogy Pál hasonló metaforát használt, amikor a korinthoszi szenteket úgy jellemezte, hogy ők „Krisztusnak a levele[i]…, nem tentával… írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira” (2 Korinthusbeliek 3:3).
A te szívedbe be van írva a Szabadító evangéliuma?
Tedd ki az alábbi két kérdést. Kérd meg a tanulókat, hogy válasszanak ki egyet, amelyről úgy érzik, segít jobban megérteniük, mit jelent az, hogy a szívükbe van írva az Úr törvénye.
-
Honnan tudhatom, hogy a Szabadító törvénye a szívembe van írva?
-
Milyen módokon hívhatom meg a Szabadítót, hogy a szívembe írja a törvényét?
Oszd a tanulókat kis csoportokra, melynek tagjai ugyanazt a kérdést választották. Kérd meg a tanulókat képzeljék el, hogy van egy barátjuk, aki feltette az általuk választott kérdést. Kérd meg a tanulókat, hogy készüljenek fel egy olyan válasszal, melyet megoszthatnának ezzel a barátjukkal.
Hogy segíts a tanulóknak készülni egy válasszal, mindegyiküknek adhatsz egy példányt A Szabadító a szívedbe írja majd a törvényét című kiosztmányból.
Tanúsíts megértést
Lehetőséget adhatsz a tanulóknak, hogy gyakorolják a kiválasztott kérdés megválaszolását. Összevonhatod a tanulókat azokkal, akik a másik kérdést választották.
Megkérheted a tanulókat, hogy mondják el, a tanultak miként segíthetnek valakinek következetesebben megtenni azt, amiről tudják, hogy helyes. Hogy segíts a tanulóknak megmutatni, mit tanultak és éreztek, kiteheted a következő utasításokat.
Válaszolj meg egyet vagy többet az alábbi kérdések közül a tanulmányozási naplódban:
-
Milyen bizonyítékot fogsz keresni arra, hogy az Úr a szívedbe írja a törvényét?
-
Minek a megtételére érzel késztetést, amivel meghívod a Szabadítót, hogy beírja a szívedbe az Ő evangéliumát?
Arra is megkérhetsz önként jelentkező tanulókat, hogy osszanak meg élményeket arról, amikor felismerték, hogy a Szabadító a szívükbe írta a törvényét. Elmondhatod, te mikor láttad, hogy az Úr a szívedbe írta a törvényét. Buzdítsd a tanulókat, hogy imádságosan kérjék az Úr segítségét, és hogy cselekedjenek a kapott késztetések szerint.