Rejtett kincsek

1836-ban Joseph Smith próféta és néhány társa Massachusettsbe ment, hogy megkeressenek egy állítólagos elrejtett, gazdátlan pénzösszeget, hogy segítsenek az egyháznak kifizetni az adósságait.

Azonban kiderült, hogy ez a pénz nem is létezik. Ezek a hithű fivérek talán egy kicsit elszégyellték magukat. A Szabadító azonban biztosította őket: „Én, az Úr, a ti Istenetek, balgaságaitok ellenére sem vagyok elégedetlen azzal, hogy eljöttetek erre az útra” (Tan és szövetségek 111:1).

Az történt, hogy mégiscsak volt kincs a környéken: olyan emberek képében, akik készen álltak hallani a visszaállított evangéliumot és megtérni (lásd Tan és szövetségek 111:2–3). Joseph és társai számos megtértet tanítottak és kereszteltek meg. Így mégsem hiába utaztak oda. Sőt, amit végül véghez vittek, az valószínűleg fontosabb volt a pénz meglelésénél.

Oliver Granger hithű egyháztag volt, aki azt a nehéz megbízást kapta, hogy maradjon az Ohio állambeli Kirtlandben, hogy rendezze az egyház pénzügyeit, miután a legtöbb szent elutazott Missouriba.

Ez azt jelentette, hogy szinte ugyanazokkal az emberekkel kellett tárgyalnia, akik kiűzték a szenteket. Nem meglepő módon Granger fivér nem sokat tudott behajtani abból az összegből, amellyel a szenteknek tartoztak.

Az Úr azonban segített Granger fivérnek felkészülni a csalódásra, amikor megbízta ezzel a feladattal. Azt mondta Joseph Smithnek, hogy „amikor [Oliver Granger] elesik, keljen fel újra, mert áldozata szentebb lesz számomra, mint gyarapodása” (Tan és szövetségek 117:13; kiemelés hozzáadva).

Gondolj azokra a dolgokra, amelyeket az Úr kér tőlünk. Azt akarja, hogy béketeremtők legyünk, segítsünk a szegényeknek és rászorulóknak, és terjesszünk jóságot. Minden tőlünk telhetőt megteszünk – de a szívünk mélyén azt is tudjuk, hogy valószínűleg nem mindig fogunk tökéletes sikerrel járni. A háború, a szegénység és a bűn egészen a második eljövetelig folytatódhat.

Azonban minden erőfeszítést megtehetünk azért, hogy megszabadítsuk a világot (és különösen a saját életünket) ezektől a dolgoktól.

A szentek a legjobb erőfeszítéseik ellenére sem tudtak templomot építeni a Missouri állambeli Jackson megyében. Az őket ért üldöztetés és az erőszak túlságosan folytonos volt.

Képzeld csak a megkönnyebbülésüket, amikor a Szabadító ezt mondta Joseph Smith prófétának:

„[A]mikor parancsolatot adok bárkiknek az emberek fiai közül, hogy tegyenek meg nevemnek egy munkát, és az emberek e fiai szívvel-lélekkel és mindazzal, amijük van, nekilátnak e munka elvégzésének, és nem lankadnak meg szorgalmukban, de ellenségeik rájuk törnek, és megakadályozzák őket e munka elvégzésében, akkor íme, én azt akarom, hogy a munkát ne követeljem meg többé az emberek e fiainak kezétől, hanem elfogadjam a felajánlásaikat” (Tan és szövetségek 124:49).

Ha minden erőfeszítést megteszel azért, hogy eleget tégy egy adott feladatnak, de az „ellenségeid” – és ez magában foglalhat olyan ellenségeket, mint a betegség, depresszió, világjárványok és más, általunk nem befolyásolható körülmények –, megakadályoznak benne, nem baj. Akármennyit is voltál képes megtenni, az Úr el fogja fogadni azt.