Gyógyító kezek

Illusztrálta: Katelyn Budge

Egy szombaton nagyon korán ébredtem, ami furcsa volt, mert általában sokáig alszom. De sürgető késztetést éreztem arra, hogy lemenjek a lépcsőn, mintha vezettek volna.

Anyukám egyedül volt lent. Megtudtam, hogy aznap reggel elvetélt, így együtt sírtam vele, és megmasszíroztam a vállát és a lábát. A szomorúság ellenére békességet éreztem. Minden gondolatom csendes volt, és nyugalom és vigasz töltött el.

Anyukám azt mondta, hogy bizonyára gyógyító kezeim vannak, mert a masszázstól nagyon boldog és békés lett. Annyira hálás voltam, hogy képes voltam megvigasztalni őt, és megtanulni, milyen érzés, amikor a Lélek vezet valakit.

Azt tanultam ebből az élményből, hogy nem kell rendkívüli dolgokat tennem ahhoz, hogy szolgálattételt nyújtsak másoknak. Egyszerűen félre kell tennem a büszkeségemet és az aggodalmaimat, és Isten szeretetére kell összpontosítanom, Ő pedig arra fog használni engem, hogy az Ő kezeként elvigyem a világosságát másokhoz.