Rejtett kincsek

Ha az egyház egy gép lenne, hatalmas szerkezet lenne számos alkatrésszel. Lennének benne jobban látható alkatrészek, amelyek „fontosabbnak” tűnnének a többinél, azonban még az apró, rejtett fogaskerekeknek és csavaroknak is lenne szerepe.

Az Úr azt mondta: „Minden ember álljon meg tehát a saját hivatalában, és munkálkodjon a saját elhívásában; és a fej ne mondja a lábnak, hogy nincs szüksége a lábra; mert a láb nélkül ugyan hogy állhatna meg a test? A testnek is minden tagra szüksége van, hogy együtt épülhessenek, hogy a rendszer tökéletes maradhasson” (Tan és szövetségek 84:109–110).

Az egyházközségeinknek és gyülekezeteinknek ugyanolyan szükségük van jó beszélőkre, mint jó hallgatóságra. Pont olyan szükségünk van segítőegyleti elnökökre, mint a Vasárnapi Iskola titkáraira és bölcsődei vezetőkre. Szükségünk van csendes emberekre, merészekre, viccesekre, komolyakra, illetve szükségünk van befelé és kifelé fordulókra, mérnökökre és művészekre egyaránt. Az egyháznak szüksége van minden egyes ember különféle tehetségeire és erősségeire.

Nem lényeges, mennyire számít „tekintélyesnek” a munka. Az egyházban minden feladat fontos az Úrnak.

Amikor az Úr kinyilatkoztatta, hogy „háború árad [majd] ki minden nemzetre” (Tan és szövetségek 87:3), azt is megmondta a szenteknek, hogy mit kell emiatt tenniük:

„Álljatok… szent helyeken, és ne mozduljatok el” (Tan és szövetségek 87:8).

Mik ezek a szent helyek? A templom, természetesen (ha érdemesen lépünk be oda). Ugyanez vonatkozik a kápolnára is. Továbbá a vezetőink azt tanácsolták nekünk, hogy az otthonunkat is tegyük szent hellyé. Ezt úgy tesszük meg, hogy szeretetet és összhangot tanúsítunk otthon, tanulmányozzuk az evangéliumot, és meghívjuk a Lelket.

Az Úr azonban nem akarja, hogy állandóan csak otthon, a kápolnában vagy a templomban bujkáljunk. Azt akarja, hogy ott legyünk a világban, örömet terjesztve és másokat szolgálva.

Ezért van velünk a Szentlélek: szinte bármilyen hely lehet szent, ha a Lélek ott tud lakozni.

Ebbe beletartozik az osztálytermünk, a sportpályánk, az irodánk, az autónk, a várónk, az edzőtermünk – bárhova is megyünk, az a sugalmazás helye lehet, ha alázatosak, hithűek és őszinték vagyunk.

Természetesen bölcsnek kell lennünk, és kerülnünk kell az ártalmas vagy veszélyes környezetet. Az Úr kihangsúlyozta, hogy nem kell túlságosan aggódnunk az utolsó napi katasztrófák miatt. Végezhetjük a dolgunkat – az iskolát, munkát, pihenést, életet –, miközben továbbra is oltalomban részesülünk, ha követjük a Lélek útmutatását.

Előfordult már veled, hogy meg kellett dorgálnod valakit, akit szeretsz? Nagyon nehéz! A legtöbb más dologhoz hasonlóan ebben is a Szabadító példájára tekinthetünk. Az Úr jelentős mértékben feddi meg a szenteket a Tan és szövetségekben, de azt mindig szeretettel teszi.

Ott van például a 93-as szakasz. Joseph Smitht, Frederick G. Williamst és Sidney Rigdont is helyre kellett igazítani néhány dologban. Az Úr a szolgáinak nevezi őket (lásd 41., 44., 45. versek), de aztán tisztázza ezt: „vagyis, más szavakkal, barátaimnak nevezlek titeket, mert a barátaim vagytok, és örökségetek lesz majd énvelem” (45. vers). Később a Szabadító az egész csoportot a barátainak hívja (lásd 51. vers).

Miért van ennek jelentősége? Nos, nem esik jól, amikor megfeddnek minket, ugye? Az Úr fokozott szeretetet mutat azáltal, hogy emlékezteti Josephet és a többieket arra, hogy a hibáik és gyengeségeik ellenére mégiscsak az Ő barátai.

A barátai! Olyan emberek, akiket szeret és akikkel együtt akar lenni. Pont így érez irántad is. Mindannyian az Ő barátai vagyunk.