Az igazságkeresésed
Hogy utat mutasson és megáldjon téged, Mennyei Atya szeretetteljesen kinyilatkoztatott igazságokat a dolgokról, ahogy azok vannak, voltak és lesznek.
Több tudás érhető el ma, mint valaha. Ha a múltban tudni akartál valamit, el kellett menned a könyvtárba, hogy utánanézz. Ma már az internet és a mobileszközök jóformán az ismeretek végtelen sorához nyújtanak hozzáférést, melyek szinte azonnal fellelhetők.
Az Úr elégedett, amikor bölcsen használod ezeket a forrásokat, azonban az igazságkeresésed során ne felejts el Istenre tekinteni, aki minden dolgot tud (lásd Tan és szövetségek 88:41). Nála örök igazságra lelhetsz, mely „a dolgok ismerete úgy, ahogy azok vannak, és ahogy azok voltak, és ahogy azok el fognak jönni” (Tan és szövetségek 93:24).
Az Isten által neked adott igazságok közül az egyik legfontosabb az, hogy Ő a te Mennyei Atyád. Ő tökéletesen ismer és szeret téged. Ezen örökkévaló igazság megértése és befogadása útmutatásban és áldásokban részesített téged a földit megelőző életedben, és továbbra is így tesz most és mindörökké.
Kezdetben Mennyei Atyával voltál
Az igazság a dolgokról „úgy, ahogy azok… voltak” (Tan és szövetségek 93:24), tudatja velünk, hogy Mennyei Atyánkkal éltünk a világ kezdete előtt (lásd Tan és szövetségek 93:21, 23).
A földi életünk előtt Mennyei Atya elénk tárta az Ő nagyszerű boldogságtervét. Joseph Smith próféta azt tanította, hogy Isten terve az, hogy „kiváltságu[n]k le[gyen] hozzá hasonlóan fejlődni [és] vele együtt felmagasztosul[ni]”. Az Ő munkája és dicsősége az, hogy „véghez vigye az ember halhatatlanságát és örök életét” (Mózes 1:39).
Az önrendelkezésünket használva úgy döntöttünk, követjük Mennyei Atya tervét. Abban az áldásban volt részünk, hogy ebbe az életbe születhettünk, ahol továbbra is van önrendelkezésünk, megtapasztalhatjuk a halandóságot, tanulhatunk és az örök élet felé haladhatunk.
Halandó utazásod során kihívásokat és kudarcokat fogsz tapasztalni. Azonban nem kell egyedül szembenézned az élet viszontagságaival. Mennyei Atya majd megáld, felemel és megvigasztal téged (lásd 2 Korinthusbeliek 1:3). Terve nélkülözhetetlen részeként Mennyei Atya biztosította számodra az utat ahhoz, hogy visszatérj Őhozzá.
Megmutatták neked az Atyádhoz vezető utat
Az igazság „a dolgokról, ahogy azok valójában vannak” (Jákób 4:13) világos: nem tudjuk egyedül elérni a Mennyei Atyánk gyermekeiként bennünk rejlő lehetőségek teljességét. Ezért, illetve irántunk táplált szeretete miatt Isten elküldte az Ő Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy megmutassa nekünk az utat, hogy boldogságot, értelmet és örömöt találjunk ebben az életben és az örökkévalóságban (lásd János 3:16; Tan és szövetségek 93:11).
A Szabadító földi tapasztalata fontos. Addig fejlődött, amíg „teljességet [nem] kapott az Atya dicsőségéből”, és „minden hatalmat megkapott, a mennyben is és a földön is” (lásd Tan és szövetségek 93:16–17). A Szabadító azt tanította, hogy „az Atyához jöhe[tünk] az [Ő] nev[é]ben, és a megfelelő időben kapha[tunk] a teljességéből”.
Így szólt: „Mert ha betartjátok parancsolataimat, kapni fogtok a teljességéből, és megdicsőíttettek énbennem, miként én az Atyában; azt mondom tehát nektek, hogy kegyelemért kaptok kegyelmet” (Tan és szövetségek 93:19–20).
A Gecsemáné kertjében és a kereszten Jézus Krisztus magára vette a világ bűneit, és elszenvedett minden bánatot és „mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést” (Alma 7:11). Ez „még nek[i], …mindenek közt a legnagyobbnak is azt okozta, hogy reszkesse[n] a fájdalomtól, és minden pórusból vérezze[n]” (Tan és szövetségek 19:18). A szabadítás és a felmagasztosítás kizárólag Jézus Krisztus, valamint az Ő engesztelése és feltámadása által lehetséges.
A Szabadító kegyelme és engesztelő áldozata által addig fejlődhetsz, míg egy nap teljességet nem kapsz és tökéletessé nem válsz. Amikor követed a Szabadító példáját és engedelmeskedsz a parancsolatainak, Ő elvezet és elirányít téged Mennyei Atyánk dicső színe elé.
Elfogadod az Ő ajándékát?
Azt tanuljuk többek között az igazságból a „dolgokról, ahogy azok valójában lesznek” (Jákób 4:13), hogy az örökkévalóságban megélt élményünket az a döntésünk határozza meg, miszerint követjük-e Jézust Krisztust és elfogadjuk-e az Őáltala nyújtott ajándékokat.
A szentírások azt tanítják, hogy azt fogjuk élvezni, „amit hajlandóak volt[unk] elfogadni” (Tan és szövetségek 88:32; kiemelés hozzáadva). A misszióelnököm, Marion D. Hanks elder (1921–2011) azt tanította a misszionáriusainak, hogy úgy tudjuk megítélni, hol tartunk a lelki utazásunkon, hogy megkérdezzük magunktól, mit vagyunk hajlandóak elfogadni és élvezni. „Mert mit használ az embernek az, ha reá ruháztatik egy ajándék, és ő nem fogadja el az ajándékot” (Tan és szövetségek 88:33)?
Amikor elfogadjuk a Szabadító ajándékait azáltal, hogy buzgón keressük és követjük Őt, örvendezni fogunk az örök élet reményében, és abban, „aki az ajándékot adja” (Tan és szövetségek 88:33). Ez az oly nagy szeretettel adott ajándék „a legnagyobb Isten minden ajándéka közül” (Tan és szövetségek 14:7).
Isten a te Mennyei Atyád. Ő ismer és szeret téged. Amikor az igazságkeresésed során Őhozzá fordulsz, értelmet, bölcsességet, igazságot, erényt és világosságot kaphatsz (lásd Tan és szövetségek 88:40), míg el nem jön „az a nap, amikor még Istent is felfog[od], mert őbenne és őáltala megeleveníttet[sz] (Tan és szövetségek 88:49).
Ez egy dicsőségben és örömben gazdag nap lesz.