Illés és a falevél

Illés a gereblyéjére támaszkodott, és felnézett a tölgyfa csupasz ágaira. Leveleket gereblyézett a nagymamája udvarán, és már összegyűlt egy óriási kupac. Elmosolyodott. Az ősz mindig az almás pitét juttatta az eszébe.

Nagyi éppen ekkor jött ki a házból.

„Köszönöm, Illés! – mondta. – Az udvar csodálatosan néz ki. Örülök, hogy össze tudtad gereblyézni a leveleket az első hó leeste előtt.” A kabátját szorosabban fogta maga köré. „Meglátogatom az egyik barátnőmet az idősek otthonában. Szeretnél te is jönni?”

„Naná!”

Illés a fának támasztotta a gereblyéjét. Egy nagy, narancssárga falevél hullott le éppen a lábára.

Micsoda szép levél! – gondolta.

Úgy érezte, hogy magával kellene vinnie. Így hát óvatosan felvette a levelet.

„Kit fogunk meglátogatni?” – kérdezte.

„Bodnár nénit. – mondta Nagyi. – Épp csak a múlt hónapban költözött be.”

Miközben sétáltak, Illés az ujjai között forgatta a levél szárát. Az idősek otthona csak egy háztömbnyire volt Nagyi házától. Illés szívesen csatlakozott hozzá a látogatásai során. Az ott lakó emberek mindig boldognak tűntek, ha láthatták őt.

Az ajtók kitárultak. Illés észrevette Kovács bácsit, aki a kerekesszékében ült a recepciónál.

„Jó reggelt, Tibikém!” – mondta Nagyi.

Kovács bácsi soha nem szólt egy szót sem, de felemelte a kezét, Illés pedig pacsit adott neki.

Bodnár néni szobájába mentek. Ő elmosolyodott, amikor beléptek.

„Nahát, szervusz!” A kezét nyújtotta Nagyi felé. „Jó látni téged! – Kit hoztál magaddal ma?”

„Ez az unokám, Illés – mondta Nagyi. – Ma reggel a faleveleket gereblyézte össze nálam.”

Illésnek ekkor eszébe jutott a kezében lévő falevél. Bodnár néni felé nyújtotta. „Hoztam neked egyet!” – mondta.

„Ó!” Bodnár néni mosolya szélesebb lett, amint elvette a levelet. „Honnan tudtad, hogy szeretem a leveleket? Régebben volt egy szép levélgyűjteményem, de nem tudtam magammal hozni, amikor ideköltöztem. Most elkezdhetek egy újat!”

Az érzés, hogy Illésnek hoznia kellett a levelet, bizonyára a Szentlélektől jött! Illés nem tudta, hogy ma valakinek szüksége lesz egy falevélre, de Mennyei Atya tudta.

Illés elvigyorodott. Vajon kinek tudok még segíteni, ha figyelmesen hallgatok a Szentlélekre? – gondolta.

PDF megnyitása

Illusztrálta: Lucie Bee