Énekkel elűzni az árnyakat

„Ideje lefeküdni!” – mondta Anya mosolyogva.

Logan bement a szobájába. Elmondta az imáját, és bebújt az ágyba. Aztán Anya olvasott neki egy történetet. Logannek lassan lecsukódott a szeme. Hamarosan már aludt is.

De ijesztő álma volt. Egyedül volt egy sötét helyen. Látott egy hatalmas, tüskés szörnyeteget, hatalmas fogakkal, amely morgott rá. Aztán elkezdett felé futni!

Logan megpróbált elmenekülni, de elcsúszott és elesett! A szörny egyre közelebb jött és egyre nagyobb lett, mígnem –

Logan felébredt, és felült az ágyában. Letörölte a könnyeit a szeméről, és látta, hogy kint még sötét van.

Beszélni akart a szüleivel az álomról, de nem akart kimászni az ágyából. A sötétben úgy érezte, mintha egy szörnyeteg rejtőzne valahol. Minden árnyék ijesztőnek tűnt. Egy kint ugató kutya úgy hangzott, mintha egy morgó szörny lenne.

Logan az orráig felhúzta a takaróját. Túlságosan félt megmoccanni.

Szeretett volna visszaaludni. De mindig, amikor lehunyta a szemét, meglátta a szörny dühös arcát és éles fogait. Nem tudta levenni a szemét a rémisztő árnyakról.

Aztán meglátott egy képet az éjjeliszekrényén. Egy fénykép volt, amelyen ő volt, a két fivére, valamint Apa és Anya, a Mexikói Monterrey templom előtt. Nagyon boldognak látszottak!

Hirtelen eszébe jutott a kedvenc elemis énekének a szövege. „Oly gyönyörű a templom! – kezdett bele az énekbe halkan. – Egy nap majd belépek, hogy érezzem a Lelket, s csak őrá figyeljek.”*

Miközben énekelt, Logan arra a napra gondolt, amikor a családjával együtt a templomnál jártak. Hatalmas békességet érzett. A templomnak köszönhetően örökre a családjával lehet majd!

Logan az énekléstől már nem hallotta a kutyaugatást. Lehunyta a szemét, és tovább énekelt. „Ezért tudom, együtt élhetek családommal örökre.” Olyan békességet érzett a szívében, amelytől mosoly ült ki az arcára. Tudta, hogy nincs semmiféle szörnyeteg.

A szoba azelőtt sötét és ijesztő volt. Most viszont már nyugodt, biztonságos hely. Logan visszafeküdt a párnájára, és békésen újra elaludt.

Amikor felébredt, sütött a nap. Felkelt, és figyelte, ahogy a napfény visszatükröződik a templomot ábrázoló képről. A kedvenc dalát dúdolva készülődött az istentiszteletre.

Az egyházba menet mesélt a családjának a rémálomról és a dalról, amelyet énekelt. A kápolnában aztán meghallgatta a beszédeket, és énekelte a himnuszokat. Azután eljött az Elemi ideje.

Logan imádta hallgatni a zongorát! És most már tudta, hogy vannak olyan dalok, amelyek elég erőteljesek ahhoz, hogy még az ijesztő szörnyeket is elűzzék.

„Köszöntünk titeket az énekfoglalkozáson! – mondta az Elemi vezetője. – Melyik dalt énekeljük először?”

„Tudom! – vágta rá Logan, magasra nyújtva a kezét. – Legyen az Oly gyönyörű a templom!”

Illusztrálta: Carolina Farías