Majomlesen

„Azta! – ámuldozott Erik. – Láttad?”

„Aha! És milyen cuki kis farka van!” – felelte Lily.

Beni felnézett, de csak árnyékokat látott.

„Ma már három majmot láttunk!” – lelkendezett Erik.

De Beni még egyet sem látott. A családja egy esőerdőbe látogatott, hogy vadon élő majmokat láthassanak. A majmok azonban túl messze voltak ahhoz, hogy Beni lássa őket.

Beni gyengénlátó volt. Csak azt látta, ami nagyon közel volt a szeméhez. Általában nem bánta, hogy gyenge a látása. Még így is sok klassz dolgot tudott csinálni. El tudta olvasni a Braille-írást az ujjaival, és tudott a sötétben járni a botja segítségével. És odatalált az emberekhez, ha fülelt a hangjukra.

De Benit néha zavarta az, hogy gyengénlátó. Például ma.

Leült a földre, és nagyot sóhajtott. Nem igazság! – gondolta magában.

Néhány perccel később támadt egy ötlete. Mennyei Atyám, kérlek, segíts, hogy egy majom elég közel jöjjön ahhoz, hogy láthassam – imádkozott magában Beni.

Beni még mindig nem látott egyetlen majmot sem. Aztán zajt hallott a távolból.

„Hallottátok? – kérdezte Beni. – Azt hiszem, egy majom volt!”

„Én nem hallottam semmit” – mondta Erik.

„Én sem! – felelte Apa. – Jó a füled!”

Beni hallotta, ahogy egy majom átfut a bokrokon az ösvény mellett. A hang felé mutatott. „Ott van!”

Aztán hallott még egyet és még egyet. A családja néha látta a majmokat, amikor rájuk mutatott. De egyik majom sem ment elég közel ahhoz, hogy ő is lássa.

Hamarosan ideje volt hazaindulni.

„Sajnálom, hogy nem láttál egy majmot sem” – mondta Anya, miközben a kocsihoz sétáltak.

Beni megvonta a vállát. „Semmi baj! Szerettem volna látni egyet, de legalább sokat hallottam közülük.” Aztán eszébe jutott az imája. „Ez egy kicsit a Szentlélekre emlékeztet engem.”

„Ezt hogy érted?” – kérdezte Anya.

„Amikor megálltam, hogy füleljek, rájöttem, hogy mindenütt ott vannak körülöttem. Hallottam őket, még ha nem is láttam őket. Pont úgy, ahogy hallhatom a Szentlelket, amikor odafigyelek.”

„Remek meglátás!” – válaszolta Anya.

Beni meghallott valamit a mellette lévő bokrokban. Aztán valami kiszaladt az ösvényre – pont előtte! Vöröses bundája és hosszú farka volt. Megállt, és egyenesen Benire nézett. Aztán ismét befutott a fák közé.

Egy majom! Mégiscsak látott egy majmot!

Beni elmosolyodott. Néha nehéz volt gyengénlátónak lenni. De ma ez segített neki a Szentlélekről tanulni. És ez elég szuper volt!

Illusztrálta: Alyssa Gonzalez