Szuahéli szentírások. Jóbarát, 2025. jan. 36–37.
Szuahéli szentírások
Bárcsak segíthetnék valahogy – gondolta Jared.
Igaz történet Ausztráliából.
Jared besétált a Vasárnapi Iskolára, és leült az osztálytársaival. Észrevette, hogy egy számára ismeretlen fiú is bejön és leül pár székkel odébb.
Jared tanítója, Todd fivér rámosolygott az osztályra. „Ő itt Emmanuel – mondta. – A családjával együtt most költöztek Ausztráliába. Ez az első vasárnapjuk az egyházközségünkben!”
Jared úgy gondolta, hogy biztosan nehéz lehet egy új egyházközségbe járni. Megpróbál majd Emmanuel barátja lenni.
Todd fivér elővette a szentírásait. „Nyissuk ki a szentírásainkat 3 Nefinél” – kérte.
Jared kinyitotta a szentírásait és Emmanuelre nézett. Nála nem voltak szentírások.
Jared szélesen rámosolygott és odahajolt hozzá. „Szia, Jared vagyok! – köszöntötte. – Szeretnél velem együtt olvasni a szentírásokból?”
Emmanuel visszamosolygott rá. „Ööö, nem sokat tudok angolul – válaszolta. – Sajnálom.”
„Milyen nyelvet beszélsz?”
„Szuahélit.”
Jared egy mukkot sem tudott szuahéliül. Emmanuel és ő nem sokat beszélgettek az óra hátralevő részében.
Aznap este a vacsoránál Jared mesélt a családjának Emmanuelről.
„Nagyon kedvesnek tűnik – mesélte Jared. – De nem nagyon értjük egymást.”
Anya bólintott. „Emmanuel és a családja most irtó sok mindenen megy keresztül – mondta. – Nagyon hirtelen kellett elhagyniuk a hazájukat, mert rossz dolgok történtek ott. Mindent hátrahagytak.”
Jared a homlokát ráncolta. Milyen lenne, ha holnap el kellene hagyniuk az otthonukat és egy teljesen új országba kellene költözniük? Annyira nehéz lenne!
Bárcsak segíthetnék valahogy Emmanuelnek! – gondolta. De hogyan?
Jarednek még akkor is Emmanuel járt a fejében, amikor lefekvéshez készülődött. Leült az asztalához a Mormon könyvével, és elolvasott néhány verset. A szentírások olvasásától mindig jobban érezte magát. Ma este azt is eszébe juttatták, hogy Emmanuelnek nincs szentírása, amit olvashatna. Jared becsukta a szentírásait, és a borítóra bámult. Aztán felugrott a székéből, és kisietett a folyosóra.
„Anya! – kiáltotta. – Azt hiszem, tudom, hogyan segítsek Emmanuelnek!”
A következő vasárnap Jared már alig várta, hogy lássa Emmanuelt. Leült a többi diakónussal a kápolna elejében, és egy új Mormon könyvével az ölében várakozott. A misszionáriusok segítettek neki beszerezni ezt a különleges példányt kifejezetten Emmanuel számára.
Amikor Emmanuel a családjával belépett a kápolnába, Jared elmosolyodott és intett neki, hogy menjen oda hozzá. Emmanuel zavartnak tűnt, miközben leült Jared mellé. Azonban nagyot nézett, amikor Jared átadta neki a Mormon könyvét.
„Ez az enyém?” – kérdezte Emmanuel.
Jared bólintott.
Emmanuel szeme felcsillant. Elkezdte lapozgatni az új Mormon könyvét. „Szuahéli!” – kiáltotta. Rámosolygott Jaredre, és magához szorította a könyvet. „Köszönöm!”
Jared szívét melegség töltötte el, miközben visszamosolygott. Tudta, hogy nem képes mindent jobbá tenni Emmanuel életében, és beszélgetni sem nagyon tudtak még egymással. De nem bánta. Nem kell ugyanazt a nyelvet beszélniük ahhoz, hogy barátok legyenek!
Illusztrálta: Keith Negley