Esős nap tábor. Jóbarát, 2025. jan. 16–17.
Esős nap tábor
Miért nem válaszolta meg Mennyei Atya az imáit?
Igaz történet az Amerikai Egyesült Államokból (magyar átdolgozás)
„Holnap van a meccsem, ugye?” – kérdezte Luca, miközben Anya betakargatta őt az ágyában.
Anya bólintott. „Igen! Holnap este 6-kor.”
Luca már alig várta. Hetek óta készült a csapata első focimeccsére. És az idén rózsaszínű volt a mezük! Annyira izgatott volt, hogy alig bírt elaludni.
Másnap reggel azonban Luca kinézett az ablakon és elhúzta a száját. Morcos szürke felhők lógtak az égen, és mindent pocsolyák borítottak. Egész éjjel esett az eső.
Letérdelt, hogy elmondja a reggeli imáját. „Drága Mennyei Atyám! Kérlek, segíts, hogy az időjárás jó legyen a ma esti focimeccsemhez.”
Luca az iskolában is egész nap csak a meccsre tudott gondolni. Elképzelte, hogy az új rózsaszín mezét viseli, és berúgja a győztes gólt. Kint azonban még mindig esős és nyirkos volt minden.
Luca elmondott magában egy imát. Mennyei Atyám! Kérlek, segíts, hogy hamar előbújjon a nap, hogy ma este játszhassunk.
Amikor kicsengettek, Luca felkapta a hátizsákját, és kiszaladt. Látta, ahogy a nap elkezd kikukucskálni a felhők mögül!
De amikor Anya odaért, hogy hazavigye, rossz hírei voltak. „A ma esti meccs elmarad – mondta. – Annyira sajnálom.”
Luca felnézett az égre. „De a nap kezd előbújni. Talán eláll az eső is.”
„Tudom – válaszolta Anya. – A focipályát viszont elöntötte a rengeteg víz. Szóval ha el is áll az eső, túl nedves és saras lesz a játékhoz. Átrakják a meccset egy másik időpontra.”
Luca szemébe forró könnyek gyűltek. Olyan csalódott volt! Annyira nagyon szeretett volna játszani ma este. Miért nem válaszolta meg Mennyei Atya az imáit?
Otthon Luca olyan szürkének és morcosnak érezte magát, mint amilyenek az esőfelhők voltak. Még a kedvenc könyvét sem volt kedve olvasni. S bár Anya a kedvenc tésztáját készítette vacsorára, még annak sem volt olyan jó íze.
Vacsora után Luca legkisebb húga, Ella, az ölébe kúszott. „Játszol velem?” – kérdezte.
Luca sóhajtott. „Hát persze” – felelte. Ekkor támadt egy ötlete. „Valami mókás dolgot kell csinálnunk.”
Fogott egy seprűt, és egy kendőt kötött a végére zászló gyanánt. Aztán egybegyűjtötte a kishúgait. Feltartotta a zászlót, és azt mondta: „Köszöntelek benneteket az Esős nap táborban! Ide jössz jól érezni magad, amikor kint nem tudsz játszani.”
A húgai ujjongtak.
„Először is – mondta Luca –, elénekeljük a tábori indulónkat.”
A lányok kuncogtak, miközben kitaláltak egy mókás dallamot és szöveget hozzá. Eztán körbemeneteltek a szobában a zászlajukkal, teli tüdőből énekelve.
„Most pedig fel kell állítanunk a sátrat!” Luca segített a húgainak takarókat és párnákat gyűjteni egy sátor építéséhez. Néhányszor összedőlt, amikor azonban sikerült visszaépíteni, bekuporodtak mindannyian játszani.
Hamarosan eljött a lefekvés ideje. „Remélem, hogy holnap megint esni fog az eső – mondta Luca húga, Liza. – Szeretnék megint Esős nap tábort játszani!”
„Köszi, hogy játszottál a húgaiddal – mondta Anya, amikor lefekvéskor megölelte Lucát. – Saját napfényt hoztál ki egy borús helyzetből. Büszke vagyok rád!”
Luca boldogan bújt ágyba. Az imáira nem úgy kapott választ, ahogyan ő szerette volna. Mennyei Atya azonban így is segített neki abban, hogy kitaláljon egy mókás családi tevékenységet – ami pont olyan klassz volt, mintha rózsaszín mezben játszhatott volna az első meccsén.
Illusztrálta: Apryl Stott