Az eltűnt szemüveg

Ez volt az első nap az iskolában. Andris annyira izgult! Most már elsős volt. Nagyfiú!

Amikor azonban odaért az iskolához, az hatalmasnak és ijesztőnek tűnt – még egy nagyfiúnak is. Szorosan fogta Anya kezét.

„Minden rendben lesz – mosolygott Anya. – Köszönj a tanítódnak. Légy kedves az osztálytársaiddal. És ne felejts el vigyázni a szemüvegedre!”

Egy héttel ezelőtt kapta meg Andris az első szemüvegét. A szülei mindig emlékeztették, hogy vigyázzon rá.

Anya búcsút intett. „Legyen csodás napod!”

Andrisnak azonban nem volt csodás napja. Valami rettenetes történt!

Iskola után odarohant Anyához. „Elvesztettem a szemüvegemet! – sírt keservesen. – Mindenütt kerestem, de egyszerűen nem találom!”

„Jaj, ne!” Anya aggódni látszott. „Kérjünk segítséget Mennyei Atyától.”

„Szerinted az működni fog?” – kérdezte.

„Tegyünk egy próbát és meglátjuk. Mennyei Atya mindig hallja az imáinkat” – felelte Anya.

Andris és Anya mondtak egy imát. Arra kérték Mennyei Atyát, hogy segítsen Andrisnak megtalálni a szemüvegét.

Másnap az iskolában Andris még mindig szomorú volt. Aztán odajött hozzá egy fiú.

„Szerintem ez a tiéd.” A fiú egy szemüveget nyújtott felé. „A focipályán találtam.”

Andris elvette a szemüveget. Az övé volt! Alig tudta elhinni.

Iskola után odaszaladt Anyához, és szorosan megölelte.

„Megtaláltad a szemüvegedet! – mondta anya. – Biztosan nagyon boldog vagy, hogy előkerült.”

„Az vagyok! – válaszolta Andris. – De még boldogabb vagyok a tanultak miatt.”

„És az mi lenne?”

Andris szélesen mosolygott. „Az, hogy az ima működik!”

PDF megnyitása

Illusztrálta: Susanna Teodoro