Elég bátor

„Készen állsz?” Timó nővére, Hédi bekukkantott a szobájába. „Ideje indulni a karácsonyi darab próbájára.”

Ja, igen! Timó és Hédi különleges darabban vettek részt az egyházközségi karácsonyi bulijukon.

„Majdnem kész vagyok!” Timó magára kapta a kabátját, és kilépett a bejárati ajtón. „Ki lesz még ott?”

„Mia és Janó. És néhány gyermek Janó sulijából – mondta Anya. – A többi gyerek nem jár az egyházunkba, de izgatottan várják, hogy segíthessenek.”

Timó ledermedt. Nem gondolta volna, hogy a próbákon lesznek olyan gyerekek, akiket nem ismer. Kizárt, hogy elég bátor legyen ahhoz, hogy elmondja előttük a szövegét.

„Én mégsem szeretnék menni” – mondta Timó.

„Miért nem?” – kérdezte Anya.

„Nem ismerem a többi gyereket” – felelte Timó. Mindig ideges lett, ha új emberekkel beszélt.

„De új barátokra találhatsz. És ott leszek veled” – nógatta Hédi.

Timó megrázta a fejét. „Talán majd legközelebb. Egyelőre gyakorolhatjuk itthon a szövegemet?”

Anya bólintott. „Rendben. De ha szeretnél benne lenni a darabban, akkor hamarosan a többi gyerekkel is próbálnod kell.”

Timó szeretett otthon próbálni. Könnyű volt. De azt is tudta, hogy a többi gyerekkel is próbálnia kell.

Néhány nappal később az esti családi ima előtt Timónak támadt egy ötlete.

„Imádkozhatunk azért, hogy legyen bátorságom csatlakozni a próbához? – kérdezte Timó. – Talán Mennyei Atya segíthet nekem.”

„Hát persze – felelte Apa. – Jó ötlet.”

Mindannyian lehunyták a szemüket és összefonták a karjukat.

„Drága Mennyei Atyánk! – imádkozott Apa. – Kérlek, segíts Timónak, hogy legyen bátorsága elmenni a próbára.”

A következő próba napján Timó anyával és Hédivel együtt belépett a gyülekezeti házba. A szíve hevesen vert, de meg akarta próbálni. Úgy érezte, készen áll. Mennyei Atya és Jézus bizonyára segítenek nekem! – gondolta.

„Timó! Nagyon örülünk, hogy láthatunk” – köszöntötte Török nővér.

Timó mosolygott, és bólintott. A gyerekek közül sokan már beszélgettek és nevetgéltek. Látta Janót és Miát. De a többieket nem ismerte.

Török nővér elmondta a gyermekeknek, hol üljenek és mikor beszéljenek, miközben próbálnak. Timó még mindig izgult, hogy olyan gyerekek mellé üljön, akiket nem ismer, de megpróbált Apa imájára emlékezni. Ez segített neki jobban éreznie magát.

Újra és újra elpróbálták a dalokat és a szövegüket. A Timó mellett ülő gyerekek mókásak voltak. Sokszor megnevettették őt.

Néhány nappal később eljött az előadás ideje. A gyülekezeti házat sok karácsonyfa, fény és szalag díszítette. Mindenki pirosban és zöldben pompázott.

Timó már alig idegeskedett. Szeretett a többi gyerekkel lenni, még azokkal is, akiket korábban nem ismert!

Az előadás közben Timó jól érezte magát. És amikor rá került a sor, hogy beszéljen, hangosan és világosan mondta a szövegét.

A darab után Timó megkereste a családját.

„Nagyon ügyes voltál!” – mondta Apa.

Anya elmosolyodott. „Úgy tűnt, nagyon jól érzed magad.”

„Igen! Örülök, hogy elég bátor voltam ahhoz, hogy megtegyem” – mondta Timó.

Timó nem tudta volna megtenni Anya, Apa, Hédi és Mennyei Atya nélkül. Igazán megérte segítségért imádkozni és bátornak lenni!

Illusztrálta: Lisa Hunt