Jézusra emlékezni. Jóbarát, 2024. december, 18–19.
Jézusra emlékezni
„Ez egy különleges könyv. Segíthet, hogy emlékezni tudj Jézus Krisztusra.”
Ez a történet eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban játszódott.
Viktória a tükörben figyelte, ahogy Anya fésüli a haját. Nemsokára kezdődik az istentisztelet.
„Miért járunk istentiszteletre?” – kérdezte Viktória.
Anya letette a fésűt. „Azért járunk istentiszteletre, hogy vegyünk az úrvacsorából és tanuljunk Jézus Krisztusról.”
„De miért?” – folytatta Viktória.
„A kenyér és a víz segít emlékeznünk arra, hogyan szenvedett és halt meg értünk Jézus – mondta Anya. – Amikor veszünk az úrvacsorából, akkor emlékezünk minden jóra, amit Ő tett. És megígérjük, hogy mi is megpróbálunk jó dolgokat tenni.”
Viktória elmosolyodott. „Hogy olyanok lehessünk, mint Jézus!”
„Pontosan!” Anya segített Viktóriának felvenni a cipőjét. „Ha igyekszünk olyanná válni, mint Jézus, az boldoggá tesz minket.”
Az istentiszteleten Viktória csendben ült Anyával és Apával. Hamarosan eljött az úrvacsora ideje. Lehajtotta a fejét, és meghallgatta az imát.
Aztán Anya elővett egy könyvet a táskájából. „Ez egy különleges könyv – suttogta. – Segíthet, hogy emlékezni tudj a Szabadítóra az úrvacsora alatt.”
Viktória kinyitotta a könyvet. Sok kép volt benne Jézus Krisztusról. Az egyik kép jászolban lévő csecsemőként ábrázolta Őt. Egy másikon pedig az volt, ahogy megkeresztelkedik. Viktória emlékezett erre a történetre az Elemiből. Egy nap majd ő is megkeresztelkedhet!
Anya odanyújtotta neki a kenyértálcát. Viktória áhítattal vett egy darabot. Aztán visszanézett a könyvére. A következő oldalon volt egy kép, amelyen Jézus egy kertben imádkozott. Viktória tudta, hogy Jézus mindenki bűnéért szenvedett, és érezte a fájdalmukat és a szomorúságukat. Bizonyára nagyon szeret minket – gondolta.
Viktória tovább lapozgatott. Sok kép volt, amelyen Jézus segített másoknak. Az egyik képen embereket tanított. Egy másikon meggyógyított egy vakot. Még egy olyat is talált, amelyiken gyermekkel volt látható.
Hamarosan eljött az idő, hogy vegyenek a vízből. Viktória lehajtotta a fejét az ima során. Aztán Anya odanyújtotta neki a tálcát.
Viktória vett egy pohárka vizet, hogy megigya. Arra gondolt, Jézus Krisztus hogyan szeretett másokat. Melengető érzés töltötte el a szívét. Ő is kedves és szeretetteljes akart lenni.
„Anya, olyan szeretnék lenni, mint Jézus” – suttogta Viktória.
Anya elmosolyodott. „Ez boldoggá tesz. És tudom, hogy Őt is boldoggá teszi.”
Viktória is mosolygott. Szerette Jézus Krisztust. Mindig emlékezni akart Őrá.
Illusztrálta: Tammie Lyon