A legjobb ajándék mind közül

Dina idegesen fészkelődött az autóban a nagynénje és a nagybátyja egyházközségéhez vezető úton. Már csak néhány nap volt karácsonyig, de nem volt kedve ünnepelni.

A hét elején tűz ütött ki a házukban. Mindenki biztonságban megúszta, de az otthonuk megrongálódott. Sok mindenük tönkrement. Dina az anyukájával, a bátyjával és a két húgával a nagybátyjához és a nagynénjéhez költözött, amíg a házukat rendbe tudják hozni.

Dina nagynénje rámosolygott. „Tudom, hogy nagyon jól fogjátok érezni magatokat az Elemiben” – mondta.

Dina már nem volt annyira biztos ebben. Izgult, amiért máshova kellett mennie Elemibe. Senkit sem fogok ismerni – gondolta. – Vajon kedvesek lesznek hozzám?

Dina megpróbált nem gondolni a tűzre, miközben az Elemi felé sétált. Megfogta az unokaöccsének, Sebőnek a kezét, és segített neki megtalálni a helyét. Az Elemiben karácsonyi dalokat énekeltek Jézusról. Dina arra gondolt, hogy Jézus születésekor József és Mária is távol voltak az otthonuktól. Azon töprengett, vajon ők is annyira elveszettnek és magányosnak érezték-e magukat, mint amennyire ő most.

Amikor elérkezett az elemis óra kezdete, még inkább izgult. Egy másik lány rámosolygott. „Szia! Anna vagyok. Szeretnél mellettem ülni az órán?”

Dina visszamosolygott rá. „Persze.”

Az órán Jézus Krisztus születéséről olvastak a szentírásokban. A tanító, Radnai nővér azt mondta, hogy a Szabadító Mennyei Atya legnagyobb ajándéka volt a világ számára. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta…”^* – olvasta az osztálynak.

Dina azelőtt soha nem gondolt Jézusra ajándékként. A karácsonyi ajándékaikra gondolt, amelyek tönkrementek a tűzben. Nagyon szeretett ajándékokat kapni, és szomorú volt, hogy az övéi odalettek. Azonban Jézust még jobban szerette, és tudta, hogy Ő soha nem fog eltűnni.

Az óra végén Radnai nővér elővett néhány kis dobozt a táskájából. Mindegyikük egy aprócska faragvány volt a kisded Jézusról.

„Mindegyikőtök számára van egy ajándékom.” Radnai nővér elkezdte kiosztogatni a dobozokat. „Segíthet emlékeznetek arra, hogy Isten annyira szeret titeket, hogy elküldte értetek az Ő Fiát.” Aztán Dinára pillantott. „Dina, annyira sajnálom. Neked nem hoztam. Nem tudtam, hogy itt leszel.”

Dina lenézett a kezeire, és megpróbált nem sírni. Ő sem tudta, hogy itt lesz. Azt kívánta, bárcsak a saját otthonában, a saját elemis osztályában lehetne karácsonykor.

Éppen ekkor tett valaki egy dobozt az ölébe. Felnézett, és látta, ahogy Anna rámosolyog. „Boldog karácsonyt! Neked adom az enyémet.”

Dina gyengéden megérintette a kisded Jézus figuráját. „Köszönöm! Neked is boldog karácsonyt!”

Istentisztelet után Anya megölelte. „Milyen volt az elemi?” – kérdezte.

„Jó! Ezt ajándékba kaptam.” Dina elmosolyodott. „És megtanultam, hogy Jézus a legjobb ajándék mind közül.”

Illusztrálta: Shawna J. C. Tenney