Szentesti gyertyák

Joska és a családja csendben lépkedtek a hóban. Szenteste volt, és éppen az egyik kedvenc hagyományukat tartották meg. Finnországban az emberek minden évben ellátogatnak a temetőbe, hogy szeretteik sírján gyertyát gyújtsanak.

Sok fényes mécses ragyogott a sötétben. Bár hideg volt, ez kellemessé és békéssé tette a temetőt.

Joska szülei egy sírhoz vezették gyermekeiket. „Ő ki?” – kérdezte a kishúga, Aasa.

„Ő az én dédnagybátyám” – mondta Anya.

Timo, Joska bátyja, rámutatott a kövön lévő dátumokra. „Több mint száz évvel ezelőtt született!”

„Így van. De ettől még a családunk tagja.” Anya elővett egy gyertyát. „Szeretnéd meggyújtani, Joska?”

Joska bólintott, és meggyújtotta a gyertyát. Aztán a gyertyát a mécsestartóba helyezte, és óvatosan a tetejére tett egy kilyuggatott fémfedelet. Ez megakadályozta, hogy a szél kioltsa a lángot. A mécsest a földre, a sír elé állította. A lágyan ragyogó fény gyönyörű látványt nyújtott.

Elmentek a következő családi sírhoz. Útközben Joska Aasa kezét fogta.

„Miért gyújtunk gyertyát a sírokra?” – kérdezte Aasa.

„Mert fontos emlékeznünk a családtagjainkra” – felelte.

„Még akkor is, ha száz évvel ezelőtt éltek?” – kérdezte Aasa.

„Igen – válaszolta Apa. – Minden nagynénink, nagybátyánk, unokatestvérünk és nagyszülőnk a családunk része. Jézus Krisztusnak köszönhetően mindannyian egy nagy család vagyunk.”

Anya elővett még egy gyertyát. Timo segített Aasának meggyújtani.

„De miért karácsonykor gyújtjuk meg a gyertyákat?” – kérdezte Aasa.

Joska ezen elgondolkodott egy pillanatra. Bármelyik másik nap gyújthatnának gyertyákat a temetőben. Miért szenteste?

„Talán azért, mert Jézus a Világ Világossága” – mondta Joska.

Anya elmosolyodott. „Ez egy remek válasz. Azt hiszem, igazad van.” Segített Aasának letenni a mécsest a hóba a sír mellett. „Jézus Krisztusnak köszönhetően örökre a családunkkal lehetünk. És mivel Ő újra életre kelt, mi is mindannyian újra élni fogunk.”

Mindenki hátralépett egyet, hogy megnézzék a fényeket. Az egész temető úgy pislákolt, mintha tele lenne csillagokkal.

Joska melegséget érzett a szívében, miközben visszasétáltak az autóhoz. Amikor hazaérnek, kibontják majd az ajándékokat, és játszani fognak. De Joska örült, hogy most egy ilyen nyugalmas időt tölthetett a családjával. Mindig hálás lesz Jézus világosságáért.

Illusztrálta: Flavio Remontti