Az apró dinnye

Vince kint játszott, amikor egy kocsi és egy nagy költöztetőautó hajtott fel az utca túloldalán lévő házhoz. Sok gyerek szállt ki kocsiból. Az egyikük egykorúnak tűnt Vincével.

Vince beszaladt a házukba. „Anya, Apa! Új család költözik az utcánkba!”

Apa felnézett a projektjéből, amin dolgozott. „Ez csodás!”

„Meg akarok velük ismerkedni – mondta Vince. – Odajössz velem?”

„Hát persze!”

Vince és Apa átsétált az úttesten az új szomszédaik házához. Amikor kopogtattak, egy hölgy lépett az ajtóhoz. A Vincével egykorú fiú mögötte állt.

Vince intett a kezével. „Szia! Vince vagyok. Téged hogy hívnak?”

A fiú kilépett az anyukája mögül. „Én Noel vagyok.”

„Szeretnél átjönni hozzánk játszani?” – kérdezte Vince.

Noel az anyukájára nézett.

„Mehetsz – mondta az anyukája. – Csak érj haza időben a vacsorához.”

Ezután Vince szinte mindennap játszott Noellel. Nagyon örült, hogy új barátja van. Bicikliztek, úszkáltak a medencében, és kalózosat játszottak a parkban. Néha Vince is átment Noelékhez játszani. Noel egész családja nagyon kedves volt!

Egy nap Noel apukája nagyon megbetegedett. Kórházba kellett mennie. A betegsége egyre súlyosbodott. Noel és a családja nagyon aggódott.

Vince is aggódott. Az istentiszteleten mindenki böjtölt és imádkozott Noel apukájáért. Vince is böjtölt. Azt remélte, hogy csoda fog történni. De Noel apukája meghalt.

Ahogy teltek a napok, Vince látta, milyen szomorú Noel és a családja. Fel akarta őket vidítani. Átsétált az úton és bekopogott Noelék ajtaján.

„Ma nem akarok játszani” – mondta Noel.

„Persze, rendben” – felelte Vince. Volt bármi, amivel Vince segíthetne Noelnek?

Vince hazament, és megkereste Anyát. „Noel nem akar játszani” – mesélte.

„Ez nagyon nehéz.” Anya megölelte Vincét. „Néha, amikor az emberek szomorúak, arra van szükségük, hogy kicsit egyedül legyenek.”

Vince bólogatott. „Azt hiszem, ha én veszíteném el az apukámat, én sem szeretnék játszani.”

Vince azonban továbbra is szeretett volna segíteni Noelnek és a családjának, hogy jobban érezzék magukat. Támadt egy ötlete. „Hol van az olló? – kérdezte. – Szeretnék adni valamit Noelnek a kertünkből.”

Vince kiment a hátsó kertbe, és körülnézett, mit is adhatna a barátjának. Lenézett a földre, ahová répát ültettek. De még nem nőttek meg. Kutatott a gyümölcsfák között is, de csak csupasz ágakat talált.

Aztán Vince bekukkantott néhány nagy levelű inda alá. Félretolt néhány levelet, és talált egy apró zöld dinnyét, amely az indán növekedett. Ezt a dinnyét ő maga ültette és locsolgatta!

Remélhetőleg Noel és a családja szeretik a dinnyét. Vince levágta a tőről a dinnyét és bevitte, majd egy üzenetet is írt az ajándéka mellé.

Amikor elkészült a képeslappal, Vince óvatosan letette a lapot és a dinnyét Noelék ajtaja elé. Aztán becsöngetett, és villámgyorsan hazaszaladt. Remélem tetszeni fog nekik – gondolta.

Később Vince találkozott Noel családjával az egyik szomszédjuk kertipartiján.

„Az volt a legjobb dinnye a világon! – állította Noel nővére.

– Először nem is tudtuk biztosan, hogy mi az.” Noel nevetett. „Azt hittük, hogy egy fura kókuszdió!”

„Köszönjük ezt a kedves ajándékot” – mondta Noel anyukája.

Vince melegséget érzett belül, miközben Noel megölelte őt. Ugyan nem tudta elvenni a barátja szomorúságát, de egy apró dinnye segített egy pici mosolyt csalni az arcára.

Illusztrálta: Greg Paprocki