Megosztani az ajándékát

Kopp-kopp!

Mimi odaszaladt a bejárati ajtóhoz és kinyitotta. Elmosolyodott, amikor meglátta Kovács fivért. Ő volt a családjuk szolgálattevő fivére.

„Szia, Mimi! Anyukáddal és apukáddal szeretnék beszélni” – mondta Kovács fivér.

Anya odalépett az ajtóhoz Mimi mellé. „Köszönöm, hogy eljöttél. Gyere csak be.”

Kovács fivér követte Anyát és Mimit a nappaliba.

Apa egy széket állított a szoba közepére. „Kovács fivér azért van itt, hogy papsági áldást adjon anyukádnak és nekem” – mondta Miminek.

„Miért?” – kérdezte Mimi. Tudta, hogy az emberek papsági áldást szoktak kérni, amikor betegek, vagy amikor elkezdődik a tanév. De miért van szüksége Anyának és Apának egy áldásra?

„Ugye tudod, hogy milyen nehéz időszakon megy most keresztül a családunk? Apával szeretnénk megkapni Mennyei Atya segítségét és útmutatását” – magyarázta Anya.

Mimi tudta, hogy Anya sokat idegeskedett. Apa pedig aggódott a pénz miatt. Ez az egész családot megviselte.

„A papsági áldások nemcsak a betegségekre szólnak – világosította fel Apa. – Akkor is kaphatunk áldást, amikor vigaszra vagy erőre van szükségünk.”

„Itt maradhatok és meghallgathatom?” – kérdezte Mimi.

Anya elmosolyodott: – „Hát persze. Tudsz csendben ülni? Áhítatosak szeretnénk lenni, hogy érezhessük a Szentlelket.”

Mimi bólogatott, aztán leült a kanapéra. Összefonta a karját és lehunyta a szemét. Hallgatta, amint Kovács fivér Apának és Anyának is ad egy áldást. Melegséget és reményt érzett, amikor Kovács fivér elmondta Mennyei Atya szerető szavait.

Amikor végeztek, Mimi felállt. „Én is kaphatok egy áldást?”

„Hát persze” – felelte Apa.

Mimi leült a székre, Kovács fivér pedig a fejére tette a kezeit. Melegséget érzett belül. Ám azon töprengett, vajon milyen üzenetet tartogat számára Mennyei Atya. Tudta, hogy a családja nagy gondokkal küszködik – túl nagyokkal ahhoz, hogy meg tudná őket oldani.

„Mimi, Mennyei Atyád szeretné, ha tudnád, hogy rendelkezel az öröm ajándékával – mondta Kovács fivér. – Ő szeret téged, és azt szeretné, ha boldog lennél. Azt is szeretné, ha megosztanád másokkal a boldogságodat.”

Mimi figyelmesen hallgatott. Békességet érzett. Lehet, hogy nem tudja megszüntetni azokat a nagy gondokat, amelyekkel a családja szembenézett, abban viszont tud segíteni, hogy a családja boldog legyen.

Amikor Kovács fivér végzett, Mimi felpattant a székből, és megölelte Anyát és Apát. Aztán kezet rázott Kovács fivérrel. „Köszönöm!” – mondta neki.

Később aznap este Mimi az ágyán ült. A papsági áldásán gondolkodott. Hogyan segíthetne a családjának boldogságot érezni? Körbenézett a szobájában a képeskönyvei, a plüssállatai és a rajzeszközei között.

Ekkor támadt egy ötlete. Fogott pár lapot, ollót és zsírkrétát. Elkezdte kis négyzetekre vágni a papírt.

Mimi egy piros zsírkrétát vett a kezébe. „Meg tudod csinálni!” – írta az első papírra. A következőre azt írta: „Szeretnek téged!” Mimi még több boldog dologra gondolt, amelyeket papírra vethet. Egészen addig folytatta, amíg az összes papír meg nem telt boldog üzenetekkel.

Amikor végzett, kirakta a kis üzeneteket a házuk különböző részeire: egyet a bejárati ajtóhoz, egyet a szappan mellé a csapnál, egy másikat pedig a mosókonyha mellé.

A következő pár nap során mosolygott, amikor látta, hogy a családja az üzeneteket olvassa.

„Köszönöm az üzeneteket! – mondta Anya széles mosollyal. – Nagyon boldoggá tesznek. És te is nagyon boldoggá teszel!”

Mimi megölelte az anyukáját. Mennyei Atya segített neki az ajándékát arra használni, hogy segítsen a családjának.

Szeretnek téged!

Illusztrálta: Annie Poon