Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Amikor nehéz volt az élet, vigaszra leltem az ifjúsági és felsőfokú hitoktatáson
Amióta csatlakoztam az egyházhoz, azóta járok ifjúsági és felsőfokú hitoktatásra, hogy tápláljam és erősítsem a hitemet.
A visszaállított evangéliummal 11 éves koromban ismerkedtem meg.
A bátyáim fiatalabb korukban csatlakoztak az egyházhoz, de addigra már nem jártak. Egy nap a misszionáriusok meglátogatták a bátyámat, és meghívták, hogy térjen vissza. Ő megtette, és közben valahogy én is elkezdtem istentiszteletre járni, elfogadtam az evangéliumot, és megkeresztelkedtem.
A következő néhány év számos okból nehéz volt. Sok olyan ösvény húzódott előttem, amelyek ellentétesek voltak az evangélium tanításaival. Bár a szüleim támogatták az egyházi részvételünket, ők maguk nem voltak tagjai az egyháznak, és nem is tartották magukat ugyanazokhoz a mércékhez. Így hát otthon nem volt alapom a lelki fejlődéshez.
Ez idő alatt az ifjúsági hitoktatáson való részvétel és a fiatalok vezetőivel ápolt kapcsolat segített nekem átevickélni a nehéz időszakokon és elkötelezettnek maradni az evangélium iránt. Növekedtem lelkileg a hitoktatók és más olyan egyháztagok erőfeszítéseinek köszönhetően, akik szerettek engem és törődtek a fejlődésemmel.
Végül a Fiatal Férfiak-elnököm és más vezetők biztatására missziót szolgáltam. Ez a két év hihetetlen áldás volt számomra és a bizonyságom számára. A gyakorlatba ültettem mindazt, amit az ifjúsági hitoktatáson tanultam, és sok emberrel megosztottam az evangéliumot.
Amikor azonban hazatértem, nehezebb próbatételekkel szembesültem.
Hazatérve is az Úrban bízni
A misszió után az embernek nehéz tud lenni megtartania a hitét, a bizonyságát és a lelkiségét. Volt azonban valami, ami segített nekem szilárdnak maradni a misszióm után, mégpedig a felsőfokú hitoktatás.
Azt a célt tűztem ki, hogy igyekszem minden héten részt venni a felsőfokú hitoktatáson, és ez a döntés rendkívül fontos volt az életemre nézve.
Eközben munkát is kerestem, de semmi sem akart összejönni. A munkanélküliség okozta szorongás egyre emésztett engem, amikor is egy alkalommal az egyik barátom elhívott, hogy menjek vele dolgozni. A munka részeként italkészletet kellett kezelni és szombat esténként dolgozni – amikor egyébként felsőfokú hitoktatáson szoktam részt venni –, így aztán haboztam elfogadni.
Nemet mondtam a barátomnak, de ő továbbra is arra hívott, hogy dolgozzak vele. Fogytán volt a pénzem, és rajta kívül senki nem ajánlott munkát. Így aztán elkezdtem fontolóra venni, hogy elfogadom az állást.
Úgy döntöttem, megkérdezem Mennyei Atyát, mit tegyek. Éreztem, amint a Lélek bizonyságot tesz nekem arról, hogy ha nem megyek felsőfokú hitoktatásra, akkor a bizonyságom valószínűleg meggyengül. Éreztem, ahogy a Lélek megerősíti számomra, hogy nem kell elvállalnom azt az állást, így ismét visszautasítottam a barátom meghívását.
Nem voltam biztos benne, mit fogok tenni, ha nem kapok hamarosan munkát, de a bizalmamat abba az ösvénybe helyeztem, amelyet Mennyei Atya szeretett volna, ha követek.
A következő héten a felsőfokú hitoktatáson megtudtam, hogy meghirdettek egy önellátási koordinátori állást. Jelentkeztem, megtartották velem a beszélgetést, és megkaptam az állást. Tudom, hogy az Úr helyezte az utamba ezt a lehetőséget.
Ahol vigaszra és erőre leltem
Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatáson való részvételem során szerzett élményeim megerősítették a Jézus Krisztusba vetett hitemet és megváltoztatták az életemet – pont úgy, ahogy azt Russell M. Nelson elnök megígérte az egyház fiataljainak és fiatal felnőtteinek: „Akkor hát mi fog nektek segíteni abban, hogy Jézus Krisztus ennyire elkötelezett tanítványaivá váljatok? Egyik válasz az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás – nem csupán a jelenlét, hanem az órákon való tevékeny részvétel és a kiadott feladatok hithű végrehajtása.”
Amióta munkába álltam, az élet továbbra sem lett könnyű. De ügyelek arra, hogy az Urat rangsoroljam előre, valamint eljárjak istentiszteletre, kapaszkodjak a Mormon könyvébe, felmagasztaljam az elhívásomat, vegyek az úrvacsorából, és járjak felsőfokú hitoktatásra. Ezek a dolgok segítenek vigaszra lelnem még akkor is, amikor az életem bonyolult. Nagyon hálás vagyok minden eszközért, amelyekkel Jézus Krisztus evangéliumában rendelkezünk!
Remélem, hogy a felsőfokú hitoktatás neked is segíteni fog vigaszra és reményre lelni a Szabadítóban, úgy, ahogy nekem segített.