Erősebb és szorosabb kapcsolat Istennel többszörös szövetségen keresztül

A keresztelkedés az első szövetség, amelyet mindenki megköt a szövetség ösvényén. A keresztelési szövetség nyilvánosan bizonyítja Mennyei Atyánk felé három meghatározott kötelezettség felvállalását: szolgálni Istent, betartani a parancsolatait, valamint hajlandónak lenni Jézus Krisztus nevének a felvételére (lásd 2 Nefi 31:7, 13–14; Móziás 18:10; 21:32, 35; Tan és szövetségek 20:37). A további tényezők, amelyeket gyakran társítanak a keresztelési szövetséghez – nevezetesen: »egymás terheit viselni«, »gyászolni azokkal, akik gyászolnak«, »megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak« (Móziás 18:8–9) –, inkább a szövetség megkötésének a gyümölcsei, semmint a tényleges szövetség részei. Ezek a tényezők azonban fontosak, mert ezek azok, amelyeknek a megtétele természetes módon fakad egy megtért lélekből.

A következő szövetség, melyet mindenki megköt a szövetség ösvényén, a felruházás. Amint azt már említettem, a felruházás öt, egymástól elválaszthatatlan törvény betartására vonatkozó szövetségeket is tartalmaz. Miközben ezeket sorra veszem, figyeld meg, hogyan illeszkednek ezek a keresztelési szövetség egyes részeihez, és hogyan erősítik meg azokat.

Először is a felruházás során arra kötünk szövetséget, hogy „az engedelmesség törvénye szerint élünk”, ami azt jelenti, hogy „igyekszünk betartani Mennyei Atya parancsolatait”. Ez a szövetség pontosan illeszkedik a keresztelési szövetség azon ígérete alá, hogy betartjuk Isten parancsolatait.

Másodszor arra kötünk szövetséget, hogy „engedelmeskedünk az áldozathozatal törvényének, ami azt jelenti, hogy áldozatokat hozunk az Úr munkájának támogatásáért, valamint megtört szívvel és töredelmes lélekkel bűnbánatot tartunk”. Ez a szövetség az Isten szolgálatára és az Ő parancsolatainak a betartására tett keresztelési ígéretekhez illeszkedik. Ezenkívül a bűnbánat kulcsfontosságú részt képez abban, hogy magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét.

Harmadszor arra kötünk szövetséget, hogy „engedelmeskedünk Jézus Krisztus evangéliuma törvényének”. Ezt részben azáltal tesszük, hogy Krisztus tana szerint élünk. Ez magában foglalja azt, hogy „szövetségeket köt[ün]k Istennel azáltal, hogy részesülünk a szabadítás és felmagasztosítás szertartásaiban”, valamint hogy e szövetségeket egész életünkön át megtartjuk. A szövetség magában foglalja azt, hogy „igyekezünk a két nagy parancsolat szerint élni”, vagyis szeretni Istent és a felebarátunkat (lásd Máté 22:37, 39). Ez a szövetség a keresztelési szövetség mindhárom területéhez illeszkedik.

Negyedszer arra kötünk szövetséget, hogy betartjuk Isten „nemi erkölcsösségi törvényét, ami azt jelenti, hogy Isten törvénye szerint tartózkodunk a férfi és a nő közötti törvényes házasságon kívüli szexuális kapcsolatoktól”.

Jeffrey•R. Holland elder kijelentése szerint „a házasságot arra szánt[a Isten], hogy egy férfi és egy nő teljes – a szívük, a reményeik, az életük, a szeretetük, a családjuk, a jövőjük, mindenük – egyesülését jelentse. […] [K]özös életük során »egy testté« kellett hogy legyenek [lásd 1 Mózes 2:23–24].”

Isten terve szerint a házasságon belüli, a férjünk vagy feleségünk iránti hűség melletti maradéktalan elköteleződés nélkül nem érhetjük el az olyan életet, amilyet Mennyei Atyánk élvez. Ez a szövetség illeszkedik a keresztelési szövetség azon részéhez, hogy betartjuk Isten parancsolatait.

Ötödször arra kötünk szövetséget, hogy „betartjuk a felajánlás törvényét”, vagyis az Ő egyháza felépítésének szenteljük magunkat és mindazt, amivel az Úr megáld minket. A szent papság kulcsai azért lettek visszaállítva, hogy el lehessen végezni a papsági szertartásokat, lehetővé téve számunkra, hogy szövetségeket kössünk Istennel. Csakis Jézus Krisztus visszaállított egyházán keresztül lehet ezt megtenni Isten gyermekeiért a fátyol mindkét oldalán. Fogadalmat teszünk, hogy támogatjuk Isten munkáját. Ez a szövetség illeszkedik a keresztelési szövetség azon részéhez, hogy Istent fogjuk szolgálni. Ezenkívül ez a szövetség ahhoz is illeszkedik, hogy magunkra vesszük Krisztus nevét, hiszen az e szövetség szerinti élethez állandó jelleggel meg kell őriznünk a hatalmas szívbéli változást.

Ezzel minden készen áll arra a szövetségre, mely a nő és a férfi egymáshoz pecsételéséhez társul. Ebben a szertartásban ígéreteket kapnak, szövetséget kötnek egymással, és szövetséget kötnek Istennel. Az ígéretek áttekintéséhez menjünk vissza több ezer évet. Ábrahám megkapta az evangéliumot (lásd Tan és szövetségek 84:14; Ábrahám 2:11) és celesztiális házasságra lépett, amely a felmagasztosulás szövetsége (lásd Tan és szövetségek 131:1–4; 132:19, 29). Ábrahám ígéretet kapott arra, hogy e szövetségek minden áldása fel lesz kínálva halandó utódainak (Tan és szövetségek 132:29–31; Ábrahám 2:6–11). Mindazok, akik elindulnak a szövetség ösvényén, „Ábrahám magva [lesznek], és ígéret szerint örökösök” (Galátziabeliek 3:29).

Amikor egy férfit és egy nőt egymáshoz pecsételnek, akkor Ábrahámhoz hasonlóan ők is megkapják ezen áldások ígéretét. Az áldások közé tartozik, hogy „elő fog[na]k jönni az első feltámadáskor; …trónokat, királyságokat, fejedelemségeket és hatalmakat, fenntartóságokat… fog[na]k örökölni…; és akkor elhaladnak az odaállított angyalok… mellett, felmagasztosulásukra és dicsőségükre minden dologban…, amely dicsőség magjaik teljessége és folytatása lesz örökkön örökké” (Tan és szövetségek 132:19; lásd még 20. vers). A pecsételés során egy nő szövetséget köt a férjével, egy férfi pedig szövetséget köt a feleségével. A halandóság feladatai közössé válnak. A férj és a feleség egyaránt belép a papság egy olyan rendjébe, amelybe egyikük sem léphetett be egyedülállóként, és amelyre szükség van a celesztiális királyság legmagasabb fokozatába való belépéshez (lásd Tan és szövetségek 131:1–4). Mindketten szolgálják egymást és a gyermekeiket, ezáltal pedig szolgálják Istent. Amikor egy férfit és egy nőt egymáshoz pecsételnek, szövetséget kötnek Istennel arra, hogy betartják az új és örökkévaló szövetségben kötött házassággal kapcsolatos összes parancsolatot.

A felruházás és a pecsételés alkotóelemei illeszkednek a keresztelési szövetség mindhárom területéhez, és megerősítik azokat. A keresztelési szövetség egyes területei, valamint a felruházás és a pecsételés szövetségei átfedésben vannak, és kölcsönösen megerősítik egymást.

Semmilyen módon nem vagyunk kényszerítve vagy kötelezve arra, hogy szövetséges kapcsolatban maradjunk Istennel, még azután sem, ha már úgy döntöttünk, hogy megkötjük ezeket a szövetségeket. Amikor szövetséges köteléket hozunk létre Istennel, onnantól együtt vagyunk Ővele egy szövetségben. Együtt éljük át azt a szövetséget, együtt veszünk benne részt. Ez a nőkre és a férfiakra is igaz, amikor egymáshoz pecsételik őket – szövetséget kötnek egymással. Szerintem félrevezető azt gondolni, hogy az egyik attól fogva az örökkévalóságra a másikhoz van kötözve; nincsenek rabszolgasorban, kényszer alatt, béklyóban vagy elnyomás alatt, hanem egy közösen megélt szövetségen osztoznak. Az önrendelkezés továbbra is az örökkévaló házasság egyik mindent felülíró alkotóeleme. Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa ezt mondta: „Azt is tudjuk, hogy [Isten] senkit sem fog megpecsételő kapcsolatba kényszeríteni az illető akarata ellenére. A megpecsételt kapcsolat áldásai biztosítottak mindazok számára, akik megtartják a szövetségeiket, de sosem egy megpecsételt kapcsolat olyan személyre kényszerítése árán, aki nem érdemes vagy nem hajlandó arra.” Senki nem lesz arra kényszerítve, hogy olyan házasságban éljen – még a templomi pecsételés után sem –, amelyet nem ő választ vagy nem fogad el.

A többszörös szövetség közelebb visz minket Istenhez, és még erősebben Őhozzá kapcsol minket. Ezeknek a kötelékeknek az a rendeltetése, hogy segítsenek nekünk Jézus Krisztus még inkább megtért, hithűbb és elkötelezettebb tanítványaivá válni. Személyes tapasztalatom alapján úgy vélem, hogy idővel azok a felnőttek, akiket megkereszteltek, felruháztak és egy házastárshoz pecsételtek, ők fogják a legnagyobb valószínűséggel fenntartani és elmélyíteni a tanítványságukat a szövetség ösvényén. Kisebb valószínűséggel teszik meg ugyanezt azok a felnőttek, akik már megkeresztelkedtek és felruháztattak, de nincsenek házastárshoz pecsételve. A legkisebb valószínűséggel azok a felnőttek tartják fenn és mélyítik el a tanítványságukat az idők során, akik megkeresztelkedtek, de nincsenek felruházva. Ahogy a tanítványságunk egyre érettebbé válik, a keresztelési szövetségünkhöz hozzáadjuk a felruházás szövetségeit. Ez erősebben köt minket Istenhez. Ezután pedig, amennyiben a házastárshoz való pecsételés áldása is elérkezik, a szövetséges kötelék még erősebbé válhat.

Ne feledd azonban, hogy ezek a tényezők nem döntenek el mindent! Mindannyain ismerünk olyan embereket, akik nem lettek felruházva, ám akik figyelemre méltóan hű tanítványai Krisztusnak; és olyanokat is ismerük, akik nem ilyenek, pedig a házastársukhoz pecsételték őket. A hithűség egyéni döntés arról, hogy miként élünk a megkötött szövetségeink szerint. Ha nem vagy egy házastárshoz pecsételve, az nem állítja meg a Szabadító tanítványaként való előrehaladásodat. Miközben továbbra is hősies vagy a Jézus Krisztusról való bizonyságodban, szüntelenül haladsz előre.

Mindezek után az Úr Jézus Krisztus apostolaként mindegyikőtökhöz van néhány felhívásom. Ha már megkeresztelkedtél, de még nem vagy felruházva, akkor a felhívásom hozzád az, hogy készülj fel rá és részesülj a felruházásodban. A felruházás elnyerésével kapcsolatos döntés személyes, és imádságosan meghozandó. Kizárólag a te önrendelkezésedtől függ – senki másétól. Továbbá senki másnak – vezetőknek, barátoknak, társaid bármely csoportjának, családtagoknak vagy nekem – nem tiszte ezt eldönteni helyetted, ahogy az sem, hogy helytelen befolyást gyakoroljon rád, hogy megtedd. Közületek sokan már most is megfelelnek a felruházás összes feltételének, amennyiben vágyat éreznek arra, hogy szent templomi szövetségekben részesüljenek, és tiszteletben tartsák azokat az életük során. Az Általános kézikönyvben ezt olvassuk:

„Az egyháztagok akkor dönthetnek úgy, hogy megkapják saját felruházásukat, amikor az összes következő feltételnek megfelelnek:

• legalább 18 évesek;

• befejezték vagy abbahagyták a középiskolát vagy az annak megfelelő tanulmányokat;

• egy teljes év eltelt a konfirmálásuk óta;

• vágyat éreznek szent templomi szövetségek megkötésére, és azoknak egész életükön át tartó megtartására.”

Mindaddig, amíg készen nem állsz, folytasd a felkészülést. Ebbe beletartozik a családtörténeti munka végzése, valamint a helyettes általi keresztelésekhez és konfirmálásokhoz szükséges templomi ajánlásra való jogosultság elérése, illetve ezen ajánlás használata. Emellett arra a szövetségre is alaposan figyelj oda, amelyet már megkötöttél. Lelkiismeretesen vegyél hetente az úrvacsorából. Ha úgy döntesz, hogy kihagysz egy olyan úrvacsorai gyűlést, amelyen ott tudnál lenni, akkor lelki veszélynek teszed ki magad. Továbbra is élj hithűen Jézus Krisztus evangéliuma szerint. Ha elfogadod ezt a felhívást, az közelebb fog vinni téged Istenhez.

Hadd forduljak most azokhoz, akik megkeresztelkedtek és felruháztattak, de nincsenek házastárshoz pecsételve. Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a házastárshoz pecsételés két személy önrendelkezését érinti. Erről a lépésről nem te határozol egyedül. A felhívásom azonban arra összpontosít, hogy te mit tehetsz.

Ha még nem részesültél abban az áldásban, vagy házastárshoz legyél pecsételve, akkor – már ami a saját önrendelkezésed gyakorlását illeti – ne késlekedj kihasználni a lehetőségeidet! Ne csukd be az ajtót az esély előtt! 2023 májusában Dallin H. Oaks elnök ezt tanította:

„Ne feledjétek: szerető Mennyei Atyánknak terve van a fiatal felnőttei számára, és ennek a tervnek része a házasságkötés és a gyermekek. […]

Azt tanácsoljuk nektek, hogy az ellenkező nemhez fűződő kapcsolataitokból alakítsatok ki olyan randevúzási mintákat, amelyek házassághoz vezethetnek…”

Ne feledd, hogy az örök élet nem a mindenkori családi állapot függvénye, hanem a tanítványságé, vagyis hogy hősies vagy a Jézusról való bizonyságban (lásd Tan és szövetségek 76:79; lásd még 121:29). Krisztus kegyelméhez azáltal férsz hozzá, hogy engedelmeskedsz az evangélium törvényeinek és szertartásainak. Arra is kérlek, hogy figyelj oda azokra a szövetségekre, amelyeket már megkötöttél. Gyakran menj el a templomba, és vegyél részt a családtörténeti munkában. Lelkiismeretesen vegyél hetente az úrvacsorából. Amikor így teszel, meg fogod erősíteni a Jézus Krisztushoz való kapcsolódásodat (lásd 3 Nefi 18:12–13).

Ha téged ebben az életben soha nem pecsételnek házastárshoz, vagy a pecsételésed eredménye nem a reményeid szerint alakult, gondolkodj el Lorenzo Snow elnök 1899-ben tett vigasztaló ígéretén. A férjezetlen nőkről szólva kijelentette: „Úgy tűnik, jelentős panaszkodás van ezen állapot kapcsán. Erre nincs különösképpen szükség. […][Ám] valami nagyon balga tant terjesztettek néhány nővér eleibe ezzel s más rokontermészetű dolgokkal kapcsolatban. […] Nincs olyan utolsó napi szent, aki hithű élete végén úgy hal meg, hogy bármit is elveszítene majd azért, mert nem tett meg bizonyos dolgokat, amikor nem adattak meg neki a lehetőségek. […] Rendelkezni fognak minden olyan áldással, felmagasztosulással és dicsőséggel, amelyekkel bármely férfi vagy nő rendelkezni fog azok közül, akiknek megvoltak ezek a lehetőségeik. […] Olyan eszközök adatnak majd meg [nekik], melyek által biztosíthatják mindazokat az áldásokat, melyek a házas állapotú személyek számára szükségesek.”

Úgy érzem, muszáj hozzátennem, hogy nem kell megszállottan foglalkoznod azzal, lett-e volna alkalmad, hogy házastárshoz légy pecsételve, de elszalasztottad, vagy ha az Úr házában történt pecsételésed eredménye nem az lett, amit reméltél. Ne törődj azzal, hogy „mi lett volna, ha”! Isten kegyelme mindenki számára elegendő. „Az élet minden igazságtalansága helyrehozható [és helyre is lesz hozva] Jézus Krisztus engesztelése által.” Amikor elfogadod ezt a felhívást, ez is közelebb fog vinni téged Istenhez.

Annak az életében, akit házastárshoz pecsételtek, ez a pecsételés egy mérföldkövet jelent az úton, nem pedig az út végét. Előre kell törekedned, és oda kell figyelned a megkötött szövetségeidre, ahogyan arra a többieket is buzdítottam: lelkiismeretesen véve az úrvacsorából, hódolva a templomban, és családtörténeti munkát végezve. Törekedj továbbá arra, hogy krisztusi tulajdonságokra szert téve jobb házastárssá válj. Válj azzá a házastárssá, akit a házastársad megérdemel. Ha abban az áldásban van részed, hogy szülő lehetsz, válj azzá a szülővé, akit a gyermekeid megérdemelnek. Ha elfogadod ezt a felhívást, akkor ez is közelebb visz téged Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz, és megerősíti a Velük meglévő szövetséges kötelékeidet.

Akár egy, akár több szövetséget kötöttél már, szívleld meg a Szabadító figyelmeztetését:

„Megtörténhet azonban, hogy az ember elesik a kegyelemtől, és eltávolodik az élő Istentől;

Vigyázzon tehát az egyház, és mindig imádkozzon, nehogy kísértésbe essen!

Igen, és még azok is vigyázzanak, akik megszenteltettek!” (Tan és szövetségek 20:32–34).

Isten azért alkotott meg több szövetséget, hogy megáldjon minket, nem pedig azért, hogy kárhoztasson. Ha alaposan odafigyelünk a megkötött szövetségeinkre, és készülünk a következőre, az a legjobb módja annak, hogy felkészüljünk mindannak az elnyerésére, amivel Mennyei Atyánk rendelkezik. Így gondolkodunk celesztiálisan. Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztusnak hatalma van a szabadításra. Szoros kapcsolatra vágyik veled, méghozzá szövetséges kapcsolatra. Azért imádkozom, hogy igaz szándékkal köss szövetségeket, és engedd, hogy ezek a szövetségek megáldjanak téged most és az örökkévalóságokban is.