Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
A nemi erkölcsösség törvénye nem útakadály – áldás!
A szerző Mongóliában, Ulánbátorban él.
Úgy tűnt, hogy boldogabbak nálam azok, akik nem tartják be a nemi erkölcsösség törvényét.
Mindig is érdeklődő ember voltam.
Gyermekkoromban nagy kérdéseim voltak azzal kapcsolatban, hogy miként lett megteremtve a föld, hogyan alakult ki az emberi élet, és miért vagyunk ezen a bolygón. Amikor 14 évesen megismertem és elfogadtam Jézus Krisztus evangéliumát, rengeteg válaszra és mélyebb értelemre leltem az életemre vonatkozóan. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy betartsam Isten parancsolatait, és valódi örömöt éreztem az evangélium szerinti életvitel okán.
Számos izgalmas módon haladtam tovább előre: missziót szolgáltam, egyetemre jártam és így tovább. Ahogy azonban közeledtem a 30-hoz, elcsüggesztett az, hogy még nem volt lehetőségem megnősülni. Bár láttam, hogy sokan körülöttem úgy döntenek, hogy a nemi erkölcsösség törvényével ellentétesen élnek, én szilárdan elköteleztem magam a szövetségeim megtartása és a templomi házasságra való felkészülés mellett.
Hittem abban, hogy a boldogság az engedelmességből fakad (lásd Móziás 2:41). Ahogy azonban körülnéztem azok között a barátaim között, akik úgy döntöttek, hogy nem tartják be a nemi erkölcsösség törvényét, azt láttam, hogy boldogabbnak tűnnek nálam. Sorra szerezték az új élményeket a randevúzással és a kapcsolatok terén, én pedig úgy éreztem, hogy ez valahogy igazságtalan. Érdeklődő és tanult emberként bosszankodtam amiatt, hogy a barátaim bölcsebbnek és érettebbnek tűntek nálam.
A parancsolatok egyre kevésbé tűntek áldásnak, és egyre inkább olyannak, mint valami útakadály, amely meggátol abban, hogy az általam elérhető legjobb életet éljem.
Egy idő után kísértést éreztem, hogy hátat fordítsak a templomi házasság és az evangéliumközpontú élet gondolatának. A nemi erkölcsösség törvénye egyszerűen túl nehéznek tűnt ahhoz, hogy betartsam, amikor egy olyan világ vett körül, amely nem úgy tekintett a testi intimitásra, mint én.
A miértekre összpontosítva
Amikor a leginkább küszködtem, a felsőfokú hitoktatóm elmesélt egy történetet arról, ahogy egyszer nála vacsoráztak a misszionáriusok. Elmondta, hogyan készült fel az egész családja arra a lelki üzenetre, amelyet a misszionáriusok megosztottak velük.
Abban a pillanatban rájöttem, hogy mindennél jobban szeretnék egy olyan családot alapítani, amely együtt élvezheti az evangélium áldásait.
Hirtelen minden a helyére került. A nemi erkölcsösség törvénye nem valamiféle útakadály, amely meggátolja, hogy megtapasztaljam a szexualitás ajándékát – olyan áldás volt ez, amely irányban tartott engem a templom és az örökkévaló családom felé haladva.
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából nemrég ezt tanította: „Rossz dolog, ha vannak szabályok? Természetesen nem. Mindannyiunknak nap mint nap szükségünk van rájuk. Nem helyes azonban csak a szabályokra összpontosítani ahelyett, hogy a Szabadítóra összpontosítanánk. Tudnotok kell a miérteket és a hogyanokat, aztán pedig mérlegelnetek a döntéseitek következményeit.”
Amikor eszembe jutott a Szabadító és az Ő értem hozott áldozata, úgy döntöttem, hogy a szövetségeim – beleértve a nemi erkölcsösség törvényét és a templomi házasságkötést – megtartásából fakadó áldások megérik a várakozást. Az igazi boldogság nem arról szól, hogy az ember azt tesz, amit csak akar. Arról szól, hogy érdemesek legyünk a Szentlélek társaságára.
Lehetnek más alkalmak is, amikor kísértést érzünk arra, hogy megszegjük a szövetségeinket. Nem mindig könnyű az evangélium szerint élni. Mégis, az általunk megkötött szövetségeket és az általunk betartott parancsolatokat egy olyan szerető Mennyei Atya helyezte oda, aki a szívén viseli mindazt, ami nekünk a legjobb. Bízhatunk abban, hogy Ő sokkal többet tud nálunk, és ha a világ elé helyezve követjük Őt, az mindig örömhöz vezet majd bennünket.
Bízva Isten időzítésében
Hálás vagyok azért, hogy nemrégiben megtalált a szerelem, és a templomban kötöttem házasságot. Örülök, hogy elkötelezett voltam a parancsolatok iránt, hogy most már élvezhessem az örök házasság áldásait.
Természetesen az engedelmesség nem úgy működik, mint egy árusító automata. Nem úgy van, hogy betartunk egy parancsolatot, és azonnal megkapunk egy meghatározott áldást. Ahogy azt Jeffrey R. Holland elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának a tagja tanította: „Vannak áldások, amelyek gyorsan jönnek, vannak, amelyek később, s vannak, melyeket a mennyország előtt nem nyerünk el; de azok számára, akik elfogadják Jézus Krisztus evangéliumát, jönni fognak az áldások.”
Bizonyságom van arról, hogy Isten mindegyikünket ismer, és hogy Ő gondoskodni fog rólunk. Habár nehéz tud lenni, amikor bizonytalannak érzed magad vagy kilógsz a társaid közül, különösen egy nemileg erkölcstelen világban, én azt vallom, hogy „azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van” (Rómabeliek 8:28). Tudom, hogy az igaz, maradandó öröm nem csupán abból fakad, hogy engedelmeskedünk Isten parancsolatainak, hanem abból, hogy kapcsolatot alakítunk ki Ővele.