1 Sámuel 3

Megkérhetsz egy önként jelentkezőt, aki hajlandó hagyni, hogy bekössék a szemét, hogy jöjjön ki az osztályterem elejébe. Kösd be a szemét a tanulónak. Kérd meg az osztály néhány tagját, hogy egyesével szólítsák a nevén a tanulót. Kérd meg a bekötött szemű tanulót, hogy találja ki, ki szólította őt.

A tanulók lehet, hogy meg akarnak majd osztani az e leckében vázolt igazságokhoz hasonló tantételeket, de lehet, hogy nem. Ha úgy döntenek, hogy mégis, akkor kérd meg őket, hogy az 1 Sámuel 3 tanulmányozása során keressenek bizonyítékot ezen igazságokra, vagy azok értelmezésére. Ha nem teszik, az is rendben van. Köszönd meg minden tanulónak, amit megosztottak.

Írd fel a táblára a következő igazságot: Isten szól hozzánk, és azt akarja, hogy felismerjük a hangját. Mondd el, hogy az Úr a Szentlélek által szól hozzánk (lásd Tan és szövetségek 8:2). Ezt nevezzük személyes kinyilatkoztatásnak. A tanulók a lecke során a személyes kinyilatkoztatás további tantételeit fogják beazonosítani.

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át az alábbi kérdéseket:

Fejezd ki a bizonyosságodat arról, hogy Isten szólni akar a tanulóidhoz.

Mielőtt megadnád az alábbi utasításokat, elmagyarázhatod, hogy a szentírások néhány tantételére csak utalás történik. Ez azt jelenti, hogy nem kerülnek közvetlenül kijelentésre a versekben. A Szentlélek segíthet nekünk felismerni a sugallt tantételeket, amikor olyan kérdéseket teszünk fel magunknak, mint például: Mit szeretett volna e versek szerzője, hogy megtanuljak? Vagy: Milyen fontos leckéket tanítanak ezek a versek?

Amikor a tanulók befejezték a tanulmányozást, kérd meg őket, hogy írják fel a táblára az általuk felfedezett tantételeket. A tanulók saját szavaikkal esetleg megneveztek néhányat az alább felsorolt tantételek közül. Ha nehezen tudják felismerni a tantételeket, akkor felsorolhatod az alábbiakat, és megkérheted őket, hogy azonosítsák be azokat a kifejezéseket vagy verseket, amelyek azokat tanítják.

• Az Úr türelmesen kinyújtja felénk a kezét még akkor is, ha először nem ismerjük fel a hangját (lásd 4., 6., 8., 10. vers).

• Az Úr szól a fiatalokhoz (lásd 4., 6., 8., 10. vers).

• Gyakran időt és gyakorlást igényel az Úr hangjának megismerése (lásd 7., 10., 19. vers).

• Mások segíthetnek felismernünk az Úr hangját (lásd 8–9. vers).

• Amikor megmutatjuk, hogy hajlandóak vagyunk meghallgatni és cselekedni, akkor az Úr még több mindent fog kinyilatkoztatni (lásd 10., 19. vers).

Amikor a tanulók befejezték a tanulmányozást, szakíts időt arra, hogy megbeszéljék, mit találtak, és hogy kérdéseket tegyenek fel. Használd ezt az időt arra, hogy a tanulók megosszák, miként hallják az Úr hangját az életükben. Te is megoszthatsz egy személyes élményt, és elmagyarázhatod, hogyan hallod Őt.

Fejezd ki háládat a tanulóknak mindazon dolgokért, amelyeket megosztanak. Tudasd velük, hogy a hozzájárulásuk számottevően tesz hozzá az órához.

Néhány ötlet lehet az, hogy beszéljenek egy szülővel vagy egy megbízható mentorral arról, hogyan kaphatunk kinyilatkoztatást – úgy, ahogy Sámuel is beszélt Élivel. Sámuel azt mondta: „Szólj, mert hallja a te szolgád” (1 Sámuel 3:10). Talán úgy is világossá tehetjük az Úr számára, hogy készen állunk meghallani az üzeneteit, ha vannak olyan pillanataink az ima után vagy a nap folyamán, amikor elgondolkodunk és odafigyelünk. Vagy akár feljegyezhetjük egy naplóba, hogy milyen módokon kapunk olyan üzeneteket Mennyei Atyánktól, mint például amilyenek a kiosztmányban szereplők.

Tegyél bizonyságot arról, hogy amikor a tanulók idővel összehangolt erőfeszítést tesznek, növekedni fog azon képességük, hogy felismerjék a személyes kinyilatkoztatást. Tudtasd a tanulókkal, hogy a 80. lecke: Tanulásod felmérése – 5-ben lehetőséget kapnak arra, hogy elgondolkodjanak azon erőfeszítéseiken, hogy felismerjék a személyes kinyilatkoztatást.