Jöjj, kövess engem!
Tan és szövetségek 95; 103; 107
Rejtett kincsek
Áss a szentírások mélyére! Megéri.
Az Úr szeretetteljesen emlékeztet minket azokra a parancsolatokra, amelyeket figyelmen kívül hagyunk.
A Tan és szövetségek 95-ben az Úr egy kicsit csalódott volt a szentekben. Korábban már megparancsolta nekik, hogy építsenek templomot (lásd Tan és szövetségek 88:119) – de öt hónappal később még mindig nem láttak neki.
Ez ma elképzelhetetlennek tűnik. A templomok építésére jelentős hangsúlyt fektetünk. Ám 1833-ban az Úr még nem nyilatkoztatott ki túl sokat a templomokról. A szentek nem értékelték teljes mértékben azok fontosságát.
Így hát mit tett az Úr? Részletesen elmondta, miért akarja, hogy templomot építsenek (lásd Tan és szövetségek 95:8–17). Kifejtette, amit korábban mondott, új meglátásokat adva, és kiemelve a fontosságát.
A bűn fenyítést eredményez, de az Úr továbbra is áldásokat ígér.
1834-ben a szentek azon tűnődtek, miért engedte az Úr, hogy az ellenségeik zaklassák őket, és elüldözzék a saját földjükről. Az Úr két választ adott erre Joseph Smith prófétán keresztül.
Először is, az Úr azt mondta, néha megengedi a gonoszoknak, hogy rossz dolgokat tegyenek, „hogy betölthessék gonoszságaik mértékét” (Tan és szövetségek 103:3). Alma így fogalmazott: „azért engedi meg, hogy megtegyék [a rossz dolgokat], …hogy igazságosak lehessenek az ítéletek, melyeket haragjában gyakorol majd rajtuk” (Alma 14:11).
Az Úr egy másik magyarázattal is szolgált a szentek gondjaira, amelyet valószínűleg egy kicsit nehezebb volt hallaniuk: „hogy azok, akik az én nevemen szólítják magukat, egy kis ideig fenyítésben részesülhessenek, …mert nem hallgattak teljes mértékben azokra az előírásokra és parancsolatokra, amelyeket nekik adtam” (Tan és szövetségek 103:4).
Ez nem jelenti azt, hogy Isten helyeselte az ellenségeik gonosz és törvénytelen tetteit. Nem Ő sugalmazta a csőcseléknek, hogy támadják meg a szenteket; viszont hagyta, hogy használják a szabad akaratukat, és nem lépett közbe, hogy megállítsa őket.
Mindamellett az Úr megígérte, hogy ha a szentek engedelmeskednek, akkor „soha nem szűnnek meg győzedelmeskedni” (Tan és szövetségek 103:7).
Miért Melkisédekről nevezték el a papságot?
Talán eltűnődtél már azon, hogy a magasabb papságot miért Melkisédekről nevezték el. Az Úr ezt elmagyarázta Joseph Smith prófétán keresztül:
„Az ő [Melkisédek] napja előtt Isten Fiának rendje szerinti szent papságnak nevezték. De a Legfelsőbb Lény neve iránti tisztelet, illetve áhítat miatt, hogy elkerüljék nevének túlságosan gyakori ismétlését, az egyház az ősi napokban ezt a papságot Melkisédekről nevezte el” (Tan és szövetségek 107:3–4).
Gondold csak át, milyen gyakran emlegetjük a melksédeki papságot az egyházi gyűléseken és kötetlen beszélgetések során. Most képzeld el, milyen lenne, ha Melkisédek helyett minden alkalommal azt mondanánk, hogy Isten Fia. Kezdene tiszteletlennek tűnni. Az Úr meg akarta előzni ezt.