A papsági felhatalmazás és hatalom áldásai

Írta: D. Todd Christofferson elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Isten papsága azért lett napjainkban visszaállítva, hogy az Ő összes gyermekét megáldja.

A fiatalok gyakran tesznek fel kérdéseket a papságról. A világnak tett tanúságunk a papságot illetően a következő:

Isten szent papsága elengedhetetlen az Ő szabadító és felmagasztosító munkájának az elvégzéséhez.
Isten visszaállította a papságot a földre.
E papság Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában kerül alkalmazásra.

Miért van szükségünk papsági felhatalmazásra és hatalomra?

Jézus Krisztus az egyház feje. Az egyház az az eszköz, amelyet Ő azért alkotott meg, hogy véghez vigye az emberiség megváltásának az elengedhetetlen munkáját. Az egyházon keresztül Ő:

Világszerte hirdetheti az evangéliumát.
Elérhetővé teheti a keresztelést és minden más szövetséget – vagyis egy szövetséges ösvényt, mely az Ő celesztiális királyságához vezet.
Egyesítheti a családokat az örökkévalóságra.
Elérhetővé teheti a szabadítás ajándékait, még azoknak is, akik ezek nélkül haltak meg.
Szolgálhatja Isten gyermekeinek a jelenbeli fizikai szükségleteit.

E nagyszabású célok eléréséhez és a Szabadító visszatérésére való felkészüléshez az egyháznak Isten folyamatos iránymutatására, felhatalmazására és hatalmára van szüksége. Az egyház az „igaz és élő egyház” (Tan és szövetségek 1:30), mert Krisztus az Ő vezetésével és hatalmával ruházza fel azt az Ő papságán keresztül.

E szent papság híján az egyház lényegében egy világi szervezet lenne, mint sok másik, amely jót cselekszik a földön, ám tehetetlen abban, hogy megvalósítsa azt a célt, hogy felkészítse Isten gyermekeit arra az örömre, melyet az örök élet jelent Ővele. E papsággal és az e papság munkáját irányító kulcsokkal felhatalmazás és rend egyaránt jelen van az egyházban.

„Az egyházban minden papsági felhatalmazást azok irányítása alatt gyakorolnak, akik papsági kulcsokat viselnek.

Az egyház érdemes férfitagjai a papság rájuk ruházása, valamint a papsági hivatalokba történő elrendelés révén kapnak papsági felhatalmazást. Minden egyháztag gyakorolhat delegált felhatalmazást, amint elválasztják vagy megbízzák őket, hogy segítsenek elvégezni Isten munkáját.”

Visszaállítva napjainkban

Miközben már zajlott a Mormon könyve fordítása, 1829-ben az Úr elkezdte lerakni az Ő papsága szerkezetét. Válaszként Joseph Smith és Oliver Cowdery imájára a keresztelkedést illetően, megjelent a feltámadt Keresztelő János, és rájuk ruházta az ároni papságot, amely „rendelkezik az angyalok szolgálattételének és a bűnbánat evangéliumának és a bűnök bocsánatára alámerítéssel történő keresztelésnek a kulcsaival” (Tan és szövetségek 13:1). Ezzel a felhatalmazással Joseph és Oliver megkeresztelték egymást, majd később másokat is az egyház hivatalos megszervezése során.

Nem sokkal ezután megjelent három ősi apostol: Péter, Jakab és János, és rájuk ruházta a magasabb, vagyis a melkisédeki papságot, beleértve „királyságom kulcsait és az evangélium adományozási korszakát… az idők teljességére” (Tan és szövetségek 27:12–13; lásd még 128:20).

További papsági felhatalmazás is adatott, amikor három ősi próféta, Mózes, Éliás és Illés megjelent Josephnek és Olivernek a Kirtland templomban, és rájuk bízták Izráel egybegyűjtésének és az Úr templomai munkájának a kulcsait (lásd Tan és szövetségek 110:11–16).

Hatalom a megáldásra

Röviden szólva: a Jézus Krisztus által visszaállított papsági felhatalmazás és hatalom célja az, hogy megáldjon. Lehetővé teszi minden egyháztag számára, hogy Isten hatalmát használják mások szolgálatára és megáldására az egyházban, otthon és szerte a világon. Az egyháztagok csatlakoznak a Szabadítóhoz az Ő szabadító és felmagasztosító munkájának az elvégzésében – olyan isteni ajándékokat és hatalmat használva ebben, amelyek messze meghaladják a sajátjukat –, hogy segítsenek Isten királyságának növekedni, betöltve a földet (lásd Tan és szövetségek 65:2, 5–6).

Az Úr kifejtette, hogy „ez a magasabb[, melkisédeki] papság irányítja az evangélium dolgait, és rendelkezik a királyság rejtelmeinek kulcsával, méghozzá Isten ismeretének kulcsával.

Ezért annak szertartásaiban megnyilvánul az isteniség hatalma” (Tan és szövetségek 84:19–20).

A szertartások olyan, a papság használatával végzett szent cselekmények, amelyek által szövetségeket kötünk Istennel, kezdve a keresztelkedéssel, majd folytatva az Úr házában elnyert szövetségekkel. E szövetségek megtartásában alakulunk át „természetes” férfiakból és nőkből szentekké (lásd Móziás 3:19) Krisztus engesztelő kegyelme által, valamint igazulunk és szentelődünk meg – válunk ártatlanná és szeplőtelenné – Isten előtt (lásd Tan és szövetségek 20:29–31; 3 Nefi 27:16–20).

Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma által kiadott Jézus Krisztus evangéliuma teljességének visszaállítása: Bicentenáriumi kiáltvány a világhoz jó összefoglalást nyújt:

„Kijelentjük, hogy Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza, mely 1830. április 6-án lett megszervezve, Krisztus visszaállított újszövetségi egyháza. Ez az egyház Jézus Krisztusnak, az egyház fő szegletkövének tökéletes életéhez, valamint az Ő végtelen engeszteléséhez és szó szerinti feltámadásához van horgonyozva. Jézus Krisztus újra elhívott apostolokat, és papsági felhatalmazást adott nekik. Mindannyiunkat hív, hogy jöjjünk Őhozzá és az Ő egyházába, fogadjuk be a Szentlelket, részesüljünk a szabadítás szertartásaiban, és tegyünk szert tartós örömre.”