Nyomtatásban nem jelenik meg: Egy apostol válaszol
Mit jelent úgy szeretni másokat, ahogyan a Szabadító szeret engem?
Íme két gondolat a Szabadító új parancsolatáról.
Részlet egy 2020. június 26-án tartott beszédből, amely egy misszióelnökök számára tartott képzésen hangzott el.
Gyakran gondolok arra az aggodalomra, amelyet Jézus érezhetett, amikor tudta, hogy halandó szolgálata a végéhez közeledik, és rendkívül fiatal egyháza napi, folyamatos működtetése egy tucat egészen átlagos férfi vállára kerül, akik a legjobb esetben is alig 36 hónapja voltak még csak az egyházban. Vajon eleget tudtak? Megértettek-e bármit is abból, amit Ő olyan keményen próbált nekik megtanítani? Vajon képesek lesznek sikeresen teljesíteni ezt a hatalmas feladatot?
Milyen utolsó leckét taníthatna nekik, ami átsegítené őket a fizikai távollétén? Egy könyörgéssel, sőt, egy parancsolattal – melynek ma is úgy kellene a szívünkbe hatolnia, mint akkor – Isten élő Fia egyetlen elgondolásban, egyetlen hatalmas, örökkévaló tantételben foglalta össze teljes szolgálattételét és az ő legfőbbb, folyamatos feladatukat:
„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”
Két gondolat erről az új parancsolatról
Hadd osszak meg két rövid gondolatot erről az új parancsolatról, amelyet kaptunk.
Először is, e legfőbb keresztény parancsolat, hogy szeressünk, olyan egyszerűnek hangzik. Jézus tudatosan egy tantételt, egy mércét választott a siker mérésére, amelyet szerfelett könnyű felfogni, bár nem feltétlenül olyan könnyű aszerint is élni.
A második gondolat arra összpontosít, hogy a Szabadító ezt egy új parancsolatnak nevezi, míg én azt akarom mondani, hogy „de nem is új”.
Talán hasznos tudni, hogy „az új szó görög megfelelője (kainen) itt frissességre, vagy az elkoptatott ellentétére utal, nem csupán arra, hogy valami közelmúltbeli vagy más”. Eme új parancsolat friss vagy ki nem próbált jelentése az volt, hogy ezek a tanítványok – és mi mindannyian – úgy szeressünk, ahogyan Jézus szeretett: „a mint én szerettelek titeket”. Ez volt a meglehetősen régi törvény új, egyedi része.
Továbbá valami más is új volt. A Szabadító, a Tanítómester azt tette, hogy két részre bontotta azt az egy nagy parancsolatot, hogy szeressünk. Igen, szeretniük kellett egymást, azonban Krisztus azt tanította, hogy az csak akkor valósulhat meg teljes mértékben, ha először Istent szeretik. Így a nagy parancsolatról két nagy parancsolatként tudott beszélni, melyek egyike sem teljes a másik nélkül.
Howard W. Hunter elnök egyszer ezt tanította: „A felebarátaink iránti szeretet Isten szeretetéből fakad, az a forrása.”
Ez a meglátás teljességgel létfontosságú – mondhatni új – a két nagy parancsolat megértésében. Szolgálattétele során Krisztus folyamatosan egyértelművé tette rendíthetetlen hűségét, teljes engedelmességét, valamint az Atyjához fűződő különleges, szerető kapcsolatát. Úgy szeretni, ahogyan Krisztus szeretett – „a mint én szerettelek titeket” – azt jelenti, hogy az Atyát szeretjük a legjobban, mindvégig engedelmeskedünk neki, és ebben megleljük az isteni ösztönzést arra, hogy úgy szeressük a felebarátainkat, mint magunkat. Ez valóban egy „új elgondolás” volt.
Milyen ez a szeretet?
Mormon adta a talán valaha elhangzott legnagyszerűbb kiegészítő kijelentést erről a szeretetről – a jószívűségről, ahogy ő nevezte, „Krisztus tiszta szeretet[éről]”:
„[A] jószívűség hosszan tűrő és kedves, és nem irigykedik, …nem könnyű felingerelni, nem gondol gonoszságra, …minden dolgot elbír, minden dologban hisz, minden dolgot remél és minden dolgot elvisel.
Ezért tehát, szeretett testvéreim, ha nincs bennetek jószívűség, akkor semmik vagytok, mert a jószívűség soha el nem múlik. Ragaszkodjatok tehát a jószívűséghez, ami a legnagyobb mindenek között…
De a jószívűség Krisztus tiszta szeretete, és örökké tart; és jó sora lesz annak, akiről az utolsó napon úgy találtatik, hogy rendelkezik vele.”
Eliza R. Snow egyszer beszámolót adott Joseph Smith próféta egyik beszédéről, amelyben ezeket a verseket és az 1 Korinthusbeliek 13-ból származó újszövetségi megfelelőjüket használta a szövegében. Ebben a prédikációban Joseph azt mondta:
„Ki kell tágítanotok a lelketeket egymás iránt, ha úgy szeretnétek cselekedni, mint Jézus. […] Türelmesnek kell lennetek egymás hibáival, ahogyan egy elnéző szülő türelmes gyermekei gyarlóságaival.
[…] Terjeszkedjen ki szívetek, és növekedjék meg mások felé; hosszútűrőnek kell lennetek, és türelmeseknek az emberiség hibáival és tévedéseivel szemben. Mily értékes az ember lelke!”
Joseph és Hyrum: A krisztusi szeretet példái
A Joseph Smith próféta, és fivére, Hyrum Smith meggyilkolása előtti éjszakán – 1844. június 26. éjjelén –, Hyrum ismét kinyitotta a Mormon könyvét, valószínűleg ismét Ether 12. fejezeténél, ahonnan korábban is felolvasott. Abban a sötét pillanatban, azon a sötét helyen, a jószívűség szabadító kegyelméről olvasott, még azokkal szemben is, akik talán igazságtalanságot, erőszakot és halált osztanak.
Az e helyzetben felajánlott, magának a halálnak az előestéjén felolvasott bizonyság az egyike annak a 10 000 oknak, amiért tudom, hogy a Mormon könyve igaz. Nincs egyetlen olyan ember sem, aki épp az Alkotójával készül találkozni, és a saját maga által írt könyvet lapozná fel, hogy abban keressen örök vigaszt, és abból idézze a halandóságban adott utolsó bizonyságát. Ezek a férfiak nem azt mondják, mekkora tréfát űztek. Nem nevetnek azon, hogy mennyi embert sikerült átverniük. Nem, a Mormon könyvével a kezükben, és a jószívűség kifejezésével ajkaikon, ők ketten arra készülnek, hogy Krisztus ítélőszéke elé álljanak.
E tragikus élmény minden eleme azt kiáltja: igazság, igazság, igazság. „A bizonyságtevők mostanra halottak, és bizonyságuk érvényben van.” Ruhájuk még mindig szeplőtelen.
„Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” Joseph és Hyrum biztosan szerették az Urat.
Lehet, hogy téged nem kérnek majd arra, hogy tedd le az életedet, ahogyan ők tették, azonban szeretheted a Szabadítót úgy, ahogyan ők tették. Kérlek, nyisd meg a szívedet, és érezd az Úr irántad táplált szeretetét. Hagyjátok, hogy megsúgja nektek, miként oszthatjátok meg ezt a szeretetet az Ő gyermekeivel.