Segítség és útmutatás a jövődre vonatkozóan

17 éves voltam, amikor a próféta, Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) 1975-ben Dél-Koreába látogatott. Láttam őt egy gyűlésen, ahol mintegy 400 koreai fiatal gyűlt össze, hogy hallják a hangját.

Kimball elnök elmesélte, hogy egészen fiatal kora óta mindennap tanulmányozta a szentírásokat és imádkozott. Beszélt a fontossági sorrend felállításának a jelentőségéről. Azt mondta, hogy járjunk ifjúsági hitoktatásra, készüljünk misszióra és az örökkévaló házasságra, valamint törekedjünk a szabadítás elnyerésére. Bizonyságát is tette.

A próféta szavai megvilágosították a gondolkodásomat. Középiskolás voltam, de nem érdekelt a tanulás. Imádtam sportolni! Amikor csak lehetőségem volt rá, fociztam, gyakran a tanulás helyett is. Nem voltam jó tanuló. Miután hallottam a prófétát, továbbra is szerettem focizni, de úgy döntöttem, felállítok egy fontossági sorrendet.

Minden tőlem telhetőt megteszek a tanulásért. Missziót szolgálok, a templomban házasodok és boldog családom lesz. Tudtam, hogy ha ilyen nagyszerű jövőt szeretnék, akkor követnem kell a prófétát – bármi történjék is.

Minden lehetőség és kihívás mellett, amellyel szembenézel majd, minden rendben lesz veled, ha követed az élő prófétáktól jövő útmutatást.

Elköteleztem magam a missziós szolgálat mellett, de Dél-Koreában a katonai szolgálat is kötelező. A középiskola után sok fiatal férfi lépett be a seregbe, teljesítette a kötelező szolgálatát, majd rögtön utána továbbtanult és állást talált. Nehéz volt még két évet adni a misszionáriusi szolgálatra. Akkoriban csupán néhány koreai elder volt.

Amikor 19 éves lettem, megtartottam a fogadalmamat: elkészítettem és beküldtem a missziós papírjaimat. A Korea Puszan Misszióba kaptam elhívást. Egy évvel később besoroztak a hadseregbe. Annyira elszomorított, hogy abba kellett hagynom a missziómat.

Amikor három évvel később leszereltem a katonai szolgálatomból, úgy éreztem, még nem fejeztem be a missziómat. Mindenki azt mondta nekem: „Már szolgáltál missziót. Az Úr megérti a helyzetedet, így nem gond, hogy csak egy évet szolgáltál.”

Megkérdeztem a jó barátomat az ifjúsági hitoktatásról, hogy mit tegyek. Azt mondta, tudja, hogy teljesítenék még egy év missziós szolgálatot. A belém vetett bizalma magabiztosságot és megerősítést adott nekem arról, hogy szolgáljak még. Misszióm második évében a Korea Szöul Misszióban szolgáltam. Mire végeztem, már 25 éves voltam. Később feleségül vettem a fent említett barátomat, és egymáshoz pecsételtek minket a Hawaii Laie templomban.

Ez az élmény megtanította nekem, hogy akkor is minden rendben lesz velünk, amikor a dolgok nem úgy történnek, ahogyan azt terveztük. Amikor a terveid és a jövőképed illeszkedik az Úr rád vonatkozó akaratához, akkor Ő segíteni fog neked az életed döntéseiben.

Bár fiatalon még nem voltam biztos benne, milyen életem lesz, rájöttem, hogy ebben és az elkövetkező életben is az jelenti a siker kulcsát, ha első helyre teszem a lelki dolgokat.

A keresztelésedkor részesültél a Szentlélek ajándékában. Amikor a kapott késztetésekre összpontosítasz, a Szentlélek meg fog védeni téged, és megmutatja neked a helyes utat. Nyugalmat és békességet is érzel majd.

Amint a jövődre készülsz, ne feledd a következőket:

• Tanulmányozd a szentírásokat.

• Továbbra is imádkozz.

• Kövesd a prófétát.

• Mindig az Úrra támaszkodj.

Amikor annyi idős voltam, mint te most, tanultam a Szabadító jellemvonásairól és tulajdonságairól, és arról, miként lehetnék hasonlóbb Őhozzá. Ő tökéletes. Ebben az életben nem lehetek teljes mértékben olyan, mint Ő, de próbálom a legjobbat nyújtani, és ebben egyre jobb vagyok.

Tudom, hogy Jézus Krisztus él. Neki köszönhetően nagy reményeim vannak a jövőt illetően – és neked is lehetnek!