Jöjj, kövess engem!
Rejtett kincsek
Nézd meg, mi rejlik egy kicsivel a szentírások felszíne alatt.
Az Úr a maga idejében meghazudtolja az ellenségeinket.
Az Úr idővel meghazudtolja majd az ellenségeinket.
Meghazudtolni valakit annyit tesz, hogy összezavarni, meglepni, legyőzni, zavarba hozni, elborzasztani vagy megrémíteni az adott személyt.
Amikor tehát az Úr azt mondta Joseph Smithnek, hogy „ha bármelyik ember felemeli ellenetek hangját, a nekem megfelelő időben meg lesz hazudtolva” (Tan és szövetségek 71:10; kiemelés hozzáadva), akkor megígérte, hogy azok, akik ellenzik az evangéliumot, egy nap majd megtapasztalják a döntéseik kedvezőtlen következményeit.
A „nekem megfelelő időben” azt jelenti, hogy az Úrnak saját időzítése van. El kell fogadnunk, hogy sokan nem lesznek azonnal felelősségre vonva a tetteikért, és hogy ez rendben van. Bíznod kell az Úrban és az Ő időzítésében.
Természetesen ki kell állnunk az igazságért. Amikor azonban így teszünk, tiszteletben kell tartanunk mások hitelveit és jogát a döntéshez, hogy nem fogadják el az evangéliumot.
Ne aggódj azok miatt, akiknek életcéljukká vált az egyház kritizálása és lerombolása, akik hajlandóak hazudni és hamisan beállítani a hitelveinket. Hagyd az Úrra. Ő majd meghazudtolja őket, és lehetőséget ad nekik a tanulásra és a változásra – előbb vagy utóbb.
Hozzánk hasonlóan az állatok is örökkévaló teremtmények, akikkel törődik Mennyei Atya.
Az állatbarátainkat is Mennyei Atya teremtette.
Apró részletnek tűnhet, de egy igazán csodálatos dolog került kinyilatkoztatásra a Tan és szövetségek 77-ben, mégpedig, hogy az állatoknak is van lelke!
Ebben sokan mindig is hittek – igaznak érződik, noha a Biblia és a Mormon könyve ezt szó szerint nem mondja ki. Most azonban az Úr félreérthetetlenül kijelentette ezt.
Az emberekhez hasonlóan az „állatok”, a „csúszómászók” és a „lég madarai” először lelkileg lettek megteremtve. A lélektestük – csakúgy, mint a miénk – hasonlít a fizikai testükre. És hozzánk hasonlóan ők is „örök boldogság[ot]” fognak élvezni – boldogságot és örömöt a feltámadott testükben. (Lásd Tan és szövetségek 77:2–3.)
Tudjuk, hogy Mennyei Atya állatokat teremtett, a sáfáruknak jelölt ki minket, és azt szeretné, ha kedvesen bánnánk velük. Hozzánk hasonlóan ők is örökkévaló teremtmények, akikkel Mennyei Atya törődik.
Használd fel jól a kapott áldásaidat.
Az az elgondolás, miszerint a nagy hatalom nagyobb felelősséggel társul, nem a szuperhősöktől ered. A Szabadító ugyanezeket az érzéseket fejezte ki, amikor ezt mondta Joseph Smith prófétának: „akinek sok adatott, attól sok követeltetik” (Tan és szövetségek 82:3).
A tehetségeink, ajándékaink és áldásaink az Úrtól származnak. Rossz ötlet magától értetődőnek venni őket. Ha az Úr ragyogó elmével és tudásszomjjal áldott meg téged, az iskolában töltött idődet viszont elvesztegeted, és minimális erőt fektetsz a nem túl fényes jegyeidbe, akkor helytelenül használod az ajándékodat. Ugyanez vonatkozik arra, aki a fizikai erejét arra használja, hogy szekáljon másokat; illetve arra is, aki jó humorérzékkel áldatott meg, de azt cinikus beszólásokra használja (ezen még sokunknak dolgoznunk kell).
Az Úr azt akarja, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból – mármint a saját képességeinkhez, nem pedig másokéihoz mérten. Attól függően, hogy milyen készségről van szó, a te legjobbad lehet, hogy jobb vagy rosszabb más legjobbjánál. És ez nem gond! Légy hálás az erősségeidért, és alázatos a gyengeségeid miatt, és hagyd, hogy az Úr segítsen elérned a benned rejlő lehetőségeket.