Lenkana törött karja

„Csak így tovább, Lenkana!” – kiáltotta Gideon.

Lenkana elvigyorodott, és még gyorsabban szaladt, közben szemmel tartva a labdát.

Lenkana imádta a játékokat. Akár a barátaival játszott kint iskola után, akár otthon a számítógép előtt, nem tudta türtőztetni a jókedvét. Lenkana számára leginkább a játékok jelentették a boldogságot. Végül is hogyan lehetne boldog, ha nem szórakozna jól?

Lenkana olyan gyorsan szaladt, amennyire csak bírt, hogy utolérje a labdát. De aztán hirtelen: PUFF! Megbotlott, és nagyot esett. Fájdalom hasított a karjába.

„Jaj!” – kiáltotta. A barátai köréje gyűltek.

Gideon odahívta Lenkana anyukáját, és segített neki felülni. Lenkana karja annyira fájt, hogy nem tudta visszatartani a könnyeit. Édesanyja odasietett hozzá, aztán gyorsan bevitte a kórházba.

A kórházban az orvos megvizsgálta a karját. „Van egy kis törés – mondta. – Begipszeljük, és hamarosan meggyógyul.”

Lenkana szomorú volt. „Hogyan fogok játszani? Hogyan fogom jól érezni magam?”

Anya megfogta az ép kezét, és elmosolyodott. „Meg fogsz gyógyulni. Egyelőre azonban találjunk valami mást, ami örömet szerez neked.”

Aznap este Lenkana az ágyán ült és bánkódott. Fájt a karja, és még a számítógépen sem tudta játszani a kedvenc játékait.

Aztán eszébe ötlött valami. Amikor szomorú vagyok, akkor olvashatok Jézusról.

Felvette a szentírásait, és Máté könyvéhez lapozott. Jézus Krisztus születéséről olvasott. Ezután Keresztelő János történetéhez lapozott, amikor megkeresztelte Jézust. Ezek voltak a kedvenc történetei a Bibliában. A történetek olvasásától melegséget érzett belül.

Éppen ekkor lépett be a szobába az öccse.

„Figyelj, Lenkana! – mondta. – Találd ki, mi vagyok!”

Az öccse vicces fejeket vágott. Lenkana hamarosan már nevetett, miközben a kitalálós játékot játszották. Könnyebb volt a szíve.

A következő vasárnap Lenkana meglátta Gideont az istentiszteleten.

„Hogy van a karod?” – kérdezte Gideon.

„Még mindig fáj egy kicsit – mondta Lenkana – De belül boldog vagyok.”

Gideon félrebiccentette a fejét. „Mi tett boldoggá?”

Lenkana elmosolyodott. „A családom, az öcsém és Jézus!”

Gideon felkacagott. „Ez egy jó válasz!”

Miközben az Elemiben ültek, Lenkana odafigyelt a Jézus Krisztus engeszteléséről szóló leckére. A tanítói elmagyarázták, hogy Jézus azért szenvedett, hogy egy nap mindenki újra Mennyei Atyával lehessen. Azt mondták, hogy Jézus megérti minden érzésünket – a szomorúakat és a boldogokat is.

Lenkana szíve még boldogabb lett, miközben figyelt. Tudta, hogy még akkor is tud előre haladni, amikor az élet nem túl szórakoztató. A családja segít felvidítani őt, Jézus Krisztus pedig segíteni fog neki erősnek lenni. Soha nincs egyedül.

PDF megnyitása

Illusztrálta: Kimberlie Clinthorne-Wong