Nekem megéri

Márk az autó rádiójából szóló dal ütemére mozgatta a fejét. Annyira várta már! Ma Anya elviszi az unokatestvéréhez, Petihez, hogy játszhassanak. Ám amikor a kedvenc része következett a dalban, Anya lehalkította a zenét. Épp azon volt, hogy megkéri, hangosítsa vissza, de akkor meglátta Anya arcát a visszapillantó tükörben. Anya egy picit szomorúnak tűnt.

„Mi a baj?” – kérdezte Márk.

„Valamiről beszélnünk kell, mielőtt Peti házához érünk – mondta Anya. – Peti családja úgy döntött, hogy nem jár többé istentiszteletre.”

Márk és Peti ugyanazon a napon keresztelkedtek meg. Eszébe jutott az a sok alkalom, amikor együtt mentek istentiszteletre. Elszomorította, amikor arra gondolt, hogy ez talán már nem fog többé megtörténni.

„Hogyhogy?” – kérdezte Márk.

Anya felsóhajtott. „Nos, a szülei már nem hiszik, hogy az egyház igaz. A nagynénéd egy kicsit mérges lett rám a minap, amikor az egyházról beszélgettünk.”

Márk gyomra görcsbe rándult. „Mi lesz, ha Peti is mérges lesz rám emiatt?” – suttogta Márk.

Anya Márkra pillantott a tükörben. „Ha nem vagy biztos benne, hogy mit mondj, csak figyelj. A Szentlélek segíteni fog neked tudni, mit kell tenned. Bármi történjék is, ők a családunk, és mi mindig szeretni fogjuk őket.”

Márk egy kicsit izgult, amikor odaért Peti házához, de hamar úgy kezdtek el beszélgetni és játszani, mint máskor. Miután szaltóversenyt rendeztek a trambulinon, bementek inni. Márk emlékezett, hogy már majdnem eljött az idő, hogy Anya érte menjen.

„Nemsokára haza kell mennem – mondta Márk. – Bárcsak még maradhatnék!”

„Aludj nálunk!” Peti adott Márknak egy pohár vizet.

Márk ivott egy kortyot. „Nem lehet. Holnap korán kell kelnem.”

„Az istentisztelet miatt?” – nevetett Peti. Ez nem egy barátságos nevetés volt. Márknak nem tetszett a hangzása.

„Ki kellene hagynod az istentiszteletet – mondta Peti. – Maradj itt. Sokáig alszunk, aztán egész nap játszunk. Ha istentiszteletre mész, akkor meg kell fésülnöd a hajadat, és mozdulatlanul kell ülnöd, miközben az emberek unalmas dolgokról beszélnek.” Peti lehunyta a szemét, és úgy tett, mintha éppen elaludna. Aztán kinyitotta a szemét, és felnevetett. „Tényleg megéri?”

Márk ideges volt. Mit mondjon? Ivott egy korty vizet, vett egy mély lélegzetet, és csendben imádkozott, hogy megtudja, mit tegyen. Végül elmosolyodott, és egyszerűen csak ennyit mondott: „Hát… nekem megéri.”

Peti lassan bólintott. „Jól van. – mondta. Rendben. Csak remélem, hogy nemsokára újra játszhatunk.”

„Én is” – mosolygott Márk.

Hazafelé Márk elmondta Anyának, hogy mi történt.

Anya csendben figyelt és elmosolyodott. „Látod? Hallgattál a Szentlélekre, és pontosan tudtad, hogy mit mondj.”

Márk boldog volt. Örült, hogy a Szentlélek segített neki bátornak lenni és kiállni azért, amiről tudta, hogy helyes.

PDF megnyitása

Illusztrálta: Kavel Rafferty