A gondolkodó kanapé

Juli nem szeretett a gondolkodó kanapén ülni!

A családjában ott kellett ülni a nagy, puha kanapén, ha rossz döntést hoztál. Az utóbbi időben Julinak sokat kellett ott ülnie, például amikor hazudott, vagy amikor nagy rendetlenséget csinált a konyhában, és nem pakolt el. De leginkább akkor ült a gondolkodó kanapén, mikor a húgával, Kittivel veszekedett.

Ma Juli és Kitti is ott ült a kanapén. Anya odaült melléjük, és a falon lévő képre mutatott Jézus Krisztusról.

„Gondolkodjatok el azon, mennyire szeret titeket a Szabadító – mondta Anya. – Mit tenne Ő, ha itt lenne? Vajon mit szeretne Jézus, ti mit tegyetek?”

Juli mereven bámulta a padlót. Nem akart ránézni a képre. Tudta, hogy Jézus azt szeretné, ha kedves lenne. De amiatt is aggódott, hogy dühös lenne rá a veszekedés miatt.

Néhány nappal később, amikor a barátjuk, Sári átjött, Juli és Kitti rettenetesen összevesztek.

Miután Kitti elviharzott, Juli annyira dühös volt, hogy azt hitte, mindjárt felrobban! „Nem akarok többet Kittivel játszani! Mindig olyan undok!”

„De én mindkettőtökkel szeretek játszani – mondta Sári. – És Kitti nem mindig undok.”

„Hát, velem mindig az – mondta Juli. – Kiabál velem, csúfol, és… verekszik!”

Sári szemei elkerekedtek. „Soha nem láttam, hogy megütött volna.”

„Pedig de! – mondta Juli. – Állandóan!”

Sári szomorúnak tűnt. Juli egyre rosszabbul érezte magát. Miért mondott ilyen gonosz hazugságot?

Juli hangot hallott a folyosó felől, így felnézett. Ott állt Kitti. Mindent hallott! Kitti sírva elszaladt. Julinak összeszorult a szíve.

Sári nemsokára hazament. De Juli ottmaradt a földön ülve. Egy idő után Anya jött be a szobába.

„Kitti elég zaklatott – mondta. – Mi történt?”

Juli a földre szegezte a tekintetét. „Öö… Hazudtam. Azt mondtam, hogy meg szokott ütni. Ami nem igaz. Beszélnem kellene vele.”

Juli tudta, hogy bocsánatot kell kérnie. De mi van, ha Kitti nem bocsát meg neki?

Kitti keresésére indult, és a gondolkodó kanapén találta összekuporodva. Leült mellé. De nem tudta, mit mondjon, hogy jobbá tegye a dolgokat. Juli sírva fakadt.

„Nagyon sajnálom – súgta Juli. – Nem tudom, miért mondtam ilyen gonosz hazugságot. És akarok veled játszani.”

Juli várta, hogy Kitti majd kiabál vele. Ehelyett Kitti felült, és jó szorosan megölelte Julit. „Megbocsátok neked” – mondta.

„Hogy micsoda?” – kérdezte Juli meglepődve.

„Én is sajnálom – mondta Kitti. – Ne veszekedjünk többé!”

Juli megtörölte a szemét. „Részemről rendben.”

Rápillantott Jézus Krisztus képére. „Régebben aggódtam amiatt, hogy dühös lesz rám a veszekedés miatt – mondta Juli. – De Jézus nem ilyen. Szerinted Ő mit tenne?”

„Szerintem nagyon megölelne minket – mondta Kitti. – És megkérne, hogy legyünk kedvesebbek egymáshoz.”

Juli elmosolyodott. „Szerintem is!”

PDF megnyitása

Illusztrálta: Shawna J. C. Tenney