Boldogan segítő kezek. Jóbarát, 2026. feb. 18–19.
Boldogan segítő kezek
Holdújév volt, és a lányok készen álltak a szolgálatra!
Igaz történet Tajvanból
Jü-csien és Jü-ho izgatottak voltak. Ideje volt megünnepelni a holdújévet! Egész évben várták ezt a különleges napot.
Aznap este az egész családjuk össze fog jönni egy nagy bulira. Fincsi ételek lesznek és gyönyörű tűzijáték az égen. És mindketten kapnak majd egy piros borítékot szerencsét hozó pénzzel.
De nem mindenki ünnepelhet majd úgy aznap este, mint ők. Sokan voltak, akiknek nem volt otthonuk, sőt, még családjuk sem. Ez elszomorította Jü-csient és Jü-hót. A lányok szerettek volna segíteni. Így aztán úgy döntöttek, hogy ételt készítenek azoknak, akiknek szüksége van rá. Izgatottan várták, hogy Mama hazaérjen a hozzávalókkal.
Végül Mama és a barátnője hazaértek az élelmiszerekkel. Jü-csien kiszaladt, hogy segítsen nekik behordani a csomagokat.
„Végre megjöttetek! – kiáltotta Jü-ho. – Sikerült mindent megvenni?”
„Igen! – bólintott Mama. – Sok tárókását és tojáskrémes sütit fogunk készíteni másoknak.”
A következő néhány órában Jü-csien, Jü-ho, Mama és a barátnője keményen dolgoztak az étel elkészítésén. Amikor elkészültek, 20 doboz tárókása és 30 tojáskrémes süti tornyosult előttük. Továbbá sok csomagot is összeállítottak zsebkendőkkel, kötszerekkel, kéztörlőkkel és zoknikkal.
„Segíthetünk a kiosztásban?” – kérdezte Jü-ho.
„Csak leadjuk ezeket a vasútállomáson – mondta Mama barátnője. – Egy jótékonysági csoport oszt majd szét mindent a rászorulók között.”
„Nem gond – mondta Jü-csien. – Akkor is jönni szeretnénk!”
Mama mosolygott. „Büszke vagyok rátok, lányok, hogy az ünnep alatt időt áldoztatok erre.”
Miután leadták a csomagokat, anya barátnője elköszönt tőlük, és hazaindult.
„Itt az ideje, hogy mi is hazamenjünk” – mondta Mama.
„Várjunk még – szólt Jü-ho. – Megvárhatjuk és nézhetjük, ahogyan kiosztják az ételt?”
Mama elgondolkodott. „Rendben, még mindig van egy kis időnk. Nézzük őket onnan.”
A lányok és Mama a vasútállomáson kívül várakoztak. Látták, ahogy a jótékonysági csoport tagjai ételt és csomagokat adnak a kint egybegyűlt embereknek. Az emberek olyan boldognak tűntek!
Jü-csien rámutatott egy férfire. „Nézzétek! Ott vannak a tojáskrémes sütijeink!”
„És a csomagjaink!” – tette hozzá Jü-ho.
A lányok elcsendesedtek. Egy ismerős érzés árasztotta el őket, amitől melegség töltötte el a szívüket. Tudták, hogy a Szentlélektől jött.
Hazafelé Jü-csien és Jü-ho nem azokra az ételekre, ajándékokra, tűzijátékra és játékokra gondoltak, amelyek rájuk vártak. Az emberekre gondoltak, akiknek segítettek.
„Mama, mi az a szentírás, amit mindig szeretsz idézni? – kérdezte Jü-ho. – Az, ahol Jézus azt mondja: a legkisebb atyámfiai közül.”
„Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.”
Jü-csien és Jü-ho egymásra mosolygott. Boldogok voltak, hogy ezen a különleges estén valami különlegeset tehettek Jézus Krisztusért.
Illusztrálta: Valentina Fontana