Könnyű olvasmány
A könyvjelzőnek használt keksz
Igaz történet az Amerikai Egyesült Államokból (magyar átdolgozás)
„Megkaphatom az utolsó kekszet?” – kérdezte Jonatán.
„Tegyük félre holnapra – mondta Anya. – Itt a lefekvés ideje.”
Jonatán lehorgasztotta a fejét. Megmosta a fogát. Belebújt a pizsamájába. És egyre csak a kekszre gondolt.
Kiment a konyhába egy pohár vízért. A süti egy zacskóban volt a mosogató mellett. Senki sem figyelt.
Jonatán felkapta, és berohant a szobájába. Előhúzta a sütit a zacskóból, és beleharapott. Fincsi.
Aztán lépteket hallott. A testvére volt az! Jonatán bebújt a takarója alá.
„Mit csinálsz?” – kérdezte Márk.
Jonatán talált egy könyvet a takaró alatt. „Öö… olvasok.”
Márk lehúzta a takarót Jonatánról. „A keksszel együtt?”
„Én… könyvjelzőnek használom” – mondta Jonatán.
Anya is belépett. „A keksz a könyvjelző?”
Jonatán visszahúzta a takarót a fejére. Azt remélte, hogy Anya és Márk elmennek. De maradtak.
Jonatán elvörösödött. Kikukucskált a takaró alól. „Elvettem a kekszet, hogy megehessem.”
„Köszönöm az őszinteségedet” – mondta Anya.
Jonatán elhúzta a száját. „De nem érzem magam jobban.”
Anya leült az ágyra. „Segíthet, ha megbocsátásért imádkozol. Jézus Krisztus képes segíteni neked, hogy ismét békességet érezz.”
Anya és Márk letérdeltek, és Jonatánnal imádkoztak. Bocsánatot kért, amiért elvette a kekszet és hazudott.
Amikor befejezte, Jonatán elmosolyodott. „Tényleg jobban érzem magam!” Odanyújtotta Anyának a kekszet. „És fogadok, hogy ez még finomabb lesz holnap.”
Illusztrálta: Samya Zitouni