Bizonyságtétel tízórai közben
Egy gondolat ötlött fel Zoé fejében: Állj ki azért, amiben hiszel!
Igaz történet Ausztráliából (magyar átdolgozás)
Tízórai következett az iskolában. Zoé megfogta a szendvicsét, és odasétált az asztalhoz. A napfény beragyogott az ablakon és rásütött. Meleg nap volt, Zoé pedig boldog volt.
Mindenki beszélgetett, és az osztályterem zsongott a vidám gyermekek hangjától. Egy Luna nevű lány ült le a közelben a barátjával, Esztivel.
„Te keresztény vagy?” – hallotta Zoé, ahogy Luna megkérdezi Esztit.
Zoé érezte, hogy összeszorul a szíve. Luna mindig gonosz dolgokat mondott! Vajon mit fog mondani legközelebb? Az egész osztályterem elcsendesedett, miközben hallgatták őket.
„Én nem hiszek Jézusban” – mondta ezután Luna.
Egymás után sok gyerek mondta ugyanezt Zoé osztályában.
Zoé szíve most már hevesen vert. Bátor akart lenni, és azt mondani, hogy ő hisz Jézus Krisztusban, de félt attól, hogy mi fog történni. Mit gondolnak majd a többiek? Elveszítené a barátait?
Hirtelen meleg, békés érzés töltötte el. Egy gondolat ötlött fel benne: Állj ki azért, amiben hiszel! Én meg foglak védeni. Zoé tudta, hogy ez a Szentlélektől eredt.
Zoé nagy levegőt vett. „Én hiszek Jézus Krisztusban – mondta. – És tudom, hogy szeret engem. Téged is szeret, még akkor is, ha nem hiszel Őbenne.”
A meleg érzés egyre csak fokozódott. Zoé érezte, amint a boldogság egyre nőtt a bensőjében.
Hamarosan véget ért a tízórai, és ideje volt kimenni játszani. Zoé ugrándozva ment a játszótérre. Az osztálytársai közül néhányan követték őt.
„Tetszett, amit Lunának mondtál”– mondta az egyik lány.
„Nekem is – szólt egy másik fiú. – Hogyan hihetek én is Jézusban?”
Zoé elmosolyodott. „Elmehettek istentiszteletre és olvashatjátok a szentírásokat, hogy többet tudjatok meg Róla! És megpróbálhatjátok minden erőtökkel követni azt, amit Ő tanított.”
Zoét öröm járta át, amiért volt bátorsága megosztani a hitét. Tudta, hogy Jézus Krisztus mindig ott lesz, hogy segítsen neki bátornak lenni.
Illusztrálta: Chrisanne Serafin