A törött keret
„Mennyei Atyám! Kérlek, áldd meg Tomit, hogy tudja, szeretik.”
Igaz történet az Amerikai Egyesült Államokból (magyar átdolgozás)
Erika bement a szülei szobájába, és ránézett a falon lévő képre. A kép Jézus Krisztust ábrázolta. Korábban már sokszor látta, de ezúttal észrevett valamit.
„Apa, honnan kaptuk ezt a képet? És miért törött a kerete?”
Apa felnézett az ágyazásból. „Ez a kép Omáé.”
Oma a nagymamája volt, aki Hollandiában élt. Erika nagyon szerette hallani, ahogy Apa történeteket mesél az életéről.
Apa leült Erika mellé az ágyra. „Amikor Oma felnőtt és elment otthonról, hogy ápolónő legyen, az édesanyja ezt a festményt adta neki – mondta. – Oma kirakta a falra a szobájában. Egy nap a kép leesett a falról, és letört a sarka. Nem tudta megjavítani, és azóta van eltörve. Aztán amikor felnőttem és elköltöztem otthonról, Oma nekem adta.”
Erika azt kérdezte: „Miért nem javítottad meg?”
„Meg tudnám javítani – mondta Apa. – De ez jó emlékeztető. Segít emlékeznem arra, hogy bár néha fájdalmat érzünk vagy megtörtek vagyunk, Jézus Krisztus tud segíteni nekünk. Arra is emlékeztet, hogy ismeri és szereti a családunkat.”
Erika melegséget érzett belül, amikor újra felnézett a képre. Jó érzés volt tudni, hogy az Úr gondoskodik a családjáról.
Néhány nappal később Erika éppen lefeküdni készült. Fogat mosott, azután felvette a pizsamáját. Néhány perc múlva Apa be fog jönni, hogy meghallgassa az esti imáját, és szorosan betakargassa.
De aztán meghallott valamit. A bátyja, Tomi volt az, a szomszéd hálószobában. Apával beszélgetett, és úgy hangzott, mintha sírna.
„Senki sem szeret engem” – hallotta Erika a bátyja hüppögő szavait.
Erika arra a képre gondolt, amely Jézus Krisztust ábrázolta a törött keretben. Arra gondolt, amit Apa mondott arról, hogyan segíthet nekünk a Szabadító, amikor fájdalmaink vannak vagy össze vagyunk törve. Úgy tűnik, hogy Tomi most fájdalmat érez – gondolta.
„Én szeretlek téged. Holnap már jobb lesz – hallotta Erika Apát. – Bemegyek jó éjszakát kívánni Erikának. Mindjárt visszajövök.”
Amikor Apa belépett a szobájába, Erika megkérdezte: „Miért sír Tomi?”
„Néhány barátja gonosz dolgokat mondott neki az iskolában” – felelte Apa.
Erika elhúzta a száját. Ekkor támadt egy ötlete. „Mondhatnánk vele együtt egy imát?”
Apa elmosolyodott. „Szerintem ez tetszene neki.”
Erika gyengéden kopogtatott Tomi hálószobájának az ajtaján, és bekukucskált. „Tomi, mondhatunk egy imát veled?”
Tomi szipogott és megtörölte a szemét. „Persze.”
Erika, Tomi és Apa letérdelt, és Erika elmondta az imát. „Mennyei Atyám! – kezdte. – Kérlek, áldd meg Tomit. Segíts neki tudni, hogy szeretik és hogy különleges.”
Amikor befejezte, Erika és Tomi megölelték egymást. „Köszi!” – suttogta Tomi.
Aztán Erika visszament Apával a hálószobájába. Miközben betakarta, Apa ezt mondta: „Örülök, hogy megkérdezted, imádkozhatnánk-e Tomival. Honnan jött az ötlet, hogy imádkozz vele?”
„Szomorú voltam, amikor hallottam őt sírni – mondta Erika. – És eszembe jutott Oma képe Jézusról a törött kerettel. Úgy gondoltam, hogy Tominak emlékeznie kell arra, hogy bár megbántották, Jézus szereti őt és törődik vele.”
„Remek emlékeztető – felelte Apa. Tudom, hogy Ő szeret és törődik veled is, kicsim.”
Apa megpuszilta a homlokát, és lekapcsolta a villanyt. Erika a takarójába burkolózott. Hálás volt azért, hogy Jézus Krisztus mindig ott lesz, hogy segítsen a családjának.
Illusztrálta: Alyssa Tallent