Kornél válasza

„Isten gyermeke vagyok, Ő küldött a földre. Ő adott nékem hajlékot és kedves szülőket.”

Kornélnak könnybe lábadt a szeme, és abbahagyta az éneklést. Megkérdezte az elemis tanítóját, hogy kimehetne-e a mosdóba.

A mosdóban a tükörbe meredt. Ugyanitt állt egy évvel ezelőtt az apukájával a keresztelője előtt. Mindketten fehérbe voltak öltözve.

„Nagyon fontos szövetséget készülsz megkötni! – mondta Apa. – Ma megígéred, hogy mindig követed Jézus Krisztust és megpróbálsz olyanná válni, mint Ő.”

Kornél boldogságot és melegséget érzett, amikor kijött a vízből. Tudta, hogy helyes döntést hozott azzal, hogy megkeresztelkedik.

De most már minden teljesen más volt. Apa nem volt vele ma. Többé nem járt istentiszteletre.

Kornél szipogva törölgette a szemét. Amikor Apa először hagyta ki az istentiszteletet, Kornél azt gondolta, hogy beteg. Vagy talán munkába kellett mennie. Aztán Apa egyre kevesebbszer jött, míg már egyáltalán nem tartott velük.

Kornél visszaemlékezett arra a napra, amikor végre összeszedte a bátorságát ahhoz, hogy megkérdezze Anyát Apáról. Anya felsóhajtott és azt mondta: „Apa már nem biztos benne, hogy az egyház igaz. Próbálja eldönteni, hogy miben hisz.” Szomorúnak tűnt, és Kornél tudta, hogy neki is nehéz.

Ijesztő kérdések támadtak Kornél fejében. Hogyan veszítheti el valaki a bizonyságát? Vajon ő is el fogja veszíteni az övét? Mit jelent ez az egész a családjuk számára?

Kornél megölelte Anyát. „Mit tehetnénk? Hogyan segíthetünk Apának megtalálni a bizonyságát?”

„Csak Mennyei Atya segíthet Apának újra megtalálni a bizonyságát – válaszolta Anya. – De imádkozhatunk érte.”

Azóta Kornél mindennap imádkozott Apáért. De teltek-múltak a hónapok, és semmi sem változott. Kornél félt. Állandóan aggódott. Nehéz volt Apa nélkül járni istentiszteletre. Nehéz volt elhinni, hogy a családja örökre együtt lehet.

Kornél letörölte a könnyeit, és elmondott magában még egy imát. Aztán visszament az Elemibe. Amikor belépett, Kovács nővér épp a következő hétvégi általános konferenciára emlékeztetett mindenkit.

A következő vasárnap Kornél az anyukájával együtt nézte a konferenciát. Apa az emeleten kosárlabdameccset nézett. Kornél hallgatta, ahogy a próféta a kisfiúkoráról beszél. Meglepve hallotta, hogy amikor fiatal volt, Nelson elnök szülei sem jártak istentiszteletre.

Ezután Nelson elnök arról beszélt, mennyire vágyott arra, hogy a szüleihez pecsételjék a templomban. Kornél feszült figyelemmel hallgatta. Nelson elnöknek sok évet kellett várnia, a szülei már 80 évesek is elmúltak! De aztán végül örökkévaló családként egymáshoz pecsételték őket.

Kornél érezte, amint a Szentlélek azt súgja neki, hogy Apuval is minden rendben lesz. Kornélnak türelemmel kell lennie. De Mennyei Atya segíteni fog a családjának, ahogyan Nelson elnök családjának is segített.

Bár a válasz nem az volt, amit Kornél szeretett volna, tudta, hogy Mennyei Atya meghallgatta és megválaszolta az imáját. Mennyei Atya szereti az apukáját, és szereti Kornélt is.

Illusztrálta: Brenna Vaughan