Anya keresztelője

Simon lába körül kavargott a víz, amikor belépett a keresztelőmedencébe. Bátyja, Samu, már ott állt a vízben. Elmosolyodott, és kézen fogta Simont.

Simon visszamosolygott, és felnézett az őket figyelő emberekre. Apa is ott volt köztük. Nagyon boldognak látszott! És ott volt Anya is, aki odaintegetett neki. Ő is fehér keresztelőruhát viselt. Őt Simon másik bátyja, Geri fogja megkeresztelni.

Amikor Anya elmondta Simonnak, hogy ő is meg fog keresztelkedni ugyanazon a napon, mint ő, nagyon izgatott volt. Anya nem az egyházban nőtt fel, mint Simon. Azután kezdett istentiszteletre járni, miután találkozott Apával.

Simon mindig tudta, hogy Anya szereti Jézus Krisztust, és szinte minden héten eljött velük istentiszteletre. A misszionáriusok is sokat jártak hozzájuk. De évekbe telt, mire Anya úgy érezte, készen áll a keresztelkedésre. Simon nagyon örült, hogy együtt osztozhatnak ezen a különleges napon!

Anya volt az, aki tanította őt a keresztelésről és a konfirmálásról, amikor nyolc éves lett.

„Nagyon fontos ígéretet teszel majd Mennyei Atyának, hogy mindig követed Őt és Jézus Krisztust – mondta. – Cserébe mindig veled lesz a Szentlélek.”

És most eljött az idő, hogy megkeresztelkedjenek! Simon befogta az orrát, amikor Samu teljesen a víz alá merítette. Amikor Simon feljött a vízből, kipislogta a szeméből a vizet, és elvigyorodott. Olyan tisztának érezte magát! Meleg érzés járta át a szívét, amikor kilépett a medencéből.

Miután száraz ruhába bújt, Simon leült, és figyelte, ahogy Geri megkereszteli Anyát. Nagyon boldognak látszott, amikor alámerült a vízbe, majd újra kijött. Egyenesen Simonra nézett és rámosolygott.

Másnap az istentiszteleten mindkettőjüket Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaivá konfirmálták. Simon lehunyta a szemét, amikor Apa és más papságviselők a fejére helyezték a kezüket. Megáldották őt a Szentlélek ajándékával. Aztán áhítatosan hallgatta, amikor Anyát konfirmálták. Melegséget, boldogságot és biztonságot érzett. Tudta, hogy a Szentlelket érzi.

Ezután visszaültek a helyükre, hogy meghallgassák a beszélőket. Aztán Simon szipogást hallott. Meglepődve látta, hogy egy könnycsepp gördül végig Anya arcán.

Simon a homlokát ráncolva fordult Anyához: „Mi a baj, Anya? – suttogta. – Miért sírsz?”

Anya letörölte az arcát és elmosolyodott. „Nem vagyok szomorú! – suttogott ő is, és szorosan átkarolta Simont. – Néha az emberek örömükben sírnak. És én most nagyon boldog vagyok!”

Simon viszonozta az ölelést. „Én is!”

Illusztrálta: Raquel Martin