Máris misszionárius

Tomi segített Anyának megteríteni a vacsorához. „Felvehetem estére a vasárnapi ruhámat? – kérdezte Tomi. – Mivel ma velünk vacsoráznak a misszionáriusok?”

Anya elmosolyodott. „Szerintem ez nagyszerű ötlet!”

Vacsora előtt Tomi felment az emeletre, hogy felvegye a fehér ingét és a nyakkendőjét.

„Miért van rajtad ing és nyakkendő? – tudakolta a nővére, Mimi. – Nincs is vasárnap!”

„Ma jönnek a misszionáriusok! – felelte Tomi. – Olyan szeretnék lenni, mint ők!”

Megszólalt a csengő, Tomi és Mimi pedig leszaladt a lépcsőn. Két fehér inges misszionáriust láttak bejönni. Leültek, megáldották az ételt, és nekiláttak a vacsorának. Tomi ügyelt rá, nehogy leegye a spagettivel a tiszta fehér ingét.

„Tetszik a nyakkendőd! – mondta Török elder. – Pont úgy nézel ki, mint egy misszionárius!”

Tominak fülig ért a szája. „Amikor nagy leszek, én is missziót fogok szolgálni.”

„Ez egy remek cél! – felelte Kovács elder. – Akár már most is lehetsz misszionárius.”

Tomi előre dőlt a székében. „Hogyan?”

„Jó példa lehetsz másoknak. Szolgálhatod a családodat. És igaz barát is lehetsz.”

Tomi elgondolkodott. „Ez menni fog!”

Másnap Tomi még inkább igyekezett kedvesnek lenni Mimivel. Segített Anyának a házimunkában. Megosztotta a játékait, amikor az egyik barátja átjött játszani.

A nap végén Anya megölelte. „Egy nap nagyszerű misszionárius leszel!”

Tomi szélesen mosolygott. „Máris az vagyok!”

Illusztrálta: Melissa Manwill Kashiwagi