Jogosulttá válni a templom áldásaira

Brother Chad H Webb: Nagyon hálás vagyok ezért a képzésért az Életre felkészítő leckékhez. Azt hiszem, látjuk, milyen fontosak lesznek ezek a leckék a fiataljaink számára. A videó alatt eszembe jutott, milyen Krisztus-központúak lehetnek ezek a leckék. Nagyon erőteljes volt a Szabadító ezen evangéliumi tantételek szerinti életének tökéletes példája, valamint annak megbeszélése, hogy Ő miként tud segíteni a tanulóinknak a saját körülményeik között.

Szeretem, hogy a leckék Isten szavában gyökereznek, felhasználva mind a szentírásokból, mind pedig az újkori próféták tanításaiból vett példákat. Hiszem, hogy a módszerek, melyek segítségével hatékonyan tanítjuk a szentírásokat, alkalmazhatók a vezetőink sugalmazott üzeneteinek eredményes tanításához is. Köszönöm ezt a csodálatos példát és kiváló képzést.

Most szeretnék egy olyan témára váltani, amely befészkelte magát a fejembe és a szívembe. Mindannyiunk számára áldást jelentenek Russell M. Nelson elnök tanításai és szolgálattétele. Nagyon hálás vagyok őérte, és bizonyságot teszek arról, hogy ő az Úr választott prófétája. Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy megőrizte őt, valamint azért a tudásért, útmutatásért és erőért, amelyet személy szerint én kaptam az Úr Nelson elnöknek adott sugalmazása által.

Nelson elnök egyik gyakran ismételt, hozzánk intézett felhívása az, hogy tanuljunk meg a szövetségeken és templomokon keresztül hozzáférni az Úr hatalmához. Így hát a legutóbbi területi igazgatói gyűlésen meghozott döntésünk szerint minden reggelt azzal kezdünk, hogy tanulmányozzuk Nelson elnök és más egyházi vezetők tanításait a szövetségekről és az Úr házáról. Olyan mélyen megérintett ez az élmény, hogy felkértem néhány résztvevőt, osszák meg, mit tanultak.

Fivér: Amint Nelson elnök arról tanított, mit jelent szövetségben lenni Istennel, felismertem, hogy nem kellene Őrá mintegy vezérigazgatóként vagy mennyei vállalati vezetőként tekintenem, aki arra vár, hogy esetleg megszegek egy szerződést. Inkább ez egy szövetséges kapcsolat egy szerető Atyával, és emiatt Ő soha nem fárad bele, hogy támogasson engem, én pedig soha nem fogom kimeríteni az Ő irgalmas türelmét. Mivel megtanultam, hogy a szövetségnek köszönhetően különleges helyem van Isten szívében, megváltozott, ahogy az olyan dolgokra tekintek, mint az ima, melynek során – ahelyett, hogy úgy érezném, hogy terhet jelent Számára, amikor a nap végén letérdelek és bűnbánatot tartok – közelebb kerülök Hozzá, és beszélni szeretnék Vele, és mindennel viszonozni akarom a szeretetet, amelyet Ő mutatott irántam.

Nővér: A szövetségekre gondolva az jut eszembe, amit Nelson elnök tanított nekünk, miszerint minden, amiben hiszünk, és minden ígéret, amelyet Isten tett az Ő szövetséges népének, a templomban egyesül. Nem különíthetem el a templomot a szövetségeimtől, mert ez az, ahol megtanulom, mit jelentenek a szövetségek, amelyeket Mennyei Atyával és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal kötöttem. Isten leányaként a templomban tett azon szövetséges ígéretek révén nyerem el a menny minden áldását. Az évek során ezek az áldások csak gyarapodtak, amint egyre jobban megértettem a felruházást, azt a nagyon különleges ajándékot, amelyet Mennyei Atyánktól kaptunk.

Fivér: Nelson elnöktől megtanultam, hogy amikor megkötünk egy szövetséget Mennyei Atyánkkal, a Vele való kapcsolatunk örökre megváltozik. Ez azért fontos nekem, mert tudom, hogy Mennyei Atya szeret engem, és tudom, hogy olyan ösvényt készített, amely által közelebb kerülhetek Őhozzá, jobban megismerhetem Őt, és idővel lehetőségem lesz olyanná válni, mint Ő. A szövetségekkel az a helyzet, hogy nem számít, min mész keresztül az életben, Mennyei Atya veled van, melletted jár, fogja a kezed, vezet az ösvényen. És ez mind a szövetségek miatt van.

Fivér: Nagyon hálás vagyok azért az áldásért, hogy van prófétánk. Az ő tanításain keresztül jobban megértem Isten különleges szeretetét azok iránt, akik szövetségre lépnek Vele. A tény pedig az, hogy Ő soha nem fog letenni erről a kapcsolatról, sőt, soha nem szűnik meg lehetőségeket adni nekünk a bűnbánatra és a változásra. Isten természetének ismerete reményteli köteléket és gyógyulást jelent a szívemnek.

Fivér: Amikor kötve vagyunk Krisztushoz – amiről Nelson elnök őszintén tanított –, akkor oda megyünk, ahova Ő megy, azt tesszük, amit Ő tesz. Ha például igába fognak Vele, és Ő a rangidős igavonó, akkor oda megyek, ahová Ő megy; akkor azt mondom, amit Ő mond; azt teszem, amit Ő tesz. És remélhetőleg ez a társítás segíteni fog nekem abban, hogy az legyek, aki Ő. Az életemben mindennél jobban szeretnék örömöt szerezni Neki. El szeretnék jutni arra a pontra, ahol a saját életemben és szívemben minden, amit teszek, az Ő örömére szolgál. Nem tudom, hogyan hálálhatnám meg másként a Szabadítónak, amit értem tett, minthogy azt teszem, amire kér.

Fivér: Nelson elnöktől hallottam, hogy amikor szövetséges kapcsolatra lépünk Mennyei Atyánkkal, akkor az életünkben további hatalom adatik, amely kézzelfogható hatalom. Ez olyasvalami, ami reményt, gyógyulást és hitet hozhat nekünk, felemelhet minket a legnehezebb pillanatainkban. E szövetséges kötelékben az a szép, hogy van egy Mennyei Atyánk, aki soha nem hagy el minket. Amikor kétséggel küszködünk, Ő segítségünkre lesz, hogy azt hitre váltsuk. Amikor függőséggel küszködünk, Ő segíteni fog nekünk azt szabadságra váltani. Elkeseredésünk idején Ő segíteni fog világossággal megtölteni a lelkünket. A Szabadító Jézus Krisztus csodája az, hogy olyan különleges szeretetet és irgalmat kínál nekünk, amely mindig visszahúz minket Őhozzá.

Brother Webb: Valószínűleg Nelson elnök sok tanítása vagy kijelentése személyes kedvencetekké vált. Példának okáért talán emlékeztek rá, hogy 2018-ban, az egyház elnökeként tartott első sajtótájékoztatóján Nelson elnök arra kért minket, hogy a végcélt szem előtt tartva induljunk el. A Salt Lake templomból szólva ezt mondta: „a végcél, melyre mindegyikünk törekszik, az, hogy hatalommal ruháztassunk fel az Úr házában”.

2021-ben kijelentette: „…a legbiztonságosabb hely, ahol lehettek lelkileg, az a templomi szövetségeitek keretein belüli életvitel lesz.”

2024-ben ezt tanította: „Semmi sem fog jobban segíteni nektek szilárdan a vasrúdba kapaszkodni, mint… a templomi hódolat… Semmi sem fog jobban megvédeni benneteket… Semmi sem fogja jobban megerősíteni a bizonyságotokat az Úr Jézus Krisztusról és az Ő engeszteléséről, vagy segíteni megérteni Isten pompás tervét.”

Legutóbbi általános konferenciai beszédében ezt mondta: „Ez az én ígéretem számotokra: Jézus Krisztus minden őszinte keresője meg fogja találni Őt a templomban.”

Végül pedig a Liahónában, Az örökkévaló szövetség című cikkében ezt tanította: „Amikor szövetséget kötünk Istennel, örökre elhagyjuk a semleges területet. Isten nem fogja feladni a kapcsolatát azokkal, akik ilyen köteléket alakítottak ki Ővele. Sőt, mindazok, akik szövetséget kötöttek Istennel, különleges szeretethez és irgalomhoz juthatnak. […] Továbbra is velük fog munkálkodni, és lehetőségeket kínál nekik a változásra. Meg fog bocsátani nekik, amikor bűnbánatot tartanak. Ha pedig eltévelyednek, akkor segít nekik megtalálni az Őhozzá visszavezető utat. […] Az Istennel kötött szövetségünk miatt Ő soha nem fárad bele abba, hogy segítsen nekünk, és soha sem merítjük ki az Ő irgalmas türelmét irántunk.”

Nelson elnök nem csupán az egyház elnökeként tanított a templomról és a szövetségekről, hanem több mint 15 évvel ezelőtt, amikor egy új IFH-célkitűzés szavakba öntésével küszködtünk, Russell M. Nelson elder volt az, aki akkor az Oktatási Testület Végrehajtó Bizottságának elnökeként arra buzdított minket, hogy a célunk tartalmazza a második kifejezést is, melyben ez áll: „[S]egítsünk a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek… jogosulttá válni a templom áldásaira.”

Meglepődnék, ha a célkitűzésünk rövidítésére tett erőfeszítéseink során csak a megtérés elmélyítését illetően beszélgettünk volna. Bár az általunk elért fejlődés csodálatos, és erre továbbra is hangsúlyt kell fektetni, úgy hiszem, még többet tehetünk a célkitűzésünk második részének a kihangsúlyozásáért, hogy még több fiatalnak segítsünk jogosulttá válni a templom áldásaira. Nem azt tanácsolom, hogy írjatok egy új leckét vagy hozzatok létre új programokat, hanem arra kérlek titeket, hogy legyetek megfontoltak, sőt, imádságosak azzal kapcsolatban, hogy mi mást tehetnétek még azon belül, amit már amúgy is csináltok.

Amikor feltettem az embereknek ezt a kérdést, sok nagyszerű választ hallottam. Ezek között vannak a következő javaslatok: az első, hogy legyünk naprakészek a szövetségeket és az Úr házát illető prófétai hangsúlyokkal és tanításokkal kapcsolatban. A második, hogy tudatosan kapcsoljuk össze a Jézus Krisztus iránti szeretetünket és az Őbelé vetett hitünket a templom áldásaira való jogosultság megszerzésével. A harmadik, hogy utaljunk a templomi ajánlás kérdéseire, amikor az helyénvaló. A negyedik, hogy hivatkozzunk a konkrét szövetségekre, amikor evangéliumi tantételeket tanítunk, így segítve a tanulóknak megérteni a szövetségek tanát. És az ötödik, hogy beszéljünk a templom iránti szeretetünkről és nagyrabecsülésünkről, és segítsünk a tanulóknak felismerni az áldásokat, amelyek a szövetségeik megtartásával érkeznek az életükbe. Sok más ötletetek is lesz, amelyeket beszéljetek meg tantestületként és képzési csoportokban, és osszátok meg egymással a tanultakat.

Példaként arra, amiről hiszem, hogy megtörténhet és meg is fog történni, szeretnék megosztani veletek egyetlen új fejlesztést. Pár éve Guamban találkoztam az ázsiai és csendes-óceáni területi és regionális igazgatóinkkal. Az egyik gyűlésen arról beszélgettünk, hogyan segíthetnénk még több tanulónak jogosulttá válni a templom áldásaira. E gyűléseket követően a fülöp-szigeteki területi igazgatónk, Julius Barrientos, összeült a regionális igazgatói tanáccsal, és elhatározták, hogy szorosabban együttműködnek az egyházi vezetőkkel, így segítve még több fiatalnak érvényes templomi ajánlással rendelkezni. A területi elnökségük is buzdította őket, akiknek a területi tervében már szerepelt a templomi ajánlások számának a növelése. Az IFH vezetői és koordinátorai találkoztak a helyi egyházi vezetőkkel, és megbeszélték az erőfeszítéseiket, és beszámoltak az előrelépéseikről.

Szeretném leszögezni, hogy ők nem az egyházi vezetőktől függetlenül cselekedtek. Segítettek azoknak a vezetőknek, akiknek már volt céljuk és tervük, és akik követték a területi elnökségük útmutatását. De az IFH igenis segített a szövetségekre és a templomra összpontosítani, mert minden alkalmat megragadott, hogy ezekről a dolgokról tanítson, és gyakran beszélgessenek a templom áldásairól.

Három év alatt az egyházi vezetők, a szülők és az IFH-oktatók együttes erőfeszítéseinek köszönhetően 277 százalékkal nőtt az ajánlással rendelkező fiatalok száma a Fülöp-szigeteken. Az áldás azonban nem csupán számokban mérhető, a fiatalokra és a családjukra gyakorolt hatása óriási. Így volt ez a képen látható Topyador családdal is a Bayambang Cövekből. Sok más fülöp-szigeteki családhoz hasonlóan a Topyador család most már gyakran megy együtt a templomba. Az abból származó áldás, hogy egy család együtt megy el a templomba, örökkévaló jelentőséggel bír, és központi szerepe van mindabban, amit az Úr szeretne az Ő a gyermekeinek. Hiszem, hogy az Úr házának az áldásaira irányuló erőfeszítéseink által több fiatalnak segíthetünk világszerte szövetségeket kötni az Úrral és megtartani azokat.

Zárásként szeretnék megosztani egy egyszerű szemléltető leckét. Elgondolkodtam a szövetségek erején, és azon, hogy miként magyarázhatnánk ezt el olyan világosan, hogy még egy gyermek is megérthesse. Eközben eszembe jutott egy szemléltető lecke, melyet néhányan már láttatok. Azt hiszem, először Chad Wilkinson testvért láttam használni.

Ha megkérnék valakit, hogy jöjjön ide és törje el ezt a ceruzát, bármelyikőtök képes lenne rá. De mi lenne, ha fognék egy ceruzát, és ráragasztanám erre a baseballütőre? Most el tudnátok törni a ceruzát? Ebben az egyszerű szemléltetésben mi vagy ki a ceruza? Mi vagy ki az ütő? És mit jelképez a ragasztószalag? A szemléltetésben a ceruza titeket és engem jelképez, az ütő a Szabadítót, Jézus Krisztust, a ragasztószalag pedig a szövetségeinket jelenti.

A szövetségek ereje az, hogy Jézus Krisztushoz kötnek minket. Ne feledjétek, semmi sem fog jobban megvédeni titeket. A legbiztonságosabb hely, ahol lehetünk, az a szövetségeinken belül található. Minél többször megújítjuk a szövetségeinket, annál erősebbé válik a kötelék. És még ha el is törik a ceruza, a szövetségeken keresztül a Szabadító meg tud gyógyítani minket. És ha két ember örökre együtt szeretne lenni, akkor a szövetségek egymáshoz és az Úrhoz fogják kötni őket.

Olyan hálás vagyok, hogy az Úr eléggé szeret minket ahhoz, hogy szövetségekkel áldjon meg bennünket. Legyünk a szövetségek megtartói, és segítsünk még több fiatalnak jogosulttá válni az Úr házának az áldásaira, ahol Jézus Krisztus minden őszinte keresője megtalálja Őt. Jézus Krisztus nevében, ámen.

Most pedig kiváltságomban áll bemutatni Clark G. Gilbert eldert. Gilbert eldert 2021-ben hívták el általános felhatalmazott hetvenesként. Jelenleg az Egyházi Oktatási Szervezet biztosaként szolgál. A BYU-n, a Stanfordon és a Harvardon szerzett diplomát, majd a Harvard Egyetem professzoraként kezdte pályafutását. A Deseret News és a Deseret Digital Media vezérigazgatója volt. A BYU–Idaho és a BYU–Pathway elnökeként is szolgált. Felesége Christine Calder, akivel nyolc gyermekük van.

Hálás vagyok Gilbert elderért. Figyelemre méltó mentor. Mélységesen törődik az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás munkájával. Méltányolom, milyen összhangban áll Nelson elnökkel és más egyházi vezetőkkel, és hogy mindig lehetőségeket keres az ő tanításaik hangsúlyozására. Szereti az Urat, és fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy Őt szolgálja, és minden lehetőséget megragad, hogy bizonyságot tegyen a Szabadítóról, Jézus Krisztusról. Izgatott és hálás vagyok ma a lehetőségért, hogy tanulhatok tőle.