A Tan és szövetségek életedre vonatkoztatása
Az együttérzés segíthet megválaszolni a nehéz kérdéseidet
Ha úgy látunk másokat, ahogyan Krisztus látja őket, az segíthet békességet éreznünk, amikor nehéz kérdés merül fel bennünk az egyház történelmét vagy tanát illetően.
Ha valaha is próbáltad már összeszerelni egy rakéta hajtóművét, miközben a szerelési kézikönyv még nem volt teljesen megírva, akkor talán megérted, hogyan érezhették magukat az egyház korai tagjai, amikor Isten földi királyságának az építésére törekedtek.
Ha hozzám hasonlóan időnként benned is merülnek fel őszinte kérdések az egyháztörténet eseményeivel kapcsolatban, arra buzdítanálak, hogy úgy állj hozzá ezekhez, ahogyan egy jó baráthoz tennéd: azzal a vággyal, hogy igazán megértsd, kik is voltak ők és miért tették azt, amit. Más szóval: kezdd az együttérzéssel.
A háttér ismerete elősegítheti a megértést
Thomas B. Marsh a visszaállított egyház egyik legkorábbi tagja volt, ám még öt év sem telt el a keresztelkedése után addig, hogy a Tizenkét Apostol Kvórumának az elnöke lett. Még mindig tanulta, hogyan kövesse Isten parancsait, és Isten még nem nyilatkoztatta ki a feladatai minden részletét.
Érthető, ha elnökként talán azt feltételezte, hogy ő dönti el, milyen feladatokat jelöljenek ki a többi apostolnak. Amikor tehát Joseph Smith elhívott két apostolt arra, hogy Angliában prédikálják az evangéliumot, Marsh elnök feldúlt volt, amiért vele nem tanácskozta meg ezt a döntést.
Amikor először hallottam erről, meglepődtem. Egy Isten által elhívott apostol dühös a prófétára?
A mai prófétákat és apostolokat leginkább a hivatalos közvetítések során látom, így hát nehezebben jut eszembe az, hogy ők is hús-vér emberek – olyan emberek, akiket vezetni és szolgálni hívott el Isten, de ettől még emberek.
Jónás elfutott az elhívásától (lásd Jónás 1). Nefi felpanaszolta a tökéletlenségeit, „nyomorultnak” nevezte magát, és azt mondta, hogy vannak kísértések és bűnök, amelyek „könnyen zaklatják” (vö. 2 Nefi 4:17–18).
És ezek még csak az ókorból vett példák. Egy kicsit közelebbre tekintve emlékezhetünk rá, miszerint Joseph Smith megengedte Martinnak, hogy elvigye azt a 116 oldalt, amely később elveszett (lásd Tan és szövetségek 3).
Hogyan használhatjuk tehát ezeket a történeteket arra, hogy befolyásolják, miként tekintünk az akkori és mostani cselekedetekre?
Szerintem kezdhetjük úgy, ahogyan az Úr tette, amikor a szolgájához, Thomas B. Marshhoz szólt, válaszul ez utóbbi haragjára: „Hallottam az imáidat” (Tan és szövetségek 112:1; kiemelés hozzáadva).
Más szavakkal, kezdhetjük azzal, hogy „meghallgatjuk” őket.
Az együttérzés meghallgatással kezdődik
Senki nem érti jobban az együttérzést a Szabadítónál. Ő mindenki szenvedését átélte (lásd Alma 7:11–12). Ha van valaki, aki képes lehet megtanítani nekünk, hogyan értsünk meg jobban másokat és hallgassuk meg őket együttérzéssel, akkor az Ő.
Az Úr mást is mond Thomasnak Joseph Smithen keresztül: „Ismerem szívedet, és hallottam imáidat testvéreidet illetően” (Tan és szövetségek 112:11). Bár az Úr folytatja Thomas feddését, szerintem fontos az a mozzanat, hogy tudatja vele, miszerint meghallotta az imáit.
Ugyanebben a versben az Úr így inti őt: „Ne légy részrehajló irányukban, szeretet tekintetében, sok mással szemben, inkább legyen irántuk érzett szereteted olyan, akár a magad iránti; és szereteted bővelkedjen minden ember iránt, és mindazok iránt, akik szeretik nevemet.”
Az egyik ok, amiért a Szabadító tökéletesen megért bennünket, az, hogy tökéletesen szeret minket. Ha igazán meg akarjuk érteni, hogy mi történt az egyház történelme során, akkor a mások iránti szeretetünk gyakorlása segíteni fog igaz szándékkal figyelnünk.
A kevélység kapcsolatromboló
A történelemre visszatekintve hatalmas előnnyel rendelkezünk: láthatunk egy-egy történetet az elejétől a végéig; láthatjuk azokat a következményeket, amelyek hónapok, évek – vagy akár évtizedek – során bontakoztak ki.
Emiatt könnyű pálcát törni valakinek a tettei felett, és azt mondani, hogy „én nem ezt tettem volna”.
Mivel a történelem során mindig elvész néhány részlet, ezért van olyan háttér, amelyet talán soha nem fogunk teljesen megérteni, és így nem tudjuk teljes mértékben megítélni a történteket.
Nem azt mondom, hogy mindenre, amit nem értünk, keressünk mentséget vagy magyarázzuk ki. A kérdések azért fontosak, mert segítenek nekünk fejlődni abban, hogy jobban megértsük a dolgokat. Miközben azonban tanulmányozás és ima által válaszokat keresünk, fontos átgondolnunk az Úr Thomasnak adott azon parancsolatát, hogy „ne magasztaljátok fel magatokat” (Tan és szövetségek 112:15). Szerintem ezt valahogy így is megfogalmazhatjuk: „Ne feltételezd, hogy jobb vagy bárki másnál!”
Ez egy nagyszerű tanács sok helyzetre (például kapcsolatokban), és nagyszerű tanács a történelmi események megvizsgálásához is. Nem feltételezhetem, hogy Thomas B. Marsh, Joseph Smith vagy bárki más helyében én jobb döntéseket hoztam volna. Lehet, hogy nem úgy cselekedtem volna, ahogyan ők, de nagyon valószínű, hogy én is elkövettem volna hasonló – vagy másmilyen – hibákat.
Bízz az Úrban
Függetlenül attól, hogy milyen aggodalmaid vannak, a békességet hozó válaszok keresésének a kiindulópontja az, ha igazán arra vágysz, hogy Isten akaratát kövesd és bízz az Ő örök szemléletmódjában. „Legyél alázatos – nyilatkoztatta ki az Úr Thomasnak –; és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra” (Tan és szövetségek 112:10).
Thomas B. Marsh egy időre hitehagyott lett és elfordult az egyháztól, de később visszatért és visszafogadták. Úgy lett, ahogyan azt az Úr évekkel korábban megmondta neki: „[M]ivel megaláztad magad, felmagasztaltatsz; tehát minden bűnöd meg van bocsátva neked” (Tan és szövetségek 112:3).
Viszonyuljunk egymáshoz minél inkább ugyanazzal a megértéssel, amellyel Krisztus viszonyul hozzánk.