A Heti FF-ből
Három hathatós szokás, amely segít a nemi erkölcsösség törvénye szerint élnem
A szerző Brazíliában, Formosa államban él.
A nemi erkölcsösség elérhetetlennek tűnt. Jézus Krisztus azonban segített nekem teljes mértékben azonosulnom azzal.
Nem volt mindig könnyű a nemi erkölcsösség törvénye szerint élnem.
Amikor 15 éves koromban csatlakoztam Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához, nagyon kevesen voltunk az egyház tagjai az iskolámban, így a randevúzásra vonatkozó mércéimet gyakran félreértették és kigúnyolták.
Az egyik legnagyobb kihívásom az volt, hogy összebékítsem a nemi irányultságomat a nemi erkölcsösség törvényével. Biszexuális vagyok, és amikor megkeresztelkedtem, küszködtem azzal, hogy miként élhetnék a törvény szerint – különösen azért, mert a barátaim zömét nem érdekelte, hogy ők is így éljenek.
Ahogy idősebb lettem, ráleltem három olyan hathatós módszerre, amelyek segítenek betartani a szövetségeimet:
1. A templom előresorolása
A templomlátogatás segít abban, hogy elkötelezett maradjak a nemi erkölcsösség törvénye mellett. Igyekszem olyan gyakran menni, amilyen gyakran csak lehet. Az egyik emberpróbáló héten azzal az érzéssel léptem be a celesztiális terembe, hogy maguk alá temetnek a hibáim. Azonban meglátva magamat a tükörben békességet éreztem, és eszembe jutott, hogy mennyire szeret engem a Szabadító.
Russell M. Nelson elnök erre emlékeztetett bennünket: „Semmi sem fog jobban segíteni nektek szilárdan a vasrúdba kapaszkodni, mint az olyan rendszeres templomi hódolat, amelyet a körülményeitek csak megengednek. Semmi sem fog jobban megvédeni benneteket, amint szembekerültök a világban a sötétség ködeivel. Semmi sem fogja jobban megerősíteni a bizonyságotokat az Úr Jézus Krisztusról és az Ő engeszteléséről, vagy segíteni megérteni Isten pompás tervét.”
Nelson elnök ígéretének megfelelően, amikor a templomot elsődleges fontosságúvá teszem, eszembe jutnak a Mennyei Atyámmal kötött szent szövetségeim. Az, hogy elmegyek az Úr házába, megerősíti azt az elhatározásomat, hogy az Ő parancsolatai szerint fogok élni, és segít éreznem az Ő szeretetét.
2. Egyházi részvétel
Eleinte gyakran egyedül jártam istentiszteletre, mert én voltam az egyetlen egyháztag a családomban. Időnként nehezemre esett azt éreznem, hogy megtaláltam a helyemet, ami aztán fokozta az arra irányuló kísértést, hogy nem megfelelő helyeken keressem a kapcsolódást. Ráébredtem, hogy ezt egyebek közt úgy tudom leküzdeni, ha mélyrehatóbban veszek részt az egyházközösségem életében. Amint azt az Úr a Tan és szövetségek 58:27-ben tanítja nekünk, „buzgón munkálkodj[un]k a jó ügyben, és tegy[ün]k meg sok dolgot saját szabad akaratu[n]kból”.
Azzal kezdtem, hogy önként vállaltam, hogy segítek kitakarítani a kápolnát. Elkezdtem részt venni az összes egyházközségi tevékenységen, és mindenben felajánlottam a segítségemet, amiben csak tudtam. Fokozatosan mélyebb kapcsolatokat építettem ki az egyházközségem tagjaival. Az egyik család elkezdett meghívni engem az otthoni estjeire, a vasárnapi ebédeire, sőt, időnként simán csak azért, hogy együtt legyünk vagy társasozzunk. A családtagjaimmal együtt szoros barátságot kötöttünk velük, és ez mindannyiunk számára csodálatos élmény volt.
Azáltal, hogy fejest ugrottam az egyházközségembe, lehetőségeket találtam arra, hogy kapcsolódjak azokhoz, akik ugyanolyan értékeket és mércéket követnek, köztük a nemi erkölcsösség törvényét is. Az egyházközségi családom a támogatás nagyszerű forrása volt ahhoz, hogy segítsen hithűnek és erősnek maradnom.
3. Örvendeni a bűnbánatnak
A bűnbánat nem olyasmi, amitől félnünk kell – ez egy áldás, egy ajándék Mennyei Atyánktól és Jézus Krisztustól.
Amikor csak belegondolok, hogy mit tett értem Jézus Krisztus, eláraszt a hála. Emlékeztetem magamat, hogy Jézus Krisztus engesztelése minden gyengeségemre, hibámra és bűnömre érvényes, és hogy „kegyelem által szabadítanak meg minket, mindaz után, amit meg tudunk tenni” (2 Nefi 25:23).
Kristin M. Yee nővér, második tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében, ezt mondta: „Ha olyan helyzettel küszködünk, amelyről úgy gondoljuk, mostanra már túl kellene lennünk rajta – ne adjuk fel! Legyünk türelmesek magunkkal, tartsuk meg a szövetségeinket, tartsunk gyakori bűnbánatot, kérjünk segítséget a vezetőinktől, ha szükséges, és amilyen rendszeresen csak tudunk, menjünk el az Úr házába. […] Ő nem tesz le a velünk való szövetséges kapcsolatáról.”
Ne félj beszélni a püspököddel vagy más papsági vezetőiddel bármiről, ami a szívedet nyomja, különösen a nemi erkölcsösség törvényével kapcsolatban! Segíteni szeretnének neked abban, hogy bűnbánatot tarts és gyógyulásra lelj Jézus Krisztus engesztelése által. És ne feledkezz meg a napi bűnbánat hatalmáról! Bár bátorságra van szükség hozzá, mindig megéri. Én magam erősen érzem a Lelket az életemben, és eszembe jut Krisztus irántam való szeretete minden alkalommal, amikor bűnbánatot tartok.
A nemi erkölcsösség törvénye szerint élni egy folyamat
Ne feledd, hogy a szövetségeink betartása – beleértve ebbe a nemi erkölcsösség törvénye szerinti életet is – egy folyamat, amely az életünk során mindvégig zajlik, és nem egy ellenőrző lista! Még e három erőteljes szokás kialakítása esetén is a nemi erkölcsösség törvénye szerinti élet tartós erőfeszítés marad.
Akár a kísértésekkel való szembesülés, akár az alkalmatlanság érzése jelent kihívást, Mennyei Atya mindegyikünket szeret. A nemi erkölcsösség törvénye isteni törvény, és a követése békességet, örömöt és lelki erőt hoz. Tudom, hogy Jézus Krisztus által rátalálhatunk arra a gyógyulásra, megnyugvásra és szeretetre, melyre szükségünk van.
Bizonyságomat teszem arról, hogy a körülményeidtől függetlenül teljes mértékben megéri betartani a nemi erkölcsösség törvényét.