Hogyan kapcsolódjunk egymáshoz krisztusi módokon a kapcsolatainkban?

Ne hagyatkozz meghamisított kapcsolódásra!

Akkor érhető el meghitt kapcsolat, amikor az ember azt érzi, hogy mélységesen és hitelesen szeretik, értik, és kapcsolódik a másikhoz. Ebben világban, amelyben oly nagy a technikai fejlődés, úgy tűnhet, hogy minden eddiginél jobban össze vagyunk kapcsolva egymással. Ha azonban a látszat mögé tekintünk, a képernyőkkel töltött megnövekedett idő inkább zavarhatja a kapcsolódásunkat másokhoz.

Sok fiatal felnőtt küszködik a pornográfiahasználattal, amely – ha nem küzdenek meg vele – akadályokat emelhet a másokkal kialakítandó, igaz és meghitt kapcsolatok útjába. A mesterséges intelligencia szintén nemcsak a tájékozódás, hanem a mesterséges kapcsolódások eszközévé is kezd válni. Néhány fiatal felnőtt a hovatartozás hamis érzését kelti magában, amikor az idejét arra fordítja, hogy a közösségi média influenszereihez hasonlítgassa magát vagy lépést tartson a világ szépség- és életmódirányzataival. Vannak, akik rendkívül sok időt töltenek könyvekkel, videójátékokkal vagy tévézéssel, nem létező emberekhez és életszerűtlen viszonyokhoz kapcsolódva képzeletben. Mások csupán visszahúzódnak, és a valódi meghittséget világi örömökkel helyettesítik, lehetőség szerint elkerülve az érintkezést a hús-vér emberekkel.

David A. Bednar elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának a tagja is figyelmeztette a fiatal felnőtteket a digitális világban élt élet veszélyeire. Ezt mondta: „A meghamisított érzelmi meghittség kiszoríthatja a valóságos érzelmi meghittséget – pont azt a dolgot, amely összeköt két embert.”

Sajnos az ellenség sokkal csábítóbbá teszi az elszigeteltséget, mint a kapcsolódást – könnyebb a régi szokásokhoz ragaszkodni, mint lépéseket tenni a kapcsolatok megváltoztatásáért és építéséért. Jól tudja, hogy a barátok, családtagok, vezetők és házastársak közötti együttérző, hiteles kapcsolatok segíthetnek nekünk szorosabb kapcsolódást érezni egymáshoz és Jézus Krisztus tiszta szeretetéhez.

David L. Buckner elder a Hetvenektől így tett bizonyságot: „Fivérek és nővérek! Fel kell hagynunk azzal, hogy indokokat keressünk a megosztottságra, és ehelyett arra kell keresnünk lehetőségeket, hogy »egyek legyünk« [vö. Tan és szövetségek 38:27]. [A Szabadító] olyan egyedi tehetségekkel és jellemvonásokkal áldott meg minket, amelyek az egymástól való tanulásra és a személyes fejlődésre ösztönöznek. […] Az »oszd meg és uralkodj!« az ellenség terve a barátságok, a családok és a hit elpusztítására. A Szabadító az, aki egyesít.”

Amiről úgy döntünk, hogy arra fordítjuk az időnket, erőnket vagy figyelmünket, az fogja meghatározni, hogy milyen jutalmat aratunk le.

Az Ószövetségben így tanít Aggeus próféta: „Sokat vetettetek, de keveset takarítotok be; esztek, de nem elegendő nektek; isztok, de az itallal el nem teltek; ruházkodtok, de senki meg nem melegszik; és aki bért kap, azért kap bért, hogy lyukas erszénybe tegye azt” (vö. Aggeus 1:6).

Amikor oly sok időt fordítunk bármire, ami meghamisított kapcsolódást teremt, az olyan, mintha azért dolgoznánk, hogy a bérünket lyukas erszénybe tegyük. Nincs belőle semmi hasznunk. Terméketlen. Meghittséget próbálunk kialakítani egy nem is létező valamivel vagy valakivel, ami akadályokat képez a valódi kapcsolódás és meghittség kialakítása előtt másokkal.

Kínál az Úr egy gyógyírt erre, nem is egyszer, hanem kétszer: „Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!” (Aggeus 1:5, 7).

Kezdd kis célokkal. Hagyd ott a számítógépet, a konzolt, a mobilt, és tölts mindennap időt az Igében! János ezt tanította: „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge” (János 1:1). Burkolózz Jézus Krisztusba – Ő az Ige!

Ráadásul, miután az Úr azt tanácsolta, hogy „gondoljátok meg jól a ti útaitokat!”, arra kérte népét, hogy építsenek Neki házat: „Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr” (Aggeus 1:8).

Ha ösztönzésre van szükséged az Istenhez és másokhoz való kapcsolódáshoz, kérj segítséget Mennyei Atyától. Miközben fejlődsz az Istennel ápolt meghittségben és kapcsolódásban, fokozódni fog az arra való képességed, hogy jószívűséget tapasztalj meg az életedben és a kapcsolataidban.

Az érzelmi és lelki meghittség kialakítása egy kapcsolatban őszinte beszélgetéseket kíván egy lehetségesen nehéz tárgyban: önmagunkat illetően.

A küszködéseink, gyengeségeink, vágyaink, érdeklődési köreink és érzéseink megosztásához az kell, hogy megnyíljunk és bátrak legyünk. Van azonban egy fő akadály, amely visszatart minket attól, hogy mélyrehatóan beszéljünk ezekről a témákról.

A büszkeség.

A büszkeség az az érzés, mely szerint nem engedhetjük megmutatkozni az igazi énünket, mert mit fognak netán gondolni mások. Szeretni fognak minket vagy elutasítanak? A másokhoz való hasonlítgatás elorozhatja az örömünket.

A kitárulkozás, a szelídség és az őszinteség fokozott bizalomhoz, közelséghez és meghittséghez vezet a kapcsolatokban. A kényes érzelmek megosztása kockázatosnak érződhet, ám amikor nem osztjuk meg érzéseinket a kapcsolatainkban, akkor a büszkeségünket óvjuk.

Alázatosságra van szükségünk.

Hogyan hívhatunk meg mélyebb alázatosságot az életünkbe?

Álljunk szent helyeken. Legyünk szent emberekkel. Gyakoroljunk szent szokásokat.

A feleségemmel, Amyvel valaha is folytatott legjobb és leginkább kapcsolatépítő beszélgetések közül néhány a templom celesztiális termében zajlott. A magam részéről jobban készen állok az érzelmi meghittségre, amikor olyan helyeken vagyok, ahol a Lélek lakozhat.

Russell M. Nelson elnök ezt az ígéretet tette: „Jézus Krisztus minden őszinte keresője meg fogja találni Őt a templomban. Érezni fogjátok az irgalmát. Választ találtok majd a legnyugtalanítóbb kérdéseitekre. Jobban felfogjátok majd az Ő evangéliumának az örömét.”

Ha előre rangsoroljuk azt, hogy ott legyünk, ahol a Lélek már megérintette a szívünket – például a templomban, a felsőfokú hitoktatáson vagy az úrvacsorai gyűlésen –, akkor elkezdünk alázatosságra vágyni; elkezdünk arra vágyni, hogy közel legyünk Istenhez, és mélyebb, egymáshoz kapcsoló beszélgetéseket szeretnénk.

Megígérem, hogy Ő meg fog erősíteni téged, amikor őszinte vagy azokkal, akikkel komolyan randevúzol, ami a múltbéli küzdelmeket vagy a rossz szokásokat, a pornográfiahasználatot vagy a pénzügyek hibás kezelését, a megrázkódtatásokat vagy a bántalmazást illeti. Támogató barátokhoz és mentorokhoz vezet majd téged, akiket beavathatsz az evangéliummal kapcsolatos kérdéseidbe, a mentálhigiénés küszködéseidbe vagy a magány érzéseibe.

Amint azt Joseph W. Sitati elder, nyugalmazott általános felhatalmazott hetvenes tanította: „Ő a példájával megmutatta, hogy alázatos hozzáállással valóban lehetséges a mi teljes valónkkal ismerni és szeretni az Atyaistent, továbbá úgy szeretni másokat, mint magunkat, semmit sem tartva vissza.”

Törekedj egyensúlyra és teljességre

Gyakran látom fiatal egyedülálló felnőttekben az attól való félelmet, hogy nem fognak megházasodni. Ez azt eredményezi, hogy az egyéb lelki, intellektuális, fizikai és társas céljaik a háttérbe szorulnak, és sokan úgy rohannak bele kapcsolatokba és házasságba, hogy nem fordítanak időt a másik valódi megismerésére, valamint a lelki és érzelmi meghittség kialakítására vele.

Előfordult már veled, hogy félelemből randevúztál? Én megértem, milyen ijesztő tud lenni az ismeretlen jövő. Jakab ezt tanácsolta azoknak, akik félnek:

„Testvéreim, vegyétek teljes örömként azt, ha sok megpróbáltatásba estek;

Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.

De engedjétek, hogy a türelem tökéletesen munkálkodjék, hogy ti magatok tökéletesek és teljesek lehessetek, nem szenvedvén hiányt semmiben” (Joseph Smith-fordítás, Jakab 1:2 a Szentíráskalauzban; Jakab 1:3–4).

A tökéletes görög eredetije úgy is fordítható, mint „egész” vagy „befejezett”. Gondolj bele, hogy ez miként változtatja meg a szentírásrészt: Engedd, hogy a türelem tökéletesen munkálkodjon, hogy egész és teljes lehess.

Elengedhetjük azt, ami felett nincs befolyásunk, és hagyhatjuk, hogy a türelmes kitartás elvégezze a maga tökéletes munkáját.

A templomi házasságkötés és a családalapítás érdemes célkitűzések, de legyenek olyan célkitűzéseid is, amelyek függetlenek a szerelemtől. És még egy szerelmi kapcsolat is szentebbé válik, amikor egyéb életcélokon is dolgozol, különösen akkor, ha ezek magukban foglalják a mélyebb kapcsolódás és az érzelmi meghittségre való képesség előmozdítását a barátaiddal és családtagjaiddal, Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal.

Jézus ezt tanítja a szentírásokban: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Máté 6:33).

Olykor alábecsüljük ezt az ígéretet.

Először Istent kell keresnünk. Ha Őt keressük, az olyan emberekhez fog odavonzani minket, akik szintén Őt keresik. Ez elengedhetetlen az erős és maradandó barátságok és házasságok kialakításához.

Álljanak gondolataink előterében lelki dolgok, legyen nyelvünk hegyén a Szabadító neve!

Russell M Ballard elnök (1928–2023) ekképpen tette bizonyságát: „Szolgálatom során megtanultam, hogy ami a leginkább számít, az a Mennyei Atyával és az Ő Szeretett Fiával, a családunkkal és a felebarátainkkal ápolt kapcsolatunk, továbbá az, hogy engedjük az Úr Lelkének, hogy vezessen bennünket e kapcsolatokban, hogy tanúskodhassunk azokról a dolgokról, amelyek a leginkább számítanak és a legtovább tartanak.”

Szükségünk van egymásra. A kapcsolódásainkon keresztül pedig segíthetünk egymásnak Jézus Krisztushoz fordulni.

A Jézus Krisztushoz való kapcsolódásunk jelenti a kulcsot a szokásaink, a hozzáállásunk, valamint az arra való hajlandóságunk megváltoztatásához, hogy mélyrehatóan kapcsolódjunk a körülöttünk lévőkhöz. Amikor előre rangsoroljuk a Vele ápolt kapcsolatunkat, akkor a magunk hiteles valójában mutatkozhatunk meg, és olyan igaz meghittséget és tartalmas kapcsolatokat építhetünk, amelyek tartós örömmel és szeretettel gazdagítják az életünket.