Felkészült voltál a konferenciára, de a kérdéseidre még nem érkezett válasz. Hogyan tovább?
Mit teszel, ha átgondoltan előkészítetted a kérdéseidet az általános konferenciára, de nem kaptál rájuk választ?
Gyakran halljuk azt a buzdítást, hogy felkészülés gyanánt az általános konferenciára gondoljunk olyan, szívből jövő kérdésekre, amelyekre választ szeretnénk kapni. Sokan szorgalmas tanulmányozás során igyekszünk meghatározni lelkünk azon kérdéseit, amelyek kapcsán iránymutatást szeretnénk kérni. Az általános konferencia kinyilatkoztató élmény tud lenni, és valóban azt tanuljuk, hogy számítsunk is válaszokra és csodákra.
Csakhogy mi történik akkor, amikor nem kapunk választ a kérdéseinkre?
Emlékszem, amikor először érkeztem tényleg felkészülten a konferenciára, és figyeltem, hogy mikor jön a válasz, amelyről úgy véltem, hogy biztosan meg fogom kapni – ám csak még több kérdéssel zártam azt a hétvégét.
Isten talán nem akart válaszolni nekem? Vajon nem voltam elég hithű? Az én esetemben nem működik a kinyilatkoztatás?
Először is emlékezz arra, hogy Isten szeret téged!
Ha megválaszolatlan kérdésekkel távoztál a konferenciáról, lépj hátra egy kicsit, és emlékezz az evangélium egyik alapvető igazságára: Isten szeret téged.
Karl D. Hirst elder a Hetvenektől ezt mondta:
„[T]évedtek, ha azt gondoljátok, hogy Isten szeretetének a hatókörén kívül helyeztétek magatokat. […]
Amikor nem érezzük az isteni szeretet melegét, az nem azt jelenti, hogy eltűnt.”
Bármit is érzel ebben a pillanatban, tudnod kell, hogy szeretve vagy. Miközben a szívedben lévő kérdésekkel továbblépsz, ne feledd, hogy Isten szeret téged, és mindig teljesíti az ígéreteit. Találj reményt ebben a tudásban, miközben a válaszokra és további tudásra vársz.
Majd pedig: ne hagyd abba a cselekvést!
Na de hogyan lépj tovább?
Ne veszítsd el az általános konferenciára való felkészülésedből és a meghallgatásából nyert lendületedet! Cselekedj tovább!
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Ne csüggedjetek hát, ha a hitetek próbatételeit tapasztaljátok vagy megválaszolatlan kérdéseitek vannak!
Ne számítsunk arra, hogy mindent megértünk, mielőtt cselekednénk! Ha addig várunk a cselekvéssel, amíg minden kérdésünkre választ nem kapunk, akkor súlyosan korlátozzuk az általunk megvalósítható jót, és korlátozzuk a hitünk hatalmát.”
Íme néhány javaslat ahhoz, hogy továbbra is hittel cselekedhess, hogy válaszokat találj a kérdéseidre:
-
Tekintsd át a konferenciai beszédeket. Talán voltak olyan válaszok, amelyeket elsőre nem hallottál meg vagy ismertél fel.
-
Imádságosan tanulmányozd a szentírásokat.
-
Járj el a templomba.
-
Tűzz ki elérhető célokat abban, hogy a konferencia tanításait az életedre alkalmazd.
-
Kérj tanácsot és vigaszt nyújtó papsági áldást.
-
Találj olyan pillanatokat, amikor csendben lehetsz, és hagyd, hogy a Lélek szóljon hozzád.
Emlékezz a hited erejére!
Abba a kísértésbe eshetsz, hogy azt gondold, a hited egyszerűen nem elég erős ahhoz, hogy kinyilatkoztatást kapj Istentől. Szerencsére Russell M. Nelson elnök eloszlatta ezt a félelmet:
„Időnként talán megkérdőjelezzük, hogy össze tudunk-e szedni elegendő hitet azon áldások elnyeréséhez, amelyekre oly kétségbeesetten szükségünk van. […]
[H]a »akkora hit[ünk] volna, mint a mustármag, azt mondaná[nk] ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen [számunkra]« [Máté 17:20].”
Mindannyian folyamatosan gyarapíthatjuk a hitünket, de nem mindig a már meglévő hitünk mértéke határozza meg azt, hogy Isten mikor és hogyan válaszol nekünk. Ha minden tőled telhetőt megteszel azért, hogy kinyilatkoztatást hívj meg az életedbe, ne felejts el bízni Őbenne és az Ő időzítésében. Ebben a pillanatban ez a bizalom talán csak azt jelenti, hogy várni kell Őrá.
Ez időnként nehéz tud lenni, de ha így teszel, azt fogod tapasztalni, hogy az akaratod összhangba kerül az Övével. Ki fogod fejleszteni a türelmet azon válaszok elnyeréséhez, amelyeket Isten számodra tartogat.
Végül pedig: ne „rettenj vissza”!
A szentírásokban a Szabadító a következőket mondja a Gecsemánéban átélt szenvedéséről: „Amely szenvedés még nekem, Istennek, mindenek közt a legnagyobbnak is azt okozta, hogy reszkessek a fájdalomtól, és minden pórusból vérezzek, és testben és lélekben is szenvedjek – és azt akarjam, hogy ne igyam ki a keserű poharat, és visszarettenjek” (Tan és szövetségek 19:18).
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Tudom, hogy a halandóság egyik legnagyobb áldása az, ha nem rettenünk vissza, és engedjük, hogy egyéni akaratunkat »feleméssze az Atya akarata« (vö. Móziás 15:7). […]
[A]mikor Krisztusba vetett állhatatos hittel törekedtek előre az életetekben, képesek lesztek nem visszarettenni.”
Miközben Krisztusba vetett hittel haladsz előre, ne rettenj vissza! Útmutatást kapsz majd, ha engeded, hogy Isten akarata elsőbbséget élvezhessen a sajátoddal szemben. Ő meg fog áldani téged azokkal a válaszokkal, amelyekre szükséged van.