Hiszek
A hitet választani, amikor mások nem így tesznek
A szerző Tajvanon él.
Miután saját bizonyságot szereztem Jézus Krisztus evangéliumáról, már könnyű volt úgy dönteni, hogy akkor is megmaradok az egyházban, amikor a körülöttem lévők elhagyják azt.
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mindig is az életem részét képezte, de tizenéves koromig nem igazán volt saját bizonyságom.
Édesapám kiskoromban gyakran váltott állást, így a családomnak néhány havonta költöznie kellett. Nem volt lehetőségem szoros barátságokat kötni, és úgy éreztem, hogy nem tudok beilleszkedni. Tajvanon a legtöbb embernek egy vagy két gyermeke van, és taoista vagy buddhista hagyományokat követnek. A mi családunkban öten voltunk testvérek, és Jézus Krisztus egyházához tartoztunk.
Gyermekként nehéz volt így élni, és néha szégyenkeztem vagy zavarban voltam, amiért az egyház tagja vagyok.
A bizonyságom alapja
Tizenéves koromban többször is elolvastam a Mormon könyvét. Az első két alkalommal nem éreztem semmit. Nem tettem bele a szívemet. Viszont harmadszorra más élményben volt részem.
Amikor őszintén olvastam és gondoltam át azt a történetet, amelyben Ammon Lamóni királyt tanítja – azt a lámánita királyt, aki Krisztus követéséért hajlandó volt feladni minden olyan hagyományt, amely szerint mindig is élt –, elkezdtem mélyen azt érezni, hogy a könyv igaz. Lélekemelőnek találtam Lamóni örömét, amikor úgy döntött, hogy másképpen fog élni és követi Krisztust (lásd Alma 19:13).
Amikor Moróni azon felhívását olvastam, miszerint „Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok” (Moróni 10:4), teljes szívemből éreztem az evangélium igazságát. A Lélek megerősítette azt számomra, és ez újdonsült céltudattal töltötte el az életemet.
Ez az élmény képezte a Jézus Krisztus evangéliumáról való bizonyságom gyökerét, mely bizonyság egyre növekedett, miközben további lelki élményekre törekedtem. A bizonyságom reményt és örömet adott nekem, amikor mások meginogtak körülöttem.
Meggyökerezett hit
Nem sokkal azután, hogy elkezdtem elmélyíteni a hitemet, a szüleim elváltak. Legidősebb gyermekként én lettem édesanyám és a testvéreim fő gondviselője, és keményen dolgoztam azon, hogy eltartsam a családomat, valamint jobb életet biztosítsak a testvéreimnek. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy részt vegyek a felsőfokú hitoktatáson, a fiatal felnőttek tevékenységein és istentiszteleten, hogy ezáltal megerősítsem a bizonyságomat, ez pedig segített szilárdan állnom és örömet éreznem, még ha oly sok áldozatot hoztam is a családomért.
Ahogy teltek az évek, több testvérem és barátom is hátrahagyta az egyházat. Úgy döntöttek, hogy nem akarnak másként élni, mint a körülöttük lévők. Nehéz volt látni, hogy a szeretteim elhagyják az általam szeretett evangéliumot, de a személyes lelki élményeim miatt én úgy döntöttem, hogy ragaszkodni fogok a Jézus Krisztusba vetett hitemhez.
Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megosztotta a meglátásait erről a tantételről, mondván: „Fel kell tennünk magunknak a kérdést: Vajon a bizonyságom azon alapszik, amiről azt remélem, hogy be fog következni az életemben? Mások cselekedeteitől vagy hozzáállásától függ-e? Vagy pedig szilárdan Jézus Krisztuson alapszik, »meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne« [Kolossébeliek 2:7], függetlenül az élet változó körülményeitől?”
A szívemben meggyökerezett evangélium igazságának az átérzése megkönnyítette, hogy a hitet válasszam.
A próbára tett hit erős hit
Miközben folyamatosan tápláltam a bizonyságomat, Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza nem csupán a vallásommá vált – hanem az egész életemmé. A bizonyságom a legfontosabb dolog az életemben, és segít kitartani akkor is, amikor próbára van téve a hitem.
Uchtdorf elder ezt is tanította:
„A hit akkor erős, amikor mélyen gyökerezik a személyes tapasztalatokban, a Jézus Krisztus iránti személyes elkötelezettségben, függetlenül attól, hogy mik a hagyományaink, illetve mit mondanak vagy tesznek mások.
Bizonyságunk próbára fog tétetni. A hit nem hit, ha soha nem tétetik próbára. A hit nem erős, ha soha nem tapasztal ellenállást. Ne csüggedjetek hát, ha a hitetek próbatételeit tapasztaljátok vagy megválaszolatlan kérdéseitek vannak! […]
[B]ízhatunk Jézus Krisztusban, miközben tovább haladunk előre és felfelé, mert Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk.”
Ha valaha is kérdéseid vannak vagy küszködsz azzal, hogy ragaszkodni tudj a hitedhez, keresd Jézus Krisztust arra irányuló vággyal, hogy higgy Őbenne és az Ő evangéliumában. Az Úr megígérte, hogy megmutatja neked az igazságot, amikor Őhozzá fordulsz. Amikor pedig megerősíted a bizonyságodat, az segíteni fog a hitednek kitartani, bármivel nézz is szembe.