Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Hogyan szolgálhatnám az Urat, amikor a családomnak szüksége van rám?
Meg kellett tanulnom, hogyan bízzak az Úrban a világ helyett.
Amerikai Szamoán a kultúránk része az az elvárás, miszerint a gyermekek támogatni fogják a szüleiket, amikor felnőnek. Mivel én vagyok a legidősebb gyermek, minden erőmmel szolgálni akartam a szüleimet.
Így amikor késztetést éreztem a missziós szolgálatra, azonnal azt gondoltam, hogy ez kizárt.
Hogyan szolgálhatnám az Urat, amikor tiszteletben akartam tartani a kultúrámat és anyagilag támogatni a családomat?
Két jó döntés között ragadva
Éreztem, ahogy a Lélek arra vezet, hogy szolgáljak missziót, de nem állt össze a kép a fejemben. Imában megkérdeztem Mennyei Atyát, hogyan várhatja el tőlem a szolgálatot, amikor ehhez az kellene, hogy hátrahagyjam a családomat és beszüntessem a pénzügyi támogatásukat.
De nem kaptam semmiféle iránymutatást, és ez annyira bosszantott.
Aztán eszembe jutott egy tanítás Robert D. Hales eldertől (1932–2017), a Tizenkét Apostol Kvórumából. Ezt mondta: „Ha mostanában nem hallottátok [a Lélek] hangját szólni hozzátok, akkor forduljatok a szentírásokhoz új szemekkel és fülekkel! Ezek a mi lelki mentőköteleink.”
Ráébredtem, hogy kétségekkel, félelemmel és bizonytalansággal az elmémben imádkoztam és tanulmányoztam a szentírásokat. Ha választ akarok, akkor Mennyei Atyába vetett hittel kell imádkoznom és tanulmányoznom.
Kinyilatkoztatás számomra
Félelem helyett a hitnek ezen új szemléletmódjával lapoztam fel a Tan és szövetségek 31-et, mely azt a kinyilatkoztatást tartalmazza, amelyet Thomas B. Marsh kapott, amikor elhívták misszióba. Az Úr megnyugtatja és biztosítja őt arról, hogy a családja rendben lesz a távollétében (lásd Tan és szövetségek 31:5).
Megdöbbentem, mennyire hasonlított az ő helyzete az enyémhez. Nyugalmat éreztem, amikor az Úr Thomasnak szóló szeretetteljes ígéreteit olvastam:
-
„…megáldalak téged és a családodat” (2. vers).
-
„…és a Vigasztaló által megadatik neked, hogy mit tegyél és hova menjél” (11. vers).
-
„Legyél mindvégig hűséges, és lásd, én veled vagyok! Ezek a szavak nem embertől vagy emberektől valók, hanem tőlem, méghozzá Jézus Krisztustól, a te Megváltódtól, az Atya akaratából” (13. vers).
Úgy éreztem, hogy az Úr közvetlenül hozzám szól!
Tudtam, hogy ha bízom Őbenne, akkor a családom és én is áldottak leszünk. Így hát a családom támogatásával benyújtottam a missziós papírjaimat, és elhívást kaptam, hogy Kaliforniában szolgáljak missziót.
A döntés, hogy bízzunk Istenben
Mindennap meghozzuk azt a döntést, hogy Mennyei Atyában bízzunk a világ elképzelései helyett.
Paul B. Pieper elder a Hetvenektől nemrég ezt tanította: „Amikor a saját tudásunk és értelmünk nem elegendő, természetes módon segítséget keresünk. Információtúltengéses világunkban nincs hiány a kihívásainkra saját megoldásokkal kecsegtető forrásokból. A Példabeszédekben található egyszerű, időtálló tanács azonban a legjobb javaslat számunkra: »Bizodalmad legyen az Úrban teljes [szívedből]« [Példabeszédek 3:5]. Azzal mutatjuk ki az Istenbe vetett bizalmunkat, ha először Őhozzá fordulunk, amikor az élet kihívásaival szembesülünk.”
Oly könnyű félni ebben a kihívásokkal teli világban. Én is abba a hibába estem, hogy hagytam, hogy a félelmeim és a világi dolgok miatti aggodalmaim felemésszék a hitemet és engem. Azonban ezen élmény által már tudom, hogy mindig bízhatunk Mennyei Atya ígéreteiben.
A családom remekül boldogul, amióta elkezdtem a missziómat, és ezért nagyon hálás vagyok. Az áldások, amelyeket kaptam, felülmúlják az aggodalmaimat.
Ha továbbra is imádkozunk, kutatjuk a szentírásokat, megtartjuk a szövetségeinket, és a kétkedés helyett inkább hittel követjük a Szabadítót, akkor látni fogjuk, hogy minden okunk megvan arra, hogy ne a világban, hanem Őbenne és Mennyei Atyában bízzunk.