A pátriárkai áldásom megmentette a hitemet

Illusztrálta: Katelyn Budge

Volt idő, amikor azon gondolkodtam, hogy elhagyom az egyházat. Ez közvetlenül azelőtt történt, hogy részt vettem volna az első FSY-konferenciámon. Akkoriban az az erős érzésem támadt, hogy kérdezzem meg pár embertől, miként kerülhetek közelebb Krisztushoz, és hogyan kaphatok pátriárkai áldást. Egy jó barátom azt mondta nekem, hogy csak szólnom kell a püspökömnek, hogy áldást szeretnék, és ő segíteni fog nekem.

Először azt gondoltam, hogy nagyon fura egy olyan áldást kapni, mely az egész életedet lefedi. Azonban úgy éreztem, meg kell kapnom az enyémet. Végeztem némi szentírás-tanulmányozást apukámmal, és beszélgettünk a pátriárkai áldásokról és arról, amikor ő megkapta a sajátját.

Nagyon erős érzésem támadt, amikor megkaptam az áldásomat. Éreztem a Szentlélek jelenlétét, valamint a nagyszüleimét is a túlvilágból. Most, hogy már megkaptam a pátriárkai áldásomat, azt tanácsolnám a fiatalabb énemnek, hogy az örökkévalóság szemszögéből tekintsen az életre. Ha egy év, egy nap vagy egy hét nem úgy alakul, ahogyan tervezted, semmi gond. Még előtted áll az örökkévalóság. Nem érzed könnyűnek, de mindent meg tudunk tenni Jézus Krisztus és Mennyei Atyánk által. Ők valóban szeretnek minket, és segíteni fognak nekünk elérni a céljainkat, valamint a legjobbat kihozni önmagunkból.

Ha nem kaptam volna meg az áldásomat, akkor szerintem elhagytam volna az egyházat, és egyre mélyebbre süllyednék. Nem fontolgatnám, hogy szolgáljak-e missziót. Őszintén szólva, lehet, hogy nem is élnék. Az áldásom számos módon segített már nekem. Nagyon biztatok mindenkit, aki pátriárkai áldást szeretne kapni, hogy tegye meg, mert az valóban segíteni fog neki.