Még Isten is sír
Mindannyian tapasztalunk meg kellemetlen érzelmeket, de még így is lehet örömünk.
Heavenly Communication [Mennyei beszélgetés]. Készítette: Kim Jongszong
Mennyei Atya boldog. Ezt biztosan tudjuk.
Megígérte, hogy mindenét nekünk adja, ha hithűek vagyunk (lásd Tan és szövetségek 84:38; 88:107; 132:20). Továbbá ígérte még nekünk az „öröm teljességé[t]” (3 Nefi 28:10), valamint soha véget nem érő boldogságot (lásd Móziás 2:41; Alma 28:12). Ezek olyan dolgok, amelyekkel Isten is rendelkezik, s amelyeket Ő is élvez.
De várjunk csak! Rengeteg szentírás említi, hogy Isten boldog – azonban számos olyan alkalom is van, amikor az Úr szomorú, dühös vagy csalódott.
Úgy tűnik, Isten anélkül is meg tudja tapasztalni ezeket az érzéseket, hogy hagyná, ezek legyőzzék vagy felülmúlják a soha véget nem érő boldogság érzését és az öröm teljességét.
Énók prófétát meglepetésként érte, amikor tudomást szerzett erről. Látta az Urat sírni, és azt kérdezte: „Hogyan lehetséges az, hogy könnyezni tudsz, látván, hogy szent vagy, és az egész örökkévalóságtól az egész örökkévalóságig való?” (Mózes 7:29). Az Úr válasza lényegében így szólt: Nézd meg, mennyire fognak szenvedni a gyermekeim a hamislelkűségük miatt! Nem tűnik erre helyénvaló válasznak a sírás? (Lásd Mózes 7:37.)
Ez nem ad feleletet arra a kérdésre, hogy miként fér meg egymás mellett a szomorúság és az örökkévaló boldogság. Az itt, a halandóságban szerzett tapasztalataink azonban sejtetik a választ.
Ellentét minden dologban
Legyünk őszinték: a világban vannak szörnyű dolgok. Igyekszünk ugyan a jó dolgokra összpontosítani – és bőven akad belőlük –, de a háborúk és természeti csapások mellett ott vannak a saját életünk próbatételei is. Senki nem mentes a bánattól és a fájdalomtól.
Általánosságban véve a legtöbbünk mégis boldogul. A minket körülvevő bármilyen szörnyűség ellenére is lehetünk boldogok – de legalább is érezhetünk békességet.
Vannak, akik bűntudatot éreznek azért, mert boldogok, miközben a világot megtölti a szomorúság. Amikor azonban örömet érzünk, nem arról van szó, hogy többé nem törődünk a szenvedéssel és az igazságtalansággal. Ez inkább arra utal, hogy képesek vagyunk egyszerre több dologra is gondolni. Kénytelenek vagyunk, máskülönben nem is tudnánk működni!
Isten egy olyan világba küldött minket élni, amelyről tudta, hogy nyomorúságot is tartogat, ugyanakkor viszont azt is szeretné, hogy örömet érezzünk (lásd 2 Nefi 2:25). Kell, hogy legyen mód arra, hogy mindkettőt meg tudjuk tenni.
Ez a mód a Szabadító.
Döntsd el, mire összpontosítasz
Russell M. Nelson elnök emlékezetes módon ezt mondta: „Az örömnek, melyet érzünk, nem sok köze van az életünkben fennálló körülményekhez, ahhoz viszont igen, hogy az életünk során mire összpontosítjuk a figyelmünket.” Majd így folytatta: „Amikor életünket Isten szabadítástervére összpontosítjuk…, valamint Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára, akkor örömöt érezhetünk, függetlenül attól, hogy mi történik – vagy mi nem történik – az életünkben. Az öröm Tőle származik, és Őmiatta van benne részünk.”
Más sugalmazott vezetők is Nelson elnök érzéseit visszhangozzák. „Mindazok, akik bármilyen halandó gyengeségben szenvednek, emlékezzenek arra, hogy a Szabadító is átélte az efféle fájdalmat, és arra is, hogy az engesztelése által Ő mindegyikünknek erőt nyújt ennek elviseléséhez.” „Jézus Krisztus engesztelése által… segítséget kaphatunk a gyengeségeinkben.” „Amikor Őhozzá jöttök, erőt nyertek ahhoz, hogy szembenézzetek az élet kihívásaival”.
Pál apostol nagyszerűen állt hozzá a dolgokhoz. Azt mondta: „megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek” (Filippibeliek 4:11) – és amikor ezt mondta, épp börtönben volt!
Isten – egyebek között – már azt a képességet is tökéletesítette, hogy érzések teljes terjedelmét és mélységét tudja megtapasztalni úgy, hogy közben teljes az öröme – de mi még dolgozunk ezen. Egyszer viszont mi is elérünk majd oda! Addig is azonban Ő segíthet nekünk a jóra összpontosítani, miközben tudatában vagyunk a rossznak is.