Megbirkózni az egyháztörténettel kapcsolatos kérdéseimmel
Bár voltak kérdéseim, nem adtam fel.
A történelemórámon a tanárom elkezdett Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházáról beszélni. Nem volt valami jó véleménnyel az egyházról. Azt mondta, hogy többnejűek és rasszisták vagyunk.
Számomra mindig is észszerű volt minden, amit korábban az egyházról tanultam. Az órán szerzett tapasztalatom azonban arra késztetett, hogy átgondoljak néhány nehéz kérdést az egyház történelméből, például hogy miért nem engedték egy ideig a feketéknek, hogy viseljék a papságot, és miért volt egy ideig többes házasság.
Emiatt elkezdtem igazán gondolkodni, elmélkedni és imádkozni. Olvastam a szentírásokból, beszéltem a szüleimmel és a vezetőimmel, és többet tanultam. Bár voltak kérdéseim, nem adtam fel.
Miközben tanulmányoztam és tanultam, szinte úgy éreztem, mintha valaki hordozna. Még mindig nem teljesen értek mindent, de képes voltam békére lelni.
Most, amikor kérdéseim vannak, ragaszkodom ahhoz, amit már tudok – például az összes olyan élményemhez, amelyek segítettek a bizonyságom növekedésében. Amikor valamit képtelen vagyok megérteni, általában az imához fordulok, majd a szentírások olvasása közben igyekszem a Lélekre hallgatni.
Az elmúlt évben valóban megismertem a Lélek hatalmát, és békességet, vigaszt és szeretetet éreztem. Tudom, hogy valóban van egy Isten, aki szól hozzánk, és azt akarja, hogy haza tudjunk térni Őhozzá.
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Texasban él.